Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-25 / 43. szám

kűvé teszi; másfelől a lelkészeket, midőn özvegyeik és árváik segélyezésére közös pénztár felállítását rendeli el, az egyetemes ref. egyház hivatalnokainak ismeri el. De habár ezekben a válaszfalak lebontásának munkája meg van is kezdve, és azokon rés töretett, még mindig vannak gátak, melyek az egygyé olvadást akadályozzák. Nehezen tudnak az emberek azon speczialitásokról lemondani, melyeket jogoknak tartanak, s azt hiszik, hogy egyéni jellegök csorbittatik az által, ha ezekről az egyetemes érdekek kedvéért lemondanak, helyettök pedig nem nyernek semmit. Nem akarom ez alkalommal bizonyítgatni, menynyire csalódnak, a kik ezt hiszik, nem gondolván arra a nyereségre, melyet az egyes gyülekezetek és így az egész egyház nyer, a gyülekezetek szabadságának, hatáskörének kiszélesítése által. Az 1881-iki zsinat, a mint fennebb mondottam, egy lépést tett arra, hogy a lelkészek úgy tekintessenek, mint a magyar ref. egyetemes egyház hivatalnokai, midőn az egyetemes gyámintézet felállítását elrendelte. Erre a czélra vezető másik lépés lesz az, ha a zsinat az egyetemes egyházat képviselő lelkész-vizsgáló bizottságot felállítja. Szükségesnek tartom itt, mielőbb tovább mennék, megjegyezni, hogy az egyház erejének, tekintélyének, súlyának kifejtésére az egységet, a tömörülést szükségesnek tartom ugyan, de minden olyan centralizációt, melynek czélja a gyülekezetek jogait a centrum számára konfiskálni perhorreskálok s minden ilynemű törekvés ellen, ha ez valamikor nyilatkoznék, lelkem teljes erejével harczolni fogok. Utálom az embert, a ki a tekintély iránti hódolatból egyéniségét föláldozza szabad gondolkozását megtagadja és személyiségét rabul adja mások akaratának ; éppenúgy irtózom még a gondolatától is annak, hogy egyházamnak autonomikus jogait, melyeknek gyökérszálai a gyülekezeti életbe nyúlnak le, ez a nemzedék, a melynek én is tagja vagyok, gondatlanságból, könnyelműségből, vagy — a mit csak félve mondok ki, mert hinni akarom, hogy lelkésztársaim önérzetét sérti—szolgalelkűségből föláldozza. Büszke önérzettel hivatkozunk arra, hogy autonomikus jogainkat az idegen kormányokkal szemben meg tudtuk védeni; de ne feledjük, hogy nem csekélyebb veszedelem fenyegeti egyházunkat akkor sem, ha jogainkat egy centralis hatalomnak áldozzuk fel. Mihelyt a presbyteriumok csak egyetlen-egy joguktól fosztattak meg a központi hatalom kedvéért, akkor már egy fegyverrel többet adtunk a kezébe, a melvlveí a töb/ j j bit ostromolhatja. — Vigyázzunk hát, hogy az egységre törekvéssel jogainkat más kezekbe ne egyesítsük. Gondolatom szerint, nem tartozik ezekhez a lelkészképesítő bizottság felállítása iránti javaslat, melynek főczélja az, hogy mint az ügyvéd jelölteket az állam képviseletében az ügyvédi, az orvosokat az orvosi kar képesíti, ugy a lelkészeket az egyetemes egyház képesítse, s mint ily módon képesítettek az egész magyarországi reformált egyházban való szolgálatra kibocsáttatnak, a kiknek szolgálatba elhelyezéséről az összes egyházkerületek oly módon, mint ez a dunamelléki egyházkerületben szokásos, gondoskodni tartoznak. Minthogy ennek a vizsgának az eredményétől lenne függővé téve a képesítés megadása, vagy megtagadása ; vagyis bir-e a vizsgázó azzal a képzettséggel, mely egy lelkésztől megkívántatik, szükség hogy a theologiai tanfolyamnak mind azon tantárgyai fölvétessenek a vizsgára, a melyek a vizsgázónak éppenúgy tudományos képzettségét, mint a gyakorlati lelkészeire megkívántató ismereteit kitüntetik. E végből a következő tantárgyak tűzetnének ki. 1. Új szövetségi biblica theologia. 2. Dogmák története theologia symbolicával. 3. Egyetemes egyháztörténet, különös tekintettel a magyar ref. egyház történetére. 4. Gyakorlati theologia. 5. Egyházi jogtan. 6. Gyakorlati biblia magyarázat. 7. Gyakorlati szónoklat. Megvallom, hogy sem az értekezések Írását, sem a predikáczió készítését nem venném fel olyan alakban, a milyenben eddig gyakorlatban volt; mert ezzel azt a czélt, amiért ezek a vizsgák sorrendjébe fölvétettek, elérni nem lehet. Van-e csak egyetlen egy, a bíráló tagok között, a ki kezességet merne vállalni azért, hogy az a predikáczió, a mit bírált, valóban annak a munkája, a kinek a nevét viseli. Ezt el nem vállalná senki. Ezért az eddigi vizsgák eredményének megállapításánál a predikácziók milyensége tekintetbe nem vétethetett. E helyett felvétetni kívánnám, a vizsga folyama alatt feladott szövegekről disposiciók és predikáczió vázlatok készítését, a vizsgáló bizottság egy vagy két tagjának jelenlétében. E vázlatban elég lenne gondolatainak csak az irányát jelölni meg. A vizsgáló bizottság tagjait mindenik egyházkerület saját kebeléből küldené ki saját pénztárának költségére. A vizsgáló bizottság nagyobb részben gyakorló lelkészekből állana, de tana-