Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

Az Istenember imát rebege. Magánosan áll ott e fényalak S a választottak? — Parton állanak. Vitorla lendül, suttog enyhe szél, S egymás nyomán ring gyenge habfodor, Ily néma csendben nem jöhet veszély, Nem zúg az orkán s hab nem ostromol ; Villamos felhők nem rettentenek; •— Hajóba lép hát a kicsiny sereg. Száll-száll a sajka. Majd közeleg az est És hirtelen az égbolt elborul. A tenger árja tornyosodni kezd, A mint az orkán szántja szilajul. Dobálja a hajót a bősz elem S minden tanítvány egy-egy félelem. Hogy csendesül le ilyen áradat ? Ki fog sietni mentőként ide ? Kétségbeesve jajt kiáltanak S hajh, mindeniknek gyenge még hite! Tán életükre éjszaka borul, Mert hisz nincs ott közöttük most az Űr ! De ime jő egy árny a viz felett S még százszorosabb lőn az iszonyat ! De zeng a biztatás : ne féljetek, Hisz én vagyok!... Majd csendesül a hab. Megszűnt a szélvész, ismét kék az ég S örvendezéssel szivök eltelék. Oh nincs miért remegni vész között, Zuduljanak fel bár a bősz habok, S habár hajónk kőszirtbe ütközött, Csak a kicsinyhitű az elhagyott'! Lehet a sors is bármily mostoha ; Ki bizni tud ; nem veszhet el soha ! Pápa. Fülöp József. KÖNYVISMERTETÉS. Ultramontanismus és nemzeti állam. Irta Febronius, kiadta Gtill Károly könyvkereskedése. Budapest, iSyi. Nagy vyolczadrét, 100 lap, ára 80 kr. Az elkeresztelési vita által keltett hullámok csak nem tudnak lecsillapodni. A felvetett egyházpolitikai kérdések hol egy, hol más oldalról megbeszélés tárgyai. A statusquo-ban nem akar megnyugodni a clericalismus, mely teljesen szabad kezet szeretne, és nem tud megnyugodni a politikus, ki az állam békéjét, kivált a római levelek óta, nem látja biztosítva. Ujabb és végleges megoldását sürgetik a kérdésnek ott is, itt is. Természetesen egészen eltérőt homlokegyenest, ellenkezőt. A jelen 'helyzettel való politikai elégedetlenség szülte Febronius fenti röpiratát. Szellemesen, sok routinnal, erős hazafias szellemben irt könyv, érdekes és élvezetes olvasmány. Nagy dolgokról szól, nagypolitikai jártassággal. De a felszínre került egyházpolitikai kérdések elvi megoldására nem tud felemelkedni. Erre igen felszínes és igen pártpolitikus. Febronius esküdt ellenége az ultramontanismusnak (s ez nagy érdeme), fekete radicalismusnak nevezi azt; de a valódi szabadelvűségnek sem barátja, a szabad egyházpolitikát pláne gyűlöli s vöiös radicalismusnak gúnyolja. Barátja a polgári házasságnak és a polgári anyakönyvnek, de az egyházi autonomiát nem szereti, a protestánsokét szívesen megszorítaná (ha tehetné) s a katholikusoknak nem hajlandó ilyet adni. Ellensége az állam és az «egyház» (mely alatt mindig a kathoíicizmust érti, a többiek neki csak «felekezetek») elválasztásának, de azért az államot «felekezetnélküli»-nek szeretné. Nagy bálványozója az állami mindenhatóságnak, melynek érdekében konfiskálni szeretne minden egyházi szabadságot. A divatos szabadelvűség hive. mely ajkával szüntelen hánytorgatja a szabadságot és az elveket, de szívében mindkettőből kevés található. De azért Febronius könyve, kritikával, jól kinyi: tott szemmel olvasva értékes olvasmány. Sok találó részlet, sok igazság van benne. Azon iratok közül való, melyek gondolatokat tartalmaznak s még többet szülnek. E mellett határozottan auticlericalis. Kíméletlenül sújtja az ultramontanismüst, melyben állami és nemzeti életünk belső kiépítésének legnagyobb és legveszedelmesebb ellenségét látja. Lelkesült nemzeti politikus, egész a chauvinismusig magyar; de egyházi érzéke és érdeklődése semmi, minta legtöbb meghasonlott katho -lik usnak. Könyve nyolc fejezetre oszlik, következő cimekkel : Uj harc előtt. Felekezeti szellem és nemzeti érdek. A conflictus. Vörös és fekete radicalismus. Kathölikus autonomia. Egyházpolitika. Kathölikus párt és parlament. Nemzeti állam és polgári házasság. Iránya, szelleme további jellemzése helyett álljon itt a «Katholikus párt és parlament)) című fejezet következő részlete: Az ultramontanismus már évek óta hangoztatja, í hogy kath. pártot kell alakítani. Nem egyházi, hanem politikai jellegű pártot. Politikai pártorganismust, mely : bele fonódjék az egész társadalmi és politikai élet összes szövetébe. Mely mindenütt ott legyen, a hol a közéletnek egy mozzanata megy végbe. Ott legyen a j községben, a megyében, városban, a képviselőválasztásoknál, magában a parlamentben. Ez a követelés évek előtt ép oly nevetségesnek, mint lehetetlennek látszott. Ha most a fekete és vörös demagógia háborítatlanul folytathatja izgatását, ezen nevetséges valami komolylyá, a lehetetlen lehetségessé lesz. Az egész agitatiónak tulajdonkép ez a czélja és semmi más. Az elkeresztelések csak nevetséges ürügyül , szolgálhattak a valódi törekvéshez. ÁIczát a valódi czél ! elleplezésére. Az 1868. 53. t.-czikk revisiója czél és i ürügy egyszersmind. A revisió maga is hasznos volna ! az ultramontanismusra; de ez leginkább a szülék szabad rendelkezési jogának ürügye alatt véli megmozdíthatni a kath. laicusokat. A Szápáry-kormánynak kath. felekezeti eszközökkel való megbuktatása oly nevetséges vállalkozás volna, hogy a fekete (nem a vörös) demagógia erre nem is gondol. Midőn ezt mégis hirdeti, egyszerűen a vörös demagógiát akarja fölültetni. Ez, mint rendesen, föl is ül neki. Az összes mozgalom jelen és jövendőbeli czélja tehát nem lehet más, mint kath. politikai párt alakulása. Ezért követeli az ultramontanismus az autonomiát is, mert autonomia nélkül a világi hívek érdeklődését nem lehet fölkelteni. E sorok írójának biztos tudomása van róla, hogy az autonomia zászlaja alatt, de valójában egy országos kath. párt létesitéséne k érdekében, még a tél folytában nagy mozgalom fog megindulni. A kath. népgyűlések