Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-11 / 41. szám
Minden ember szeresse a hazáját. A haza a jog képviselője; sőt ennél is több. Az ember-csoportok, a nemzetek a történelemnek mintegy megálló-helyei, és mindenikük egy-egy tényezője az emberi fejlődésnek. S ha az egyes ember sem lehet el, ha eszménye nincs, annál kevésbé a nemzetek. A népek is valójában csak oly feltétel mellett léteznek, lehetnek erősek, s ismerhetnek hazát, ha közös tudatuk van és ugyanegy eszményért lelkesednek. Aztán, hogy e haza hű szolgái legyünk, hogv méltókká váljunk azokhoz, kik azt nemessé és emberiessé tették, nemcsak külső ellenség ellen kell védelmeznünk, hanem bent is szolgálnunk kell mindennap azzal, hogy hozzájárulunk szabad intézményei előbbviteléhez, s szakadatlanul rajta vagyunk, hogy a haza gyermekei mentől több békét, igazságot és testvéri solidaritást élvezzenek. Higyjék el, hogy ez a kötelesség is a hazafiság kötelessége. Maholnap önök lesznek az értelem és tudás kiváltságosai, közülök sokan a vagyon kiváltságosai is. Jusson eszökbe akkor, hogy mind eme javaknak önök igazában csak letéteményesei. Az ember a társaság nélkül semmi. Kinek jutna önök közül eszébe, amit mindenki tud, hogy mit nem dolgoztak, mit nem szenvedtek az emberek elhalt myriádjai, hogy apránként megszerezzék azt a tudományt, melyet oly szabadelvűén és könnyedén tanítanak önöknek. Menynyi vérfagyasztó vagy ismeretlen aldozatba került a legigénytelenebb fölfedezés is azoknak, kik a régi törzsek durva, darabos és veszélyekkel teljes életében létrehozták azt a bámulatos czivilizatiót, mely midőn a természet erőit megfékezte, egyszersmind befogta az önök szükségei, az önök akarata, gyakran az önök szeszélyei javára ! * Soha se felejtsék, hogy akik ezt a kincset teremtették, nem egynehánynak, hanem mindeneknek javára teremtették; és azt se, hogy sokan vannak körülöttük, kik jóllehet ugyanazoknak az ősöknek az utódai, mégis i csak a nyomorult élet az egyedüli örökség, melyet őseiktől kaptak. Ne kevélykedjenek hát tudományukkal, legyenek inkább alázatosak, mert mentől nagyobb a tudomány, annál több a tartozásuk, minthogy az önök körül munkáló emberiségnek vissza kell adniok a kamatját annak a tőkének, melyet számukra lassan gyűjtögetett, s minden számadás nélkül rajok bizott. Kiválóképpen ne essenek az értelemnek abba az illusiójába, mely a tudományos embert arra a hiszemre viszi, hogy egyedül önmagának tartozik és hogy felsőbb rendű emberré lett. Sohase jussanak be azokba a kis kápolnákba, ahol egyáltalán az én cultusa járja. Megengedem, hogy valami elragadó ez a vallás, mert a cultusnak az ember egyszersmind istene, papja és egyetlen hive ; de a ki rávetemedik annak végzetszerű, mert ez az önzés cultusa azaz a hasznavehetetlenségé és tehetetlenségé. Nem, az embernek bizony nincs joga dicsekedni se értelmével, se tudományával, hisz azokat őseitől örökölte avagy nevelésétől kapta, s méltó büszkeségének nem az a mértéke, a mit tanult, hanem az, a mit tett. Az ember, mint minden többi lény : okozat és ok. Avagy mire való a leggyönyörűbb virággal boritott fa, ha e sok virágból egyetlen gyümölcs sem formálódhatik, holott gyümölcsből lesz a mag, melyért a föld azt táplálta. Kedves barátim! Az az eszmény, melylyel egy szabad democratia polgárának birnia kell, az áldásos munkálkodás eszménye. Az a szabály, melybe a többi mind beleszögellik, igen egyszerű: «Úgy éljenek, hogy életök végcélja magukon kivül essék.» A ember fejtse ki magában minden erejét testének, eszének és akaratának ; legyen fáradhatatlan a munkásságban, és a többi lények törvénye szerint, törekedjék gyarapítani az életnek rámaradott mértékét. De az erélynek ezt a fölöslegét szerezzük meg és fejtsük ki s áldozzuk a sors kevésbé kegyeltjeinek javára, és akkor értékünk igazi mértéke önmagunknak az a része leszen, melyet oda adtunk másoknak, kik minket szeretnek : gyermekeinknek, családunknak, városunknak, hazánknak s az egész társadalomnak. S majd, ha a halál érettünk jő, az leszen az a súly is, melyet a mérő serpenyőben hagytunk. A hódítók betöltik a világot fegyvereik zajával, nevöket néhány századig őrzi az emberemlékezet; tárgyai a bámulatnak és iszonyatnak; de aztán feledésbe merülnek. Van ennél szerényebb, de mégis biztosabb és felsőbb rendű halhatatlanság, s ezt elérhetik önök lángész nélkül is. Legyenek hasznosak. Tudják önök, hogy semmi el nem vesz, és a legkisebb parány rezgése is, mely mozgását a szomszéd paránynyai közli, a végtelenségben verődik viszsza. Az igazság és jóság legcsekélyebb actusa szintén ad valamit az emberiség haladásának nevezett mozgáshoz. Legyen életök az emberiség erőfeszítéséhez csatlakozó erőfeszirés. Bármely korlátoltak is erőik, bármily gyengék is szárnypróbálgatásaik: teljességgel ne féljenek: erőfeszitésök nem veszett el, s énjöknek az a része, melyet az örök fejlődés szolgálatára bocsátottak : egyszersmind osztályrészük lesz a halhatatlanságából. Felméri Lajos. BELFÖLD. A dunamelléki egyházkerület közgyűlése. A zsinati kérdésekből a negyedik napi ülésre is jutott. Az egyházi adóról szóló fejezet (referens Farkit József), módosítás nélkül elfogadtatott. Az egyházmegyék egy része adózási viszonyaink gyökeresebb rendezését, nevezetesen az állami adó-kulcs behozatalát sürgette ; de a közgyűlés Tisza L. és Szász K. urak felvilágosító hozzászólásai után beérte a törvényjavaslatban proponált osztály-adóval. Az országos közalap törvénye (ref. Farkas J.) élénk vitát keltett. A leglényegesebb pont itt is érintetlenül maradt, pedig bizony szükség volna az adó-kulcs szabatosabb meghatározására, a jövedelem fokozása érdekében. Kovács A. szót emelt a mellett, hogy a kivetés szigorúan a családfőkre történjék, azon fontos okkal argumentálva, hogy igy a közalap jövedelmei természetszerűleg növekedni fognak, ellenben a javaslat által megengedett «más módon» való beszedés, a mint eddig, ugv jövőre is, jövedelem csökkenést fog előidézni. A javaslatot gróf Tisza vette védelmébe, azt hangsúlyozván, hogy a gyülekezeteknek engedni kell egy kis «Iatitude»-öt; a többség is elfogadta. — A pesti, vértesaljai stb. tractusok sokalják a 25°/ 0 -et a missziói célokra, elégnek tartanának 15—2O°/0 -et. Egyházmegyéje álláspontját Sipos Pál pestmegyei esperes indokolta, majd Kovács A. támogatta, élesen kiemelve, a missziókra való túlságos költekezést és hibáztatva a javaslat azon intentióját, hogy a domesztikai jövedelmek io°/0 -ct jövőre el akarja vonni a lelkészi özvegy-árva gyáminté-S3
