Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-20 / 51/b. szám

óta most történt a két egyház közt komolyabb, szeretetteljesebb közeledés. Bármily kívánatos volna az unió, még azt most nem lehet remélni. Azonban nem lehetetlen a távolabb jövőben akkor, ha lassan munkaijuk. Nem a dogmatikai uniót értem, erre nincs szükség, hanem az intézmények és intézetek, az igazgatás és a teremtendő alapok unióját, amennyire keresztülvihető. Ahol egyik gyönge iskolát, bérházat, tápintézetet fentartani, ahol ketten erőforgácsoltan a paizsos férfival, a szegénységgel küzdenek, ott egyesüljenek, hogy megállhassanak. Vargha úr versére legyen szabad verssel felelni : «Rengetegben a magas fák Egymást védik, támogatják, A köíös lomb ernyejéből Hűség ellen sátor épül .. .» Én azt hiszem, hogy ez nagyon áll a gyönkí és bonyhádi gimnáziumok esetére. A két, anyagilag gyönge intézet együtt egy erős protestáns iskolává egyesülhetne, s hogy a dogmanak se essék baja, mindkét tulajdonos felekezet állithatna bele külön vallástanárt. Hogy a két felekezet ilynemű egyesülése mily üdvös lehet, azt mutatja a rimaszombati egyesült protestáns gimnázium példája, (kár hogy a miskolci nem mutathatja.) Hogy pedig jaz egyesülésből mennél kevesebb viszály álljon elő a Sogkérdések előre a legpontosabban körvonalozandók. a nagy közös érdek nem volna képes a képzelt és valódi sérelmek fölhányását elnyomni, kiegyenlítését elősegítni ? Különben ha fordulnának is elő ily egyenetlenségek, azért a cél el volna érve: egyesült erővel a magukban gyönge intézetek megélhetnének, s azt hiszem, jobb Gyönknek Bonyháddal együtt virágozni, mint külön vegetálni, vagy megszűnni, amint az intézetét különben melegen szerető igazgató úr cikkéből is látjuk. S az kétségtelen, hogyha Szegszárd csakugyan főgimnáziumot állit föl, ez a másik két kisebb intézetet még jobban ogja gyöngítni. A gyönki iskola alapjain ak ügyébe bele nem szólhatok, s nem tudom, hogy mennyire kötvék helyhez. Azonban az egyesülés folytán ez nem semmisülne meg, s ha enélkül kénytelen megszűnni, mert alig hiszem, hogy az adott viszonyok közt államsegélyt nyerhetne, akkor ugy áll a dolog, hogy e helyhez kötött alapítványok rendeltetésöknek ugy sem felelhetnének meg, nem levén iskola, melyre forditsák. Minthogy pedig az 1791. 26. tcikk 10. pontja értelmében a protestáns alapítványokra is a legfőbb felügyelet O felségét illeti, ily kényszerítő helyzetben, a lét és nem lét szélén az ő engedélyével valószínűleg még a helyhez kötött alapítványokat is át lehetne helyezni, illetve haszonvételeiket az «egyesült bonyhád-gyönki protestáns főgimnázium)) javára fordítni. Mert a gyönki intézet a cimben is fenn volna tartandó. A gyönki gimnázium épületét és egyéb, erre alkalmas javait pedig, megfelelő áldozatokkal és kiegészítéssel arra használhatná föl akár külön a reformált, akár együtt a két dunántúli protestáns egyház, hogy ott külön vagy együttesen egy felsőbb nőnevelő iskolát állítanának föl. Hisz ismerjük a nőnevelés ügyének nagy fontosságát magunkra nézve. Minő szép volna e fentartásunkra első rangú jelentőséggel biró eszmét ismét egyesült erővel propagálni. Ez újra egy fontos lépés volna az intézménynek s intézetek uniója, a valódi s egyedül lehetséges unió felé. Azt hiszem, hogy az 1791. 26. tcikk százados évfordulóján, a közös zsinatok s a testvérülés idején érdemes volna ez eszméről gondolkozni. A szavak szépek, de elrepülnek. A tettek, az alkotások megmaradnak. Ilyeneket óhajtanánk. A tulajdon kérdése, melyet Vargha igazgató úr akadály gyanánt hoz föl, nézetem szerint némi nehézséget adhat, de akadályt nem képezhet. Ha a bonyhádi gimnázium esperesi intézet, a gyönki pedig nem az, ez nem gatolja, hogy azért a tulajdonosok tanácskozhassanak és megegyezhessenek. Hogy kik legyenek Gyönkön ezek a tulajdonosok, az quaestio facti. S ha az áthelyezendő intézet helyén nem lehetne leányiskolát létesitni, talán lehetne árva-, vagy szeretetházat, vagy más ilyféle, nemescélu protestáns alkotást. Bár első sorban a felső leányiskola volna kívánatos és ez a városnak is meghozná a réven, amit a vámon vesztett. Az eszme föl van vetve. Vajha mennél előbb megérne a valósításra. Boldog volnék, ha látnám, hogy két protestáns és magyar intézet az egyesülés altal megizmosodik s a magyar protestantismus két egyháza ismét egy lépéssel közelit egymáshoz. Dr. Bartha Béla, sárospataki jogtanár. TÁRCA. Beythe István és hittani álláspontja. (Folytatás.) Azért hivatik pedig úrvacsorájának, mert a mi Urunk Jézus Krisztus az utolsó vacsorán szerzette; hivatik Krisztusnak szent testének és vérének vételének is, mert ez szentségben a híveknek a Krisztusnak szent halaiának érdeme lelkükbe iratik. És az igaz hit által egyesednek a Krisztussal elválhatatlan kötéllel. Hivatik halaadásnak kenyerének is, mert itt mindnyájan hálát adunk az örök atya Istennek, ki minket szent fiának általa megváltott és vele egyesített. Ezért kell pedig ide járulnunk, hogy ilyen nagy jó téteményben a Krisztus Jézusnak részesök legyünk és irgalmasságát az Úristennek mindörökké hirdessük. Hogy azért Isten malasztját adja, és szivünket fölgerjeszsze e nagy mennyei és idvességes lakodalomnak igaz elmélkedetire, könyörögjünk a hatalmas Úristennek egyenlő szívvel és mondjuk: Örök atya, mindenható Úristen, minden irgalmasságoknak Istene, ki a te szent fiadat a te csodálatos ítéletedből az emberi nemzetnek váltságáért eladtad, és mi erettünk szenvedtetted és parancsoltad, hogy ez nagy irgalmasságodat örökké hirdessük. Kérünk tégedet, engedjed nekünk, hogy a te szerető szent fiadban erős bizodalommal hirdessünk, ő vele elválhatatlan képpen egyesedhessünk, csak ő hozzá ragaszkodhassunk és ő tőle függjünk. Adj szent lelket, kinek általa felgerjesztessünk a te nagy szeretetedre és hálaadásodra, és hihessük igazán, hogy ez szentséget hagytad nékünk a te szent fiaddal való egyesülésünknek, bűneink bocsánatjának és örök életnek vételének, örök bizonyságára Ámen. Miatyánk, ki vagy mennyégben stb. Azt mondgya szent Pál I. Cor. II. jól megrostálja az ember magát, és úgy egyék a kenyérből és a pohárból igyék, mert valaki méltatlan eszik és iszik, vétkezik a Kisztusnak szent testének és vérének ellene, azt meg nem böcsülvén; minek okáért ti is atyámfiai jól reá hallgassatok, és megértsétek, hogy méltatlanoknak ne Ítéltessetek ez szentségnek vételére és elkárhozzatok