Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-11 / 41. szám

magaméi közé mentem s a szerető édes apa látogatását a szerető gyermekek hogy ne fogad­nák szivesen ? Nem is a törvényhatóságok s községek előzékenységével, melylyel ép annyira megtiszteltek, mint leköteleztek; mert hisz egy tekintélyes köztestületet, református egyházun­kat tiszelték meg igénytelen — de végre is azt képviselő — személyemben. Hanem dicseked­jem azzal a kitüntető, igazán nagyszerűen fényes s mérveiben úgy mint bensőségében imposans fogadtatással, melylyel nagy katholikus városok­ban, a hol református egyházunk részint közel egyensúlyban áll a katholikussággal, mint Czeg­léden vagy Halason, részint tetemes kisebbség­ben mint Kecskeméten, Abonyban, Jászberény­ben, részint elenyésző kisebbségben mint Gyön­gyösön, Szolnokon, sőt Szabadkán, s mégis, a tulnyomólag katholikus többségek oly tüntető, oly meglepő ovatiókban részesítettek, minőkre elkészülve nem voltam, nem lehettem. Mondot­ták ugyan, sőt mindig emlegették, szerénysé­gem sérelmével is, hogy az óvácziók nem csak a püspöknek, hanem az irónak, a közoktatás­ügy munkásának, a közélet emberének is szó­lanak ; de én — e rendes medrét sokkal túl­lépő ováczióknak valódi demonstráczió jelle­get tulajdonitok ; demonstráczióját annak, hogy hiába igvekeznek némely részről katholikus re-O J J akcziót szítani és erőszakolni, a józan és haza­fias katholikus közönségben arra nincs hajlam, nincs talaj, sőt épen ama törekvés ellen demon­strálja mindenütt és minél hangosabban, a más­felekezet iránti türelmet és tiszteletet. S ezt mint örvendetes jelenséget jegyeztem fel magamnak, hálás szívem táblájára s kívánom feljegyezni e jelentésem lapjára is. Ugyanennek a meggyőződésemnek adtam nyilvános kifejezést legközelebb Miskolczon is, hol a főtisztelendő egyházkerület képviseletében Kun Bertalan püspök és konventi elnök ur 50 éves papi, 25 éves püspöki jubileumán, az erre elnökileg felkért Décsey Lajos és Szilassy Aladár egyházmegyei gondnok, Szilády Aron egyházkerületi főjegyző, Koncz Imre esperes, Papp Károly és Gönczy Pál tanácsbiró urakkal megjelenve, a nagyérdemű agg — de meg testi és lelki ereje teljében levő férfiút, a többi test­véregvházkerületek küldöttségeivel együtt, üdvö­zölni volt szerencsém s az ünnepeltnek tiszte­letére a miskolczi egyház által rendezett dísz­ebéden alkalmat vettem magamnak, a reformá­tus püspököt szintén testvérileg üdvözölt kathol. egyházi küldöttség s annak vezetője, az ottani prépost úr iránt ref. egyházunk testvéries indu­latát tolmácsolni. Egy másik nagyérdemű püspöktársam, fő­tiszt. Révész Bálint tiszántúli püspök úr felké­résére a nagybecskereki egyház díszes új tem­plomának felavatását végeztem, ebbeli tisztét a nevezett püspök úr rám ruházván, talán abból a tekintetből, hogy a nagybecskereki templom építéséhez az egész haza reformátusai s köztök a mi kerületünk egyházai s hívei is tetemes összegekkel járultak s így e fontos missziói pontra épült templom nem egyedül azon egy­házé, hanem bizonyos tekintetben egész egye­temes egyházunké. Ez ünnepélyben is nemcsak a református érdekeltség, első sorban a békés­bánáti egyházmegye, hanem Nagy-Becskerek városának s vidékének más vallású lakossága s értelmisége is nagy számmal vett élénk részt örvendetes jeléül, hazafias és nemzeti jelentő­ségű ügyekben, a különböző felekezetek egyet­értő s együtt érző tömörülésének. Még a mult év végén, főgondnok elnök­társammal együtt örömmel vettünk részt a bá­nyakerületi ág. hitv.-evang. testvéregyházkerü­let örömünnepén, új püspökének főt. Sárkány Sámuel urnák beiktatásán, üdvözölve egyház­kerületünk nevében s testvéri indulattal a nagy­érdemű férfiút s szerencsét kívánva az egyház­kerületnek e szerencsés választáshoz. Az eszmetársítás egy tárgyról másra ragad s közelbe és távolba csapongani kényszerit. De ideje már összevonnom jetentésem vitorláit. Egyházkerületünk w területén az év legne­vezetesebb eseménye O felségének, koronás ki­rályunknak Pécsen, legkegyelmesb látogatása volt, mely alkalmat kedves kötelességemnek tartot­tam felhasználni arra, hogy a Baranyamegye területén levő három egyházmegyének: az alsó-és felső-baranyai és tolnai egyházmegyék es­pereseivel, gondnokaival s szépszámú küldött­ségével együtt megjelenve, O felsége előtt a három egyházmegye és egész egyházkerüle­tünk alattvalói hűségét s őszinte hódolatát ki­jelenteni siessek. O felsége kegyelmesen fogadta hódolatunkat s úgy a megjelent küldöttséget, mint általunk egész egyházkerületünket legma­gasabb királyi kegyelméről s atyai gondjáról biztosítani kegyeskedett. Egyházkerületi közgyűlésünk előtt hosszú sorozatban, nagy halmaza áll a végzendőknek. Nagyrészt a rendes tárgyak, melyeket bizottsági jelentések fognak kisérni s előterjeszteni. Emlí­tem ezek közt a mindennemű segélykérvények évről-évre szaporodó számát s növekedő kö­veteléseit. Némi csendes szavakkal kell fölem­lítenem, hogy egyházmegyéink többsége ezek­kel szemben épen semmi, vagy igen enyhe, ne mondjam, felületes kritikát gyakorolnak; több egyházmegye, egymaga nagyobb összeg 82*

Next

/
Oldalképek
Tartalom