Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-19 / 29. szám

a többi mind esperes. Hogyan konspiráljak én egy magam 24 esperes ellen ?•» Ezért hívnak bennünket csendes traktusnak. Egy izgága volt köztünk, megharagudott ránk, itt hagyott -bennünket, az adta ránk ezt a nevet. Bezárta a sort Szőts Farkas, a budapesti theologiai tanári kar nevében ; erre már alig volt kadencziám. * Két óra elmúlt, mikor a gymnasium nagy termében közebédhez ültünk, mely mintegy 150 vendégre volt terítve. Az áldomások sorát én nyitottam meg, a királyra és Tomory zárta be, a hazára köszöntve. A kettő között sok tüzes láng röppent el, legnagyobb része az én fejemre szállva. Kovács Zsigmond, Szikszay Gusztáv, Szőts Farkas, — mind azt fejtegették, és pedig ékesen, milyennek kellene én nekem lennem; szintén szégyeltem, hogy olyan nem lehetek; Baky István és Baky Béla a kúnszentmiklósi hölgyekre Mészáros János Kovács Zsigmondra, Hetesy Viktor a kúnszentmiklósi egyházra, Szikszay Gusztáv Bernáth Istvánra, Baky István Tomoryra, azután özv. Hetesynére, a miért nekem egy leányt nevelt, egy másikat a kecskeméti papnak, s még ezeken kivül az ó-moraviczai eklézsiának is juttatott egy lelkipásztort; Gyenes József és Kálosi József barátaim pedig valakire, a ki ez ünnepet én velem együtt köszöni meg. Az áldomások közben Szikszay Gusztáv és Tóth Pál (rendező, machinator belli) tanárok olvasták fel az érkezett táviratok és egyes levelek részleteit. Összesen mintegy nyolezvanat. Közöttük Földváry alispán, Tóth József tanfelügyelő és Darányi Ignácz izeneteit. Az ünnepély r

kültagjai voltak ezek, kiket itt, honoris causa nomino. És a többiek? Roskovics Ignácz komám, «JáheI»-em keresztapja Rákosi Viktor; Apostol Bertalan; Szász Domokos püspök ; az Ad ám-ház. A dunamelléki összes gymnasiumok tanártestületei; a debreczeni tanárok ; egyéb iskolákból egyesek ; ezek között Tóth Lajos Zentárói; személyes barátaim Szegedről, Szolnokról, Budapestről, Kecskemétről, Kőrösről, Halasról, Belső-Somogyból ;• a tiszántúli esperesek; kerületünkbeli paptársaim: Takács J., Munkácsy Lajos, Lampert Gyula, Kálmán Gyula és mások. Csekey esperes barátom huszáros telegrammjával: ^Kapaszkodjál még huszonöt évre, Akkor ftíjj meg aranymenyegződre.* Ezt irja nekem Várkonyból, a Zengő-hegy aljából, hol kora tavaszszal nyit a primula, s rózsákat szül a pünkösdi hajnal. Köszönöm, öreg barátom ! Te legalább ide értél, ha sánta pegazuson is. Látszik, hogy huszár voltál; az nem tesz semmit, hogy megszöktél a zászlód alól 1849 augusztus 15-ikén. A te múzsád sugalta Böszörményi bácsinak is a magáét : ^Huszonötöt kaptál Mostan fél deresen, Kapj más huszonötöt Majd egész deresen.® Hagyja el, Miska bácsi! Egész deresen kaptam én azt most is. De még Nagy-Szalontára is ez a múzsa látott el: ((Huszonötre ujabb- huszonötöt kiván Széli Kálmán.» — A miniszter? Éljen! — Nem a miniszter, Arany János veje! — Arany János veje? Még inkább éljen ! Én bennem is megszólalt a maliczia. Oda szóltam a publikumnak : •— Sem nem miniszter, sem nem Arany János veje, hanem Tisza Kálmán elnöktársa. — Mindennek daczára is éljen ! kiáltott Papp Lajos öcsém, s akkor fölzajdult az éljen harmadszor is, és Széli Kálmán kapott olyan háromszoros éljent, a minőt én sem kaptam a mai napon. Látod Kálmán ! Majd meglátom, tudnak-e igy a te hajdúid, mint az én kúnjaim. Öreg paptársaim saját egyházmegyénkből s néhány más még a Dunamellékről. Nem fér ide névszerint, pedig szeretném őket katalógusba szedni, mint Homér a hajókat. Nem is nyugszom addig, mig meg nem lesz. Most már sietnem kell. De a keresztleányaimat még a szerkesztői czeruza sem törölheti ki innen. Barkós Fonát, Faragó Irént, Faragó Nellit, Kálosy Rózát, a Nyári Béla Böske leányát, a Rozsnyai Arankáját és Jolánját. A Burián testvérekét, és aztán a Veisz Mihálynéét, — elmében és szépségben gazdag fiatal hölgy, kinek levelével csak azért merek dicsekedni, mert fentebb már hárman is rám olvasták a derest. És az én kis füsti fecskémet, kinek nagy gondjai között is eszébe jutottam. Egyház csak egyetlen egy köszöntött sürgönyileg. A kalocsai filia, melynek gondnoka minden látogatásomkor olyan bankettet rendez a tisztességemre, melyen jelen van az egész eklézsia apraja-nagyja. Sőt még extraneusok is. Csak azt szeretném még, ha továbbszállításomról is a filii gondoskodnék, mert a maternek ijedősek a lovai. Ez idén is leragadtak a fajszi töltésről. Utolsónak hagytam azokat, a melyek tényleg legelőször mutattattak be. Az akadémia I-ső osztálya nevében Hunfalvy Pál, a Kisfaludy-társaság nevében Gyulai Pál üdvözlő sorait. Legeslegelső pedig a püspökömé volt. ((Jubileumodra személyesen nem mehetvén, üdvözletemet és vele egész lelkemet küldöm neked és minden jó kivánatimat egykori kedves egyházamnak. Szász Károly.» Szálljon vissza ez az áldás küldőjére. * A közebéd 4 órakor ért véget. Az egész ünnepély teljes rendben s mindenek megelégedésével ment véghez, s ezt megkoronázta a közebéd kifogástalan dísze. Miért ne köszönném ezt meg a mi vendéglősünknek, Káczer Pálnak, ki asztalait úgy rendezte s étkeit úgy szolgáltatta fel, a mint kevesen tudnák az országban. Bármily szépen folyt is le az egész u. n. szellemi rész, mivé vált volna az, ha valami nyavalygós vendégség fejezte volna be ? A vendégek eltávoztak, s akkor kezdődött a mi városligetünkben a népmulatság, vidám tánczczal és nagy közönséggel. Peták Sándor rendezte a polgári olvasó-kör nevében. Én is ott voltam és az enyimek mind ; és ott találkoztam sokkal azok közül, a kik engemet szeretnek, vagy újra megszerettek. Igen kedves és kifogástalan ünnep volt mindvégig. Óh a kun tud ünnepelni! kiváló érzéke van fényesen tudni ünnepelni, és pedig tékozlás nélkül. * Alkonyatból tértünk haza; ott a magunk kis zárt körében még egyszer újra átéltük a mai napot. Hetesy Viktor is elmondta még a mi szivén fekszik, Mészáros János is, sőt még két rigó madár is, egyik fekete rigó, másik sárga rigó.,