Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-20 / 51/b. szám

lünk mi Zelenka Pál tiszakerületi püspök úrban, kinek a napokban megjelent ((Igénytelen javaslat)) cimü munkája valóságos alapvető munka, első sorban az ág. evangélikus zsinat munkakörére nézve, de sok részben a református egyházszervezés és egyházszilárditás terén is. Meleg szív, lángoló egyháziasság, széles látkör, nagy szervező erő, reformátori hév sugárzik ki könyve minden sorából. Vajha sokan elolvasnák, megszívlelnék s érvényre juttatni segítenének a derék kormányzó lelkipásztor egyházszilárditó eszméit! A nagy gonddal készített munka, melynek ismertetését más alkalomra tartjuk fenn, a protestáns közös ügyeknek is szentel egy fejezetet. Megnevezi s aztán röviden indokolja azokat az egyházpolitikai és egyháztársadalmi kérdéseket, melyekben a két evang. egyháznak közös egyetértéssel kell eljárnia. E közös pontokat lehet kevesbíteni, lehet szaporítani; mi például ide vennők még a házasságügy rendezését is; az ajánlott rendezési módok felett is lehet pro és contra eszmét cserélni. De anynyi tény, hogy Zelenka műve e tekintetben is úttörő, mert először foglalja össze és okolja meg a mi közös ügyeinket. A közös ügyekről szóló érdekes fejezetet alább közöljük. Sz. F. Az CY. ref. egyházzal közös ügyek. — Zelenka Pál «Igénytelen javaslatok* cimű munkájából. — i. A cs. és kir. hadseregben szolgáló hitsorsosoknak a lelkiekben ellátása. Prot. lelkészi körök szervezése. Ujabb lelkészi állások. Az anyakönyvek kérdése. A tábori papságnak a hadügyi és egyházi kormányokhoz jogviszonya. «A minisztérium rendelkezni fog, hogy a bevett vallásokat követő katonák saját vallású tábori lelkészekkel láttassanak el.» 1848-iki 20-ik t. cz. 5. pontja. 1848. előtt csak 2 tábori lelkész s működésük (egy ev. és egy ref.) tere nagyrészt Olaszország volt. Most 4 bitsorsos tábori lelkész van a kettős birodalomban Budapest, Nagy-Szeben, Bécs és Prága székhelyekkel. A budapestihez tartozik Erdélyt kivéve az egész magyar királyság; hozzácsatoltatott Bosznia és Herczegovina is. Ez a tábori lelkész ideje legnagyobb részét uton tölti, a hadsereg szempontjából főbb helyeken isteni tiszteletet tart, az Úr sz. vacsoráját szolgáltatja ki. Távollétében a ref. lelkész kezeli központi irodáját, vagy a kath. főlelkész intézi az ügyeket. A többi teendőket a hadseregnél künn a helybeli lelkészek, nagyrészt díjtalanul végzik. Minden egyházias cselekmény központosítva kath. pap kezelése alatt levő könyvekben anyakönyveztetik. Á tábori lelkészek és az ev. egyház közt jogi kapocs nincs. Az osztrák magyar hadseregben a r. kath. egyházhoz tartozókról kellőleg történt gondoskodás. Áz ügyek kezelése élén egy «apostoli tábori püspök» áll, ki mjnt felszentelt püspök rendes püspöki hatósággal bir. O Felsége nevezi ki, a pápa erősiti meg. A tábori lelkészeket az illető megyés püspök jelöli ki és ajánlja O Felségének, az apostoli királynak kinevezésre. Nem tartjuk sem igazságosnak sem méltányosnak, az állás és teendő komoly voltával összeférőnek, hogy egy pap működési köre országokra terjed ki, a mi aztán ceremóniának is tág tér, hogy a tábori lelkészeket minden egyházi befolyás mellőzésével maga a hadügyi miniszter nevezi ki, hogy azok egy egyszerű tiszt rangfokozatával és fizetésével láttatnak el és egyedül a katonai kormány hatósága alá tartoznak. Az 1866-iki egyetemes gyűlés, az általa a minisztériumhoz felterjesztett vallásügyi törvényjavaslatban kivánja, hogy az 1848-iki 20-ik t. cz. 5. pontja ekként bővíttessék : hogy a magyar egyházból a tábori lelkészségbe lépett papok az illető hivatal szerint Iegidősb superintendens felsőbbsége alatt állnak és az egyházi életre vonatkozó tudósításaikat annak évenként beküldeni kötelesek.)) Az 1868-iki 53. t. cz. erről még csak meg sem emlékezik. 1869-ik évi magyar delegáczió határozatilag kimondta, hogy «az ev. tábori lelkészek kinevezésénél a hadügyminiszter érintkezésbe lépjen az illető superintendensekkel, a lelkészeknek egyházi czimeket ne adományozzon s az adományozott czimeket szüntesse be.» Erre a hadügyminiszter 1870-ben ily módon válaszolt: »hogy ha jövendőre ev. lelkészek tábori lelkészi állásra pályáznak, az illető superintendenseket meg fogja hallgatni és ha a minisztériumnál szükséges volna ev. tanácsadó, annak csak polgári czimet fog adni.» Mi történt azóta : nem tudjuk. Annyi kétségtelen, hogy a hadseregnél az ev. lelkészet nincs szervezve, — egyházunk joga ott nincs érvényesítve, a hitsorsosok lelki ellátásáról, jogainak ott megóvásáról nincs komolyan gondoskodva. Együttesen kellene intézkednünk, hogy a hadsereg kisebb lelkészi körökbe osztatnék be, a katonaknál minden egyházi szolgálatot tábori papok végezhetnének, azok rangja, fizetése egy főtisztével egyenlő legyen, — a magyar királyságban alkalmazandó tábori prot. lelkészek Budapest központtal főesperességé szerveztetnének, tábori lelkészek egyházunk meghallgatása nélkül ne nevezte tnének ki, — a prot. felek részére külön anyakönyvek volnának vezetendők, a tábori papok a főesperesség által a bányai egyházkerülethez csatoltatnának, külö nben minden tábori lelkész a maga egyházkerületében, esperességében tartaná fenn a jog és érdek közösséget. Jogaink és érdekeink ily vagy más módon, de a hadseregnél is megóvandók és biztositandók volnának. Intézkedjék a két zsinat ezen szükségletnek egyházunkhoz és az 1848-iki 20-ik t. cz. 5. pontja szellemében méltó módon való kielégítéséről. Ne maradjunk a hadseregnél sem páriakúl ! 2. A cs. és kir. hadsereg iskoláiban és az állami és nem protestáns alsó és közép fi- és leányiskolákban a vallástannak rendszeres tanítása. A vallástanitásra vonatkozó intézkedés eddig az illető anyaegyházakra s azok lelkészeire bízatott. Erősebb egyhazak részint községi segélylyel, részint önerejükből intézkedtek, ugy a hogy, ezen fontos tanitás felett. Hiányos, hézagos, rendszer és terv nélküli volt ez eddig. Egyetemes ezen szükségletnek kielégítése, egyetemes intézkedést követel oly irányban, hogy