Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-29 / 48. szám

vesztett kor babonás; pl. az eleusisi mysteriumok kora, vagy a spiritismus fellépte stb. Csák József m.-gyoroki lelkész beszéde meglehetősen egyhangú. Felosztása jó s az egész egységes. Legerőteljesebb a III. része s minden vonásában ez a legigazabb is, mert közvetlen az élet mellett marad, abból merit s ahhoz szól. Csekme Ferencz prédikációja után önkénytelenül eszünkbe jut a h. káté kérdése: «miután immár mind ezeket tudod, mi hasznát vészed?» Voces et nihil aliud, etc. Egy művelődéstörténeti vázlat; minden van benne : allamjog, létérti küzdelem, reformatio, munka áldása, sociologia stb., csak evangelium nincs. Csupa csengésbongás; de olyan artikulátlan zajjal cmintha azok a dalos madarak, melyek az első hajnalt a paradicsomban üdvözlék megszöktek s ide költöztek volna mi közénk» (150. 1.). Jóval többet ér a keresztelési agenda, s itt annak a poétikus stylusnak több és jobb helye is van ; itt megbocsáthatóbb a sok szóvirág, melyet a bölcsőre hullat s elég ha csak egy-két harmatcsepp ragyog is rajtuk az égi vizekből, bár részemről itt is többet kívánnék ezekből. A szerző hatalmaban van a nyelv szép formáinak, méltán várhatjuk, hogy azokba realisabb tartalmat öntsön. Bihari Lajos kúnhegyesi s.-pap beszéde szerkezetében van némi bizonytalanság, nehezen tud a tulajdonképeni tárgyalásba belemenni. Különben egészen textusszerű, tele van hittel, a Krisztus iránt való szeretettel. A tartalom már is értékes; csak a formának kell, különösen az átmenetekben kerekdedebbé válnia. Kiss Ferencz debreczeni s.-lelkész a milyen jó stylista és a milyen buzgó lélek, még most épen annyi benne a túlzás. A lélektani megíigj'elésekben még nem biztos, a bizonyításban nem erős. A felosztás ellentélezése s ezen felépített tárgyalása nem elégít ki, mert e földi viszonyok bizony realitásokat követelnek, ezeket pótolni a vallás nem tudja; de nem is ez a vallás feladata, hanem az, hogy a való élet reális viszonyait a vallás megszentelje, az azokkal és azokban való élést megnemesítse. — Az agendalis beszéd azonban igen szép. Meleg hangú, tele van egy nemesen gondolkozó lélek eszményiségével és költészetével. Teljesen méltán nyerte meg a pályázat 40 frankos jutalmát. Különösen szép a 215. 1. Gönczi János koronkai lelkész prédikációjának bevezetése igen jó. A tárgyalásban bizonyos chablonszerűség van. A sok jelző túlterheltté és dagályossá teszi irályát, s ennél fogva a közvetlenség sem erős oldala. De keresztelési beszédében rendkívül jól esik derült, szép világnézlete ; meghat meleg hangja és csak a szertartásra való átmenetnél kellett volna a beszéd folyamán megjelölt célok elérhetésében inkább Istenre utalnia. Szász Geró két beszéddel gazdagította a kötetet. Mindkettő teljesen hű képviselője az ő erősen jellegzett írói egyéniségének, melynek szertelen csapongásaiban is erő és temperamentum van mindig. Az I. beszédben bár 30 éves papságának jubileumát ünnepli, de e 30 év nem látszik meg rajta, mert a legifjabb szónok ő a gyűjtemény prédikátorai között, annyi verve-vel beszél; most is csak úgy rohan végig a gondolatokon, s csak úgy repül a képzelet szárnyain. A bevezetés a maga subjectív vonatkozásaival igazán megkapó s a II. rész a maga gyönyörű visszaemlékezéseivel, úgy hogy szinte feledjük, hogy a felosztásban kijelentett bűnbánatról vajmi kevés van benne s csak újjmutatás a jelen megváltozott és megromlott viszonyaira. II-ik beszéde a br. Kemény Gábor felett tartott emlékbeszéd, melynek bevezetésében azok a merész ellentétezések valóban festőiek. Igen sikerült Kemény irodalmi munkásságának jellemzése s gyönyörű a beszéd végén a gondolatok mind magasabbra való szárnyalása. Az egyházi beszédek sorát Szász Domokos erdél\i püspök lélektani festésekben és mozzanatokban gazdag beszéde zárja be. Megrázó erővel festi az egyedüliségét s annak kísértéseit ; de felemel az Atyában vetett hit erejének felmutatásával, a mely erő birtokában külsőleg lehetünk egyedül, de lelkünkben a legfelségesebbnek társaságában vagyunk. Igen szép épen e külső és belső egyedüliség ellentétbe állítása. Az alkalmi beszédeknél a még nem emiitettekről is megemlékezve Kiss Albert esketési agendája egészen alkalomszerű, jó beszéd s csak egy banalis hasonlat az, a mi sehogy sem illik az oltár elé: «e nélkül életetek könnyen hasonlóvá lesz az egymással versengő színészek szerelmes jeleneteihez)) stb. (206. 1.); Borbát Pál esketési beszéde igen közvetlen, kedves; irálya egyszerű, választékos. Staudner Mátyás keresztelési agendájának különösen a bevezetése s annak fejtegetése, hogy hol van a mennyeknek országa, igen szép s minden szavában igaz és nemes felfogás nyilatkozik. Molnár Albert m.-vásárhelyi lelkésznek 4 kisebb dolgozata van az alkalmi beszédek között. Az I-nek gyönyörű inventiója, a mint az élet, a halál és a hit angyaláról beszél. Az egész tele van vallásos költészettel. A II-ikban már több az elvont reflexió; de ebben is vannak, megkapó részletek, mint pl. a 230. 1. 4. kik. («Jézus keresztfájából)) stb.) A tanévet bezáró és a király születésnapi ima emelkedett hangulatú s mindkettőben sok szép alkalmi gondolat van. Irsay József temetési beszédében főleg a bevezetésben sok keresett kép van; de azután, mint Dobos mondá : «mint a fáklyahordó mindig a koporsó mellett megy, felé csóválván a tömjén serpenyőt.)) Azonban Dobosnak az a megjegyzése is ráillik, hogy a beszéd «a női erények panorámája)) s kevésbé ide tartozó elmefuttatásokkal van «secutarizálva)), mert nem egy halotti oratióban van helye a nők társadalmi helyzete stb. felett elmélkedni. Lénárt József templom-alapkő letételekor mondott beszéde sok jó alkalmi gondolattal teljes, emelkedett hangulatú; de mintha egy kissé túl volna terhelve gondolattal. Ily beszédekben elég csak egyetlen egy, de jól keresztül vitt gondolat. Sokat elmondani akarni az egység rovására esik. Végül még csak egy megjegyzést a szerkesztőnek vagy a correctornak. Miért nem követi — kérdem — ez a gyűjtemény már egyszer az általánosan szokásos, irodalmilag bevett helyesírási szabályokat? A provincialismusnak ily irodalmi termékekben semmi helye sincsen. Folytonosan bosszantja az olvasót a ragok magánhangzóinak össze-vissza való használata. ((Hitede n», ((szerelmeden)) stb. ragozást nem ismer az irodalmi nyelv. Hagyja el már egyszer a Pred. Tár ezt a kicsi sajátosságot; de annál inkább kövesse azt, mit a bírálat elején és folyamán annyiszor kiemeltem, hogy valóban építsen s hirdesse a Krisztus örök evangéliumát . A művet — mely Kókai Lajosnál is kapható — melegen ajánljuk olvasóink b. figyelmébe. Kenessey Béla.