Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-25 / 43. szám

csak az egyházmegyék véleményét számitaná össze és így mondaná kí -a határozatot. Távol van tőlem az egy­házkerületi közgyűlés erkölcsi tekintélyének és súlyának piedesztálját csak érinteni is; én ezt határozottan káros­nak tartanám. Az én szerény felfogásom az, hogy elte­kintve az egyes ügyektől, melyek fölött kell, hogy az egyházkerületi közgyűlés minden befolyásolástól szaba­don döntsön, a hitfelekezctünk létalapját, szervezetét és kormányzási módját illető alkotásokban ott, hol az egyházmegyék nagy száma, nagy többsége ugyanazon elvi bázison áll, még pedig olyanon, mely ősrégi szer­vezetünk és kormányzásunkat akarja továbbra is fenn­tartani, talán az egyházkerületi közgyűlés a nélkül, hogy a maga tekintélyét, méltóságát legkevésbé is alább­szállítaná, csak a közügynek, az együvé tartozandóság érzületének megerősítésére szolgálna rá, ha az egy­házmegyék nagy többségének igaz protestáns elveken nyugvó nyilatkozatait venné a maga megállapodásának sinórmértékéül. Másként állana — mindig az én egyéni nézetem szerint — a dolog, ha a fő elvi kérdéseknél az egyházmegyék véleménye többfelé oszlanék, ha a túlnyomó többség meg nem állapítható, ezen esetben feltétlenül és minden utógondolat kizárásával, magán az egyházkerületi közgyűlésen alakul meg a többség és ekkor még csak szó sem férhet hozzá, de ha jövőre is — mindig fő elvi kérdésekről szólva, melyekre nézve az egyházmegyék megkérdeztetnek — azon elv, azon eljárás érvényesítené magát, mely most győzedelmes­kedett, akkor nyíltan kimondható, hogy az egyházme­gyék semmik, az egyházkerületi közgyűlés a minden. Az én gondolkozásommal ez a jöhető éles ellentét kiegyenlíthető oly formán, a mint azt előbb körvona­lozni megkisérletiem ; éppen azért nem lenne-e czél­szerü a «Törvény javaslat»-nak ((Egyházkerületekről)) szóló szakaszában oly szövegezést hozni be, mely az egyházkerületek hatás- és jogkörét szabatosabban irná körül, főleg az egyház igazgatását, szervezkedését s más lényeges dolgokat illető kérdések elvi megállapítására nézve az egyházmegyék többségének is biztosítana jo­gokat ? 1 Ezek előrebocsátása után legyen szabad — ha ugyan unalmas nem lenne — elmondanom a történteket, egy­mással szembeállítva az elvi főkérdések közül csopor­tosult egyházmegyék számarányát, s veszek magamnak bátorságot némely észrevételeket megkoczkáztatni. Első kérdés, mely vitatás és döntés alá került, «a közigazgatási bíróságok felállítása.)) Ezt mindenféle alakban, határozottan elvettetni kívánta a beregi, deb­reczeni, érmelléki, felső-szabolcsi, máramaros-ugocsai, n.-bányai, n.-károlyi és szathmári, tehát 8 egyházme­gye ; némi módosításokkal hajlandó elfogadni a bihari-és heves-nagykúnsági, aggodalmának ad kifejezést a békés-bánáti és csakis az alsó-szabolcsi és n.-szalontai egyházmegye nyilatkozott a «Törvényjavaslat»-ban fog­lalt tervezet mellett. Itt vette kezdetét az első csatározás s rögtön előre veté magát az ügyes taktika, a jól felkészültség­nek árnyéka. Ugyanis a közgyűlésnek egy igen tisztelt s nagy tudományu tagja, ki a közigazgatási bíróságok felállítása tervezetének más alakban és más uton való keresztülvitelére benső inspíráczióval bírt, oda nyilat­kozott, hogy ha ez, t. i. a közig, bíróság semmiféle alakban nem kell, ugy a ((Törvényjavaslat)) szövege mellett szavazna, ha pedig csak a külön k. ig. bír. szer­vezése perhorreskáltatik, akkor ő is ott foglal állást, mely esetben egy indítványt lesz szerencsés előter­jeszteni. Szavazásra elsőben így tétetett fel a kérdés : «a kik a külön k. ig. bír. felállítását óhajtják, álljanak fel!» és felállott 30 egyházkerületi közgyűlési tag, a nem óhajtók pedig 39-en jelentkeztek. Most jött a gyermek elbérmálására s más módon életben tartására szánt és készen tartott javaslat, mely­szerint a Törvényjavaslatban tervezett k. ig. bíróságok jogkörébe utalt ügyek ellátása a konsistóriumokra bi­zassék. És azonnal eloszlott Békés aggodalma, meg let­tek adva a Bihar és Heves által kívánt módosítások, mert ezen indítvány feletti szavazás eredménye 32 ellen 37-tel a többséget melléje sorakoztatta. E kérdésnél tehát 8 határozottan nyilatkozó egy­házmegyével szemben 2 szintén elvi elhatározással bíró, sőt e kettőhöz hozzá kellvén adnunk a 3 hullámzó egy­házmegyét is, 5 lett többség a 8 felett. (Vége. köv.) Sütő Kálmán, bereg-somi ev. ref. lelkipásztor. IRODALOM. ** Magyar ABC-és Olvasókönyv. Az el. népis­kola I. oszt. számára. Szerkesztette Nagy Sándor, sajó­kazai tanitó. Sárospatak, 1891. Ára kötve 21 kr. Tar­talmaz előgyakorlatokat az Íráshoz, az I. rész a kis abc-t, a II. rész a nagy ABC-t hozza, a III. rész pedig olvasmányokat foglal magában. A munka általában si­került. Jó öreg és tiszta nyomású betűk, czélszerü papír, erős bekötés a munka külső ki állításának csak becsü­letére válnak. A belső tartalom is jobbára megfelel a paedagogiai követelményeknek. Jó oldalai a könyvnek ezek: az írott betűknek a vonalközökben való feltün­tetése megkönnyíti az írástanítást, a sok versike és mon­dóka megkedvelteti a gyermekekkel az olvasást, a magyar népköltési gyűjtemények czélszerü felhasználása igen alkalmas a magyar nemzeti szellem és érzület ápo­lására és fejlesztésére. Kifogásaink ezek: Ha már a szerző felölelte az íráshoz szolgáló előgyakorlatokat, akkor az olvasás előgyakorlatairól sem kellett volna megfeledkeznie. Azok a hanggyakorlatok nagyon fon­tosak és mindenesetre helyet foglalhatnak az írásbeli előgyakorlatok mellett. Nem helyes a szerző azon uta­sítása, hogy «az írási előgyakorlatok ugy alkalmazandók, hogy az egyes betűk íratása előtt vétessék elő a meg­felelő gyakorlat.)) Hisz azért nevezzük írási előgyakor­latoknak ezeket az írási gyakorlatokat, hogy az irás tanítását előzzék meg. Ezek révén tesz a gyermek szert a szükséges kézügyességre, a mely nélkül sikeres irás­tanitásról szó sem lehet. Az olvasmányokban itten-ottan egy-egy helytelen kifejezésre is bukkantunk. Pl. 3. A vak koldus. (74. 1.). «.. .kis kutyájára kötött egy kötelei.» (Nem elég a zsineg ?) 19. Hazug Miska. (84.1.) ... «hozzá közel napszámosok kapáltak.» (Talán : közelében.). A hiányok azonban sokkal kisebbek és gyérebbek, sem hogy a könyvet ne ajánlhatnók. A ((sárospataki irodalmi kör» igen helyes dolgot cselekedett, midőn ez ügyes ABC-és könyvet kiadta. — Csingér János. ** Magyar szépírási minták. Iskolai és magán­használatra módszertanilag kidolgozta Zubriczky Endre, polg: iskolai tanár. XI. kiadás. Budapest, 1891. Kókai Lajos bizománya. Szerző 12 mintalapon nyújtja a kis és nagy betűk képzésének megfelelő betű- és szóalakokat. Nem rosszabb, de nem is jobb a hasonfajtájú mintala­poknál. Csakhogy — tapasztalatunk szerint — ilyes mintalapok segélyével soha sem tanúi meg a gyermek

Next

/
Oldalképek
Tartalom