Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-11 / 41. szám

Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. A lajos-mizsei látogatásnál templom után az iskolai növendékekre került volna a vizsgálat sora, de ilyen szokatlanul korán, szeptember elején, nem lehetett őket egybegyűjteni, azért hát megelégedett püspök úr az iskolai statisztika adatainak feljegyzésével és az előkönyörgő tanítónak adott utasításokkal. Maga a tanterem primitív berendezésű, de a viszonyokhoz mérten eléggé el van látva taneszközökkel. Az iskola termében tartotta püspök úr az egyháztanácscsal való értekezését is, melynek folyamán a gyülekezet szerény anyagi viszonyaira nézve szerzett tájékozódást, s adott czélszerű útbaigazításokat ezeknek minél virágzóbbakká tételére; maga részéről is hathatós segítséget ígérve minden jó igyekezethez. A mint ezen értekezlet végeztével a tanteremből kilépett püspök úr, üdvözölte őt a helybeli izr. vallású lakosoknak to tagú küldöttsége, mely zászlója alatt sorakozva várta kijövetelét, szónokuk — intelligens fiatal ember — lendületes beszédben okolta meg eljárásukat. Szavaira püspök úr igaz emberies érzésektől áthatott köszönetet mondott, hazatiságra és felebaráti szeretetre s egyességre buzdítva a tisztelgő felekezet tagjait; a zászló — melyen héber, és magyar typusokkal e szavak olvashatók: «Áldott aki jött az Urnák nevében!» — meghajolt, az éljen elhagzott és vége volt az ünnepségnek. Csakhamar fogatokra ülve püspök ur és kísérete kihajtatott a nem messze eső Almássy-féle tanyára, a hol a ház ura és úrnője szives vendégszeretetük által, a szellemiek után, gazdagon részesült a testiekben is a társaság. Mondanom sem kell, hogy a kedélyes asztali társalgást érdekesnél-érdekesebb pohár köszöntők is élénkítették. Tovább indulás előtt még egyszer visszatértünk a kis imaházhoz, a hol püspök ur egy újszülöttet részeltetett a keresztség sakramentomában. Már d. u. 5 óra volt, hogy útrakelhetett a 7 fogatból álló kocsisor, mely a főszolgabíró úr négyes fogatának vezetése mellett gyorsan haladt a benei hármashatár felé, a hol akkor már mintegy 10—12 kocsival Jászkerekegyháza község küldöttsége várta, a Kis-Kun Felsőjárás szolgabirájával, Helle János úrral püspök urat. A felhangzott szívélyes éljenek után szolgabíró ur üdvözölte első sorban ő méltóságát járása területén, majd a községi jegyző Mohacsek ur, községe nevében; mindkét üdvözlésre válaszolván püspök ur megindult a menet, de előbb még a visszamaradott l.-mizseieknek őszintén megköszönte a kitüntető szives fogadtatást. Az ekkor már 14 fogatból álló kocsisor kedves látványt nyújthatott a - körülfekvő tanyákból az út mentére gyülekezett pusztai lakóknak, kik emberségtudással illően megsüvegeltek bennünket. Gyönyörű ültetvénysorok között és akácz-erdők mentén végre elértük utunk czélpontját, J.-Kerekegyházát, hol ekkor már mindenki a leányegyház egyszerű épületéhez sereglett és az alkony homályában nagy tömegben várták a kedves vendéget. Á zászlóval díszített egyházi épület előtt Soós György előkönyörgő-tanitó tolmácsolta ékes szavakban a gyülekezet örömét főpásztora megérkezése felett. A válasz, a köszönet itt is atyai meleg bensőséggel teljes volt, de hivatkozással az alkonyati árnyra elbocsátá ő mlga a sokaságot, meghíva az egyszersmind a másnap reggeli istenitiszteletre. Bevonult ekkor kíséretével az egyszerű, de kényelmes tanitói lakba, hol a kecskeméti jogakad. uj igazgatója dr. Kovács Pál és egyik tanára dr. Szigethy Lehel urak örvendeztették meg ő mlgát megjelenésük figyelmével. Rövid beszélgetés után újra kocsikra ültünk, hogy hivatalos szállásunkat elfoglaljuk Farkas János földbirtokos ur fényesen berendezett úri lakában. O ugyanis jóelőre önkényt fölajánlotta szíves vendégszeretét és kath. vallású létére kérte a szerencsét, hogy püspök urat, úgyis mint régi barátját, s kíséretét magánál fogadhassa. Kastélya lép— csőzetének alján várta ő méltóságát az ősz házi úr, typusa az igazán törhetetlen magyar földes úrnak és mint a gyermek repesett örömében, hogy uj kastélyát ilyen vendég avatja fel, az igaz magyar-vendégszeretet templomává. A gyönyörű parkot ültetvényeivel — mind a háziúr keze munkája, szorgalmának eredménye, a több ezer holdra menő erdősítés mellett, melyek mint püspök úr mondá — az egykori futóhomokot, buczkát Istenkertjévé teszik — szemlélgettük, s a kastély gyönyörű berendezését, melyben a patriarchalis otthonosság mellett, a modern technika kényelmi eszközei is feltalálhatók. Az estelinél szives házi gazdánk saját termésű remeknél-remekebb dinnyéi — melyek ő felsége asztalára is szoktak jutni — csábítottak bennünket az önmagunk elleni vétkezésre. Kedélyes társalgás közt telt az idő, minek során megemlékezett szíves gazdánk arról a nagy fordulatról is, hogy ezelőtt 28—30 évvel a futóbetyárok szoktak nála ilyen tömeges látogatást rögtönözni, s ime most apostolok veszik erre utjokat. Bizony nagy változás! nem csak a természetben, a talajban, hanem a társadalmi és erkölcsi viszonyokban is. Sok ily derék embert hazánknak! IRODALOM. ** Vezérkönyv az elemi iskolai történettanításhoz. Irta Böngérfi János. A ((budapesti tanítótestület)) által megdicsért pályamű. Budapest Markovits és Garai könyvnyomdája. (Ára 1 frt 20 kr.) A mű voltaképen két részből áll, melyek közül az első az elméleti rész (a tulajdonképeni pályamű) külön is megjelent : Az elemi történettanítás czimmel. Ára 40 kr. A második gyakorlati rész olvasmányokat ad az elméleti részben kifejtett elveknek megfelelően. Ez elvek fejtegetését egy önérzetes előszó előzi meg, melyben szerző kifejti, hogy miért tartja az ő megdicsért művét sikerültebbnek, mint a pályanyertes munkát. Itt megjegyzem, hogy a történettanításra vonatkozó vezérkönyvnél teljesen felesleges oly általános műveket minő a Lubrich: ((Neveléstudománya)) s Herbert: «Allg. Pádagogik»ja forrás munkák gyanánt feltüntetni. Hogy mik a czéljai a történettanításnak, erre a kérdésre felel műve elméleti részének első részében, majd kimutatja, hogy mit kell felvenni a népiskolai történettanítás anyagául s az iskolai ünnepélyekről külön fejezetben emlékezik meg. A gyakorlati részben bibliai s magyar nemzeti történeti elbeszéléseket s meséket közöl. A nemzeti élet fontosságának tudata hatja át a szerzőt, s a mit ebből kifolyólag irt, azt csak helyeselni tudjuk. Különösen kiemeljük az iskolai ünnepélyekről Írottakat. A vallás-erkölcsi szemponttal az elméleti részben mostohán bánik el Dittes-Kiss egy helytelen megjegyzésének rossz befolyása alatt, de a gyakorlati részben a vallásos elemet oly mértékben érvényesiti, hogy ezzel maga-magának mutatja meg az utat, melyen a rossz elméletet ki kell