Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-01 / 5. szám

lapjaink jelenlegi és volt buzgó szerkesztőinek és ev. ref. vagy ág. ev. lelkész vagy tanártársaimnak szíves tájékozó útbaigazítására, illetve ügyemnek: közös jól felfogott ügyünknek jóakaró támogatására, nevezetesen a hazai régebbi vagy ujabbi lapok, vállalatok vagy egyébb irodalmi mozgalmak céljainak, életük időtartalmának sto. pontos megjelölésére és velem való közlésére, ugy hogy a legkisebb adatnak rendelkezésemre való bocsátásat is forró köszönettel fogom fogadni. Az eszmét e tanulmányomhoz a Sárospataki Lapok érdemes szerkesztőjétől, Radácsi György barátomtól vettem, ki f. i. közleményemnek birálatos ismertetésében sok útbaigazitó adattal máris szolgált, sőt egyházirodalml viszonyainkképének a külföldön való föltüntetésére egyenesen föl is szólh'tott. Ha netán lapjaink vagy folyóirataink általában nem ismert régebbi évfolyamaiban máris megjelent volna egyházirodalmi viszonyainkat ismertető s igy megírandó tanulmányomat közelről érdeklő és útbaigazító cikk vagy értekezés, ugy annak szíves megjelölését és tudomásomra hozatalát kérve kérem, a menynyiben ily tárgyú előmunkálat nehéz munkámat felette megkönnyítené. Révész Imre Figyelmezőjét és apologetikai-polemikai iratait pedig kölcsönbe kérem, vagy esetleg pénzért is átveszem. Érzem és tudom, hogy a művelt külföldnek, különösebben a németországi prot. egyházi és theologiai köröknek máris észlelhető szíves érdeklődésére nekünk magyar protestánsoknak szükségünk van, azt ápolni, fejleszteni és tőlünk telhetőleg erősíteni valóságos misszió s ifjú életemnek egyik legemelőbb és legéltetőbb vezérgondolatát képezi. E magyar prot. missziói ügyet prot. pap- és tanártársaimnak buzgó pártfogásába ajánlva, az erőtelennek erősítését s szíves mielőbbi tudósításait kérve, maradtam mély tisztelettel és legforróbb köszönetem előleges jelzésével Eperjesen, 1891. január 24-én. —Dr. Szlávik Mátyás, ev. theol. tanár. * Orgona-avatási ünnepély Kovásznán. Hazánk e legkeletibb pontján, Erdély határszélén fekvő egyházunkról ismét örvendetes hírt közölhetünk. A népes község derék igazgató tanítója, Vaj na Mihály, részletes tudósításban nagy lelkesültséggel írja le a lélekemelő ünnepélyt, melynek e (délekben ujjá született eklézsia» az uj orgona felavatása alkalmával színhelye volt. Tér szűke miatt tudósításának csak velejét emeljük ki. Lelkes ünnepély harmadfél ezer lélek jelenlétében a templomban, hol az uj orgonát Makkal Dániel kézdivásárhelyi híres kántor szólaltatta meg; Földes György zabolai lelkész mondott lendületes fölavató imát s magasszárnyalású, nagy hatást keltett alkalmi beszédet; majd Szőts Gerő kovásznai lelkész ismertette az orgona keletkezésének tanulságos történetét, megható részleteket emelve ki a kovásznai hívek áldozatkészségéről, felsorolva a 750 adakozót, kiket a lelkész házról-házra járva keresett meg; végül könyekre indító imában kért áldást e hitbuzgóságban és áldozatkészségben példás előmenetelt tanusitó gyülekezetre, mely csak két évvel ezelőtt is avertálások, belső villongások és anyagi zavarok színhelye vala. A templomi ünnepélyt hangulatos társas-ebéd, ezt szépen sikerült táncmulatság követte, mely az uj orgonára 61 forint 57 kr tiszta jövedelmet hozott. Részt vett az ünnepélyen az ősz Vájna Károly, a kovásznai gyülekezet e nagy alapítója is, ki nem rég összes vagyonát (30 ezer frtot) az eklézsiának adományozta kepeváltási alapul. * A máramaros-szigeti templom érdekében Szikszay Zoltán lelkész és Szőllősy Antal főgondnok aláírásával meleg hangú kérelmet vettünk, melyet Révész Bálint tiszántúli püspök ur is szeretettel ajánl a hit-és vérrokonok pártfogásába. Az éjszakkeleti Kárpátok bérczei között Máramaros-Sziget a levégső pont, hol az evangvélium szerint reformált vallásnak rendezett egyházközsége van. E végponton csaknem a reformáció kezdete (1524) óta szolgál az egyház a vallás és nemzetiség szent ügyének, terjeszti a világosságot, s hintegeti a hazafiság nemes magvait. A századok viharai között mindig emberül állotta meg helyét s diadalmasan verte vissza az ellenáramlatokat, s a XVII-ik század kezdte óta ref. jellegű középtanodája sok kiváló embert nevelt az egyháznak és a magyar hazának. A jelen század hatodik évtizedéig elég virágzó körülmények között élt, azonban ennek utolsó éve gyászosan alkonyodott le felette. 1859 augusztus tizedikén, a város legjelentékenyebb részével együtt elhamvadt, megsemmisült temploma, tornya, s több egyházi épülete. «A templom megsemmisülése pótolhatlan kár volt nemcsak az egyháznak, de a nemzetnek is, mert benne egyik legszebb históriai emléke veszett el.» A nagy veszteség után, az egyház eg}r

óriás munka kifejtéséhez fogott; s anyagi ereje teljes megfeszítésével s a haza minden vidékén lakó hitrokonaink s honfiaink anyagi támogatásával megkezdette építeni templomát. Évek teltek el míg a mű tető alá jutott; és a mikor közelgett már a befejezéshez, újból kiterjeszté felette sötét szárnyait az enyészet s 1872-ben újra a lángok martalékává lőn. E nehéz csapást nem tudta az egyházközség kiheverni mind e mai napig. Most e monumentális templomot országos támogatás segítségével akarja romjaiból kiemelni. Az adományok f. évi május i-ig Szikszay Zoltán lelkészhez küldendők. Az Ur oltárát szűkölködni ne engedjük ! * Félszem ezerkétszáz forint. G.. . Ferencz paptársunké ez a félszem, melyet a főváros egyik közkórházában operáltak nemrég. Kerekszám 1200 frtba került! A Bethesdában, a budapesti diakonissza-kórházban, ennyiért, egy egész egyházmegye szemét is meggyógyították volna. Bizony óhajtandó, hogy a prot. lelkészek az ily bajokkal ne az idegenbe menjenek, hanem az irgalmasság hajlékába, hol a könyörülő szeretet munkája nem kerül ezrekbe, s a betegek is édes otthonban, testvérek közt, az önzetlen szeretet gondviselése alatt állanak. * Szellemes szolgabírói engedély. Egyik alföldi városban történt, hogy az öreg G Mózes bácsi, ki először nazarénussá, később pedig baptistává lett, elhatározta vala magában, sőt igazhivő társainak Ígéretet is tett a felől, hogy ő ezek váltságáért feláldozza magát. Elmentek tehát ez igéret folytán váltság után epedő társai a szolgabiró úrhoz, és kijelentették, hogy miután azt mondja az irás : áron is megvegyétek a jó alkalmatosságot, ők hajlandók volnának, a karácsom ünneplés alkalmatosságából Nagypénteket formálni, a prófétát keresztre fesziteni, ha a tekintetes szolgabiró úr ebbe beleegyezését adná. «Jó 1 van csináljátok,)) szólt a szolgabiró, de ha fel nem támad a Kristustok harmadnapra, felakasztatlak mindnyájatokat.)) A modern Nagypéntekből persze semmi sem lett. * Adalékok a róm. kath. istentisztelethez. Az Eperjesen Hedry Bódog sirokai kath. plébánus által szerkesztett és kiadott «Sárosmegyei Közlöny» legközelebb' számában olvassuk, hogy «a kis-szebeni kegyes-tanítórendiek templomában f. é. jan. 15., 16. és 17-én Pirottt Mária Pompilius kegyesrendi áldozópapnak a Boldogok sorába való iktatása alkalmából tartott három napi nyilvános ájtatosságok sorrendje a környékbeli plébániák területén ki volt hirdetve», mely alkalommal: ((Szentséges Atyánk XIII. Leo pápa ezen nyilvános ájtatosságok