Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-15 / 46. szám

* A közoktatási miniszter a hitfelekezeti tanitóképezdékről nem valami hizelgőleg nyilatkozik a napokban kiadott «Jelentés»-ében. Ázt mondja többek között : «Ugy a felügyelettel megbízott kir. tanfelügyelők, mint az általam kiküldött biztosok jelentéseiből sajnosan kellett tapasztalnom, hogy a felekezeti tanitó és tanítónő képző-intézetek egy része nem felel meg a törvény kívánalmainak. Noha az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk 13. §-a értelmében ez intézetekben legalább ama tudományok és legalább abban a terjedelemben tanitandók, a melyeknek és a minő terjedelemben való tanítása az állami képezdékre nézve el van rendelve, mégis konstatáltatott, hogy ez intézetekben a képzés és képesítés színvonala általában jóval alul marad az állami képezdék tantervében megállapított mértéken. Ismételten megemlittetett e jelentésekben, hogy ez intézetek nagy része még mindig nem rendelkezik a törvény-követelte gyakorló-iskolával. Tanerők, felszerelés tekintetében pedig számos hiány találtatott.)) — Az ügygyei kevésbé ismerősök kedveért meg kell jegyeznünk, hogy az egész országban a 72 tanítóképezde. közül gyakorló iskola van mind a 25 állami és mind a 3 református tanitóképézde mellett; ellenben a 24 róm. kath., 4 gör. kath., 1 gör. kel. és 10 ág. h. ev. képezde közül 36% nem bir gyakorló iskolával és a törvénynek megfelelő felszereléssel. A jelentés lesújtó szavai tehát a ref. praeparandiákra nem vonakozhatnak. * Az egyetemes lelkészi értekezlet kérdéséhez. Nagy mérvű elfoglaltatásom miatt hosszabb czikk írására időt nem szakithatván magamnak, holott a felvetett eszmét agyonhallgatni részemről valóságos bűnnek tartanám : legyen szabad csak pár szóval kijelentenem, hogy a Görömbei t. barátunk által indítványozott országos lelkészi értekezlet eszméjét teljes lelkemből pártolom s annak valósulását őszintén óhajtom. Magam is abban a véleményben vagyok, hogy ez országos értekezlet összehívására nt. Kovács Albert ur, mint a tavalyi orsz. lelkészi értekezlet egyik elnöke, a legilletékesebb. Tisztelettel kérjük azért őt: szíveskedjék a mozgalomnak elére állani, az értekezlet tartásának módozatát, programmját budapesti tanártársaival, megbeszélni és elkészíteni. Egyszersmind legyen szabad figyelmét felhívnom arra is, hogy — a mint ez a budapesti országos kiállítás alkalmával tervezett lelkészi értekezlet egyes buzgó pártolói részéről tényleg felajánltatott: a felránduló szegényebb sorsú lelkésztársaink részére lehetőleg ingyenes avagy mérsékelt áru magánlakások állanának rendelkezésre. Az értekezlet tárgyai közé inkább csak az aktualis érdekű kérdéseket kellene felvenni; jobb, ha nem ölelünk fel sokat, hogy annál nyugodtabban cserélhessük ki eszméinket. Fő tárgy volna mindenesetre az országos ref. lelkészi egyesület megalakítása, szervezése, hogy jövőre ne ily ötletszerűleg, hanem megállapított terv szerint rendszeresen tarthassunk összejöveteleket. Sajnos, a jelen esetben is, hogy a jó eszme kissé későn jött s igy alapos előkészületre alig van idő, de ha a zsinat megnyitására szándékozó száz meg száz lelkésztársunknak módja és alkalma lesz legalabb egymást személyesén megismerni, sőt az égetőbb praktikus kérdések felett egy kis eszmecserét is rögtönözni: bizonj^-bizony hálás szívvel fogunk gondolni azokra, kik ezt nekik lehetővé tették. Nagy kár, sőt vétek volna tehát elejteni a felvetett eszmét, melyet magam is melegen ajánlok ugy t. lelkésztársaim, mint ez ügy intézésére hivatottak nagybecsű figyelmébe. Sárkeresztúron, 1891. november 5-én. •— Lévay Lajos, ref. lelkész. (Részünkről az eszmét, mint már irtuk is, melegen pártoljuk. Gnndolkoztunk, tervezgettünk a kivitel felől is, de az időből annyira kifogytunk, hogy kellő előkészülettel nem látjuk megtarthatónak az értekezletet. K. A. kartársunk is ezt tartja. — Szerk.) * A tanitók fizetésének rendezéséről, mint már említettük, törvényjavaslat készül a közokt. minisztériumban. A közökt. minisztérium a népoktatás rSpo—pr. évi állapotáról szóló jelentését a napokban nyilvánosságra hozta s e jelensésben e tárgyra vonatkozólag azt irja a miniszter : «A tanitók fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatra nézve szükségesnek látom már ezen a helyen megemlíteni azt, hogy bár kívánatosnak tartanám a fizetéseknek a népoktatás törvényben megszabott minimumnál magasabbra szabását, az ez irányban tett számitások arra az eredményre vezettek, hogy a 300 forint minimumon túl nem mehetek. Ugyanis a hitfelekezeti iskoláknál 5278 oly tanítói állás van, melyeknnek illetményei, a kántori teendőkért járó javadalmak beszámításával sem érik el a 300 forintot. E fizetéseknek a minimumra való kiegészítésére 603.455 frt összeg igényeltetik. A 400 forintos minimum megállapítása esetén, a kántori járandóságok beszámításával, 10.025 tanitó fizetésének emelésére lenne szükség s e czélra 1,422.334 forintra menő fedezet kívántatnék. Ekkora terhet az állampénztár a mostani viszonyok közt nem bir elviselni és alig lehet rá kilátás, hogy a közelebbi jövőben is, egyéb közérdek csorbítása nélkül elviselhetne. Ezért véleményem szerint meg kell elégednünk azzal, hogy a törzsfizetések az egész vonalon 300 frtra emeltessenek fel, — gondoskodni szándékozom azonban arról, hogy a szolgálati idő arányában korpótlék biztosittassék.» * Tanítókat képesítő országos bizottságok szervezését sürgetik egy idő óta a tanügyi lapok és az irányzó tanférfiak Az eszmét György Aladár vetette fel, elvileg helyeselte a tanitók f. évi augusztusi nagygyűlése s most a mult napokban a ((magyarországi tanitók országos bizottsága)) is megvitatta és magáévá tette a reformot, a melynek tárgyában György Aladár szerkesztette a miniszterhez intézendő kérvényt és törvényjavaslattervezetet. O maga szólván elsőnek a kérdéshez, kívánatosnak tartja országos bizottságok szervezését, a melyek egyedül legyenek hivatva a tanitók, tanítónők és kisdedóvók számára oklevelet adni. Ép ugy mint a tanároknál, a tanítóknak tekintélye is emelkednék az által. Halász Ferencz hevesmegyei tanfelügyelő az eszmét nemcsak közművelődési szempontból, de a magyarosodás érdekében is magáévá teszi. Göőz József dr. ama tanítókra kívánna figyelemmel lenni, a kik oklevéllel már bírnak ugyan ezidőszerint is, de alkalmazásban nincsenek. Ezeket megválaszthatóknak kívánja kimondani. Nagy László stiláris módosításról szóló indítványa után Vargha István (Nagy-Kőrös) jelenti ki, hogy nemzeti szempontokból üdvözli a reformot. Ht életbe lépnek ez országos vizsgáló bizottságok, nem fog megtörténi az, hogy a magyar tanitó alig vagy épen ne tudjon magyarul. Pedig jelenleg a tanítóknak körülbelül egy tizedrésze ilyen. Gyertyánfy István képezdei igazgató azt tartja, hogy az ügy veszítene hatályából, ha a részletek tárgyalásába is belemennének. Csak az elv diadala legyen szem előtt. Péterfy Sándor hozzászólása utána közgyűlés a reformhoz való örvendetes hozzájárulását nyilvánítja. — A javaslatot jövőre főbb vonalaiban ismertetni fogjuk. * A Leopoldianum alapítvány. Szép és tanulságos tényről olvashatni a Bognár E. által szerkesztett ftGyámintézet» (a m. e. e. evang. gyámintézet- hiv. köz-