Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-13 / 50/b. szám

ösztönözze. És a protestantizmus erre képes (Zajos helyeslés.), mert a szabad vizsgálódás elvét vallja, mert a reformáczió óta napjainkig habár nem egyenletesen — de fejlődött, tehát még fejlődésre képes. (Élénk helyeslés.) A mi evangéliumi egyházunknak is az a feladata — hogy hazánk különleges viszonyai között lehetőleg megközelitsük ezen nagy czélt. Zsinatunknak feladata pedig az, hogy adja meg egyházunknak azt a külső szervezetet is, mely azt minél inkább képessé tegye magasztas eszményi czéljainak megvalósítására. Eszembe jutnak az apostolnak szavai: «Az éjszaka elmúlt, a nap elközelget, vessük el azért a sötétségnek cselekedetét és öltözzünk fel a világossághoz illendő öltözetbe.)) Zsinatunk számára is adva van az alap. Adva van az alap és ki van jelölve az irány. Az evangéliumból kell kiindulnunk ; a történeti fejlődést, különösen egyházunkét, hazánkban kell figyelembe vennünk, tekintettel kell lennünk hazánk sajátszerű viszonyaira és korunk igényeire. (Helyeslés.) Evangéliuminak nevezi magát egyházunk és tanai az evangélium örök igazságain alapulnak. Ebből mintegy önként következnék, hogy egyházunk külső szervezete is azonos a különféle országokban. Ámde a történeti fejlődés, a politikai helyzet, ellentétes irányokban gyakoroltak befolyást az evangéliumi egyházakra. Állami vallássá lett itt-ott az evangéliumi keresztyénség, uralkodó egyházzá az evangélium. Másutt az államhatalommal szemben küzdve tartotta fönn magát, lett tűrt, vagy törvényesen elismert, vagy elnyomatott, csak lappangva maradt fönn, és nyert jobb idők bekövetkeztével többé-kevésbé korlátolt jogokat. És ez a különféle sorsa egyházunknak idézte elő az evangéliumi egyházi jognak különféle irányú fejlődését. Áz uralkodó egyház joga és az elnyomott, vagy csak talán tűrt felekezeté nem lehetett azonos. De a hol az egyház szabadon fejlődhetett a nélkül, hogy állami egyház jellegével ruháztatott volna föl, ott a fejlődésben megtaláljuk az analógiát. Tudjuk, hogy hazánkban mi volt egyházunknak sorsa : sokat ígérő kezdet után az elnyomás kísérlete következett, hosszas, néha diadalmas küzdelmek után ismét az az elnyomás, sőt a megsemmisítésre törekvő kísérletek; végre a türelem ^ és a törvény által is biztosított szabadság. És ezen változatos, sőt ellentétes helyzetek daczára, melyekbe hazánkban egyházunk jutott, valahányszor meg volt a szabad mozgás lehetősége, egy irányban indult meg a fejlődés, mely ha megszakadt, jobb idők beálltával ismét megujult. Az egyetemes papság tanának (Tetszés) az egyház alkotmányában való következetes érvényesülése és az önkormányzat elve jellemzik egyházunk alkotmányát. Mind a kettő egymással a legszorosabb összefüggésben áll és az önkormányzat, az egyetemes papság elvének természetszerű következése, ha egyházunk tanai nem ismernek hierarchiát, egyházi jogunk sem ismerheti azt. Az egyetemes papság elvéből önként következik az egyenlőség és a mennyiben a rendtartás hivatalok vagy tisztviselő állások alkotásait teszi szükségessé, azokra nézve azon elv alkalmazását, hogy mindenikök csak első az egyenlők között, ccprimus inter pares.» Az irás szavainak megfelelő, «a ki pedig első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgátok.)) Az egyetemes papság tanában rejlik az is, hogy a jog forrása az egyház hívei összességének akarata. Ezek képezik az egyházunk tanainak legmegfelelőbb alkotmánynak alapelveit és ezeket megtaláljuk magyarhoni evangéliumi egyházunkban ma is. (Elénk helyeslés.) Nemcsak a vallásszabadságot vívták ki számunkra őseink, de megőrizték, az én meggyőződésem szerint, a protestáns egyház tanainak legmegfelelőbb egyházi szervezet alapjait is. (Zajos tetszés.) Az idők mostohasága nem engedte ezen egyházi rendszernek teljes kifejtését, ez az a munka, a mely ránk vár, ez az a munka, a melyhez ma Isten áldását kértük, ez az a munka, melyhez öntudatosan, komoly elhatározással, serényén hozzá kell fognunk, a melynél ugyan a siker, mint bármely emberi dolognál kétes, de a melynek biztosítására legjobb meggyőződésünk szerint mindent el kell követnünk. (Élénk helyeslés.) A történeti fejlődés tehát hazánkban az, hogy bármi szomorú, bármi súlyos időket éltek át az evangélikusok hazánkban, sikerült megóvni egy olyan egyházi szervezetnek alapjait, a mely egyházunk hitelveivel a legszebb összhangzásban áll; a melyhez tehát lényegében ragaszkodnunk kell. (Zajos tetszés és éljenzés.) Nem hiába lett az ev. egyház szabadsága és önkormányzati joga a magyarországi protestánsok körében majdnem a dogmával egyenlő jelentőségűvé, nem hiába ragaszkodtak hozzá a régen elmúlt időkben és a közel múltban is. És, ha ma evangéliumi egyházunk oly kiváló jogoknak van birtokában, a minőkkel az még olyan országokban sem bír, a melyekben a múltban az evangélikus egyház volt uralkodó és a mi hitünk az államvallás jelle-I02*