Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-08 / 6. szám

minden bűnömet. De ő tovább faggatott olyan tárgyak felől, melyekről a rollnak is hallgatni kell s így szóltam : Atyám, nem értem, mit kérdez ön? «Isten hatodik paracsolatjában (7-ik a bibliában) jelzett bűn felől kérdezlek. «S erre gondolataimat a bűn oly vidékeire hurcolta, a miről én addig semmit nem tudtam. «A kérdések oly tisztátalanok voltak, hogy pirulnom kellett. Hiába mondtam neki, hogy nem vagyok bűnös azokban, hogy nem is értem, mit kérdez : nem hagyta abban.» «Szégyen pírral távoztam el tőle. A többi gyermekek hahotázás között tudakolták, hogy a pap kérdezte-e tőlem ezt meg azt. Én felelni nem akarva így szóltam: Nem szégyenletek ezekről a dolgokról beszélni 1 «Ha a papra nézve nem Szégyen ezen dolgokról kérdezősködni, hogy lenne az bűn, ha mi nevetünk a felett! Sőt zavarom még inkább növekedett, midőn észrevettem, hogy az iskolai leányok épen ugy meg vannak fertőztetve, mint a fiuk.» A fülbegyónás nem békességet szerez a léleknek, hanem botránkozást csupán ; a mai erkölcsileg meghalt lélek mondja azt, hogy békességet. És az az ezer meg ezer bűn azért marad titokban, mert még az anyák is titoktartásra ösztönzik leányaikat. Példa rá Dubard előkelő kereskedő esete: <cr3 éves leáayát, az atya ellenzése daeára, gyónni küldte az édes anyja. A gyónás óta folyton szomorú és gondolkozó volt a leány, anyja kérdezősködésére így felelt : Ne kérdezd, hogy mit mondott a pap, oly borzasztó az, hogy én nem ismételhetem. Az anya igy felelt: El fogok menni a paphoz és megleckéztetem. Észrevettem már, hogy túlságba megy az öregekkel is, de azt hittem, hogy a gyermekekkel szemben tapintatosabb. Azonban, kérlek, erről ne szólj soha senkinek egy hangot se, különösen atyád előtt, mert most is kevéssé vallásos.» Egy anya, ki saját leánya érdekénél is előbb valónak teszi a pap védelmezését, és a gyermeki bizalom és atyai szeretet közé ékeli a papot. Szükség elolvasni Rikhardson Eliz kisaszony ((Személyes tapasztalatok a római katholicismusról» szóló művét, s akkor tiszta fogalmat szerezhet magának akárki a fülbegyónás aljasságairól. Ha tehát azt akarja valaki megtudni, hogy minő békét talál a lélek a gyóntatószékben, «menjen ki a temetőbe, nyissa fel a sirokat és nézzen be a sirok üregébe. Mily borzasztó csend ! Mily iszonyú és félelmes béke! Csupán a hullán lakmározó férgek nyüzsgése hallható. Ilyen a gyóntatószék békéje; meg kell ott halni a léleknek, értelemnek, tisztességnek önérzetnek, lelkiismeretnek! Temetője az a léleknek!)) IX. Fejezet. A fülbegyónás dogmája szentségtörő csalárdság. A fülbegyónás dogmájához az utat Krisztusnak imez szavai készítették: «a kiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik, a kiknek megtartjátok, megtartatnak.» Hogy ezek a szavak mennyire önkényüleg és helytelenül magyaráztattak és alkalmaztattak alapjául ama dogmának, magából a Szt. Írásból idézett és öszehasonlitott tizenegy tétellel bizonyítja, s minden kétséget kizárólag megvilágosítja, hogy: egyedül Isten az, kinek a bűnös bűnvallomással tartozik, s egyedül ő tőle reménylhető a bocsánat. De nemcsak az ó és uj szövetség nem szolgálhat e dogma alapjául; de nem található ez a keresztyénség első évezredének okmányaiban sem, sőt ellene mind. annak minden kegyes ember életének leirása: Cyprian, Szt. György, Szt. Basil, szent Márton Chrysostom, Jeromos, Áugustinus stb. A fülbegyónás a Marcian-féle eretnekséggel veszi kezdetét. De hogy már ez a forrás is mely tisztátalan volt, bizonyítják az egykori írók arról tett nyilatkozatai: ((Némely nőknek szokásuk volt az eretnek Márcianhoz járni bűneik bevallása végett. De minthogy Marciánt megigézték a nők szépségükkel, átengedték magukat a vele való vétkezésnek.» Ekkor tehát még csak némely nők gyóntak, s akkor is csak a magok rászokásából és nem dogmai parancsból s már is a katholikus szent írók gyalázatnak bélyegezték. «Tudom, hogy a fülbegyónás szószollói az egyházi atyák irataiból több helyet mutatnak fel az együgyűeknek, hol az mondatik, hogy a bűnösök a papnak vagy püspöknek meggyónnak ; de ez a legtisztességtelenebb utja ezen tény bizonyításának, mert azok előtt, kik ezen kor egyházi történelmét ismerik, világos, hogy ott a nyilvános kihágásokért, a bűnbánati hivatalok előtt történt fiyilvános gyónásokról van szó.» «A bűnbánati hivatal ebből állott: Minden nagy városban volt egy különösen kijelölt pap, a ki azokon a gyűléseken elnökölt, hol a nyilvános bűnökbe esett tagok utasíttattak a gyülekezetelőtti vallomástételre azért, hogy visszaállíttassanak a gyülekezeti tagság jogaiba; ennek a lelkésznek volt a tiszte felolvasni a gyülekezet határozatát, hogy élhet-e immár urvacsorával.» Ugyanaz, a mit a mi protestáns egyházunk is gyakorolt néhány évtized előtt a cégéres bűnösökkel. Az első századokbeli atyák tehát a gyónás alatt feltétlenül ezt a nyilvános gyónást értették. A fülbegyónás az egyház dogmájává 1215-iki lateráni zsinaton lett III. Incze pápa alatt. Lassanként lopózott a világba ez a csalárdság; melyet a klérus, mihelyt látta, hogy azzal lába alá hajthatja az emberiséget; hogy azzal minő óriási hatalomra tehet szert: nem késett a kath. egyház dogmájává szentesiteni. X. Fejezet. Isten kényszeríti a római kath. egyházat a fülbegyónás irtózatosságának bevallására. «A róm. kath. papok különbféle eszközökhöz folyamodnak, hogy a fülbegyónás erkölcstelenitő befolyását elpalástolják az emberek előtt. Egyik kedveticz fogásuk az, hogy a theologusoktól oly összefüggésnélküli hely ekeket idéznek, melyek ovatosságra intik a papot a kényesebb tárgyak felőli kérdezgetőzésben : «hogy mintegy titkos módon vessék fel ama kérdéseket és a legnagyobb tartózkodással.)) Épen ezekkel az ovátos kérdésekkel rontják meg a bűnbánó érkölcsi érzését lassan-lassan, szinte észrevétlenül, mint a hogy á doh rontja meg a legfinomabb bort is. De ne mi beszéljünk; hanem beszéljen maga a római egyház azon kérdéseivel, melyeket a paphoz intéz, miután nejeiteket és leányaitokat megyóntatta: 1. A gyónások hallgatása közben nem buja szándékból vezettetve intéztem e a hatodik parancsolatot (a tíz parancsolatban hetedik) illető kérdéseket? 2. Vájjon nem ugy mentem-e a gyóntatószékbe és nem azzal a szándékkal hallgattam-e a gyónásokat, hogy aljas szenvedélyem kielégítsem? 3. Nem használtam-e fel a gyónás alkalmával hallottakat arra, hogy bármelyik nemű bűn bármely vétkezésre ösztönözzen ? stb. «Katholikus férjek és szülők! ha bárki iqtézné e