Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-04 / 40. szám

mely igazainak megvalósítása ellen, a legödiózusabb természetű felekezeti szenvedélyt hárítaná, akár akarva, akár öntudatlanul. György Endre. SYNODALIA. A nagy gyülekezetek több szavazatáról. — Nt. Kovács Albert urnák. — Talán nekem is ugy kellene kezdenem : régóta nem mártottam be tollamat azért, hogy nyomda alá írjak. Igen, igy kellene kezdenem, mert rég ideje írtam már én is oly értelemben nyomda alá, mint Kovács Albert «A zsinati törvényről)) cimű cikket irta. A «halálos veszedelem)), melyre figyelmeztet s melyet ugy ir le, hogy az valóban halálos veszedelem a népesebb egyházakra nézve: meg kell, hogy szóllaltassa a népesebb egyházakat is, vagyis azokat, kik a §-sal egyetértenek. Hiszen ez oldalról még alig történt valami, e lapok hasábjain legalább eddig csak ellene szóltak minden oldalról oly, dolgokat is mondván azokról a szegény nagy egyházakról, melyeket végképen elhallgatni nem lehet, s nem is illik. Nagy tiszteletű szerkesztő ur is, a 37. számban közölt programmjában, e §. ellen foglal állást. De azért reménylem, hogy tárgyilagos cikkemnek helyet enged.*) Hiszen az igazságot keressük mindnyájan, kicsinyek és nagyok s mig higgadtan keressük azt : addig nincs baj s veszély nem lesz, cikkem közléséből. Kezdem én is azon, hogy ne áruljunk zsákban macskát; mondjuk meg az igazat. E §, a nagyobb egyházak érdekében van tervezve, hogy megszüntesse azt a visszásságot, melyszerint megtörtént, vagy megtörténhetik, «hogy harmadrész népesség választja meg, mindazon magasabb közigazgatási tisztviselőnket, biránkat, kik a kerületen, ügyeink intézésére vannak hivatva, s kiktől tehát az összes egyházak felsőbb kormányzata fü^g.)) ~ o Elfogadom kiindulási pontul Kovács A. tételét, melyszerint minden gyülekezet egy magában bevégzett egyházat alkot. Hogy a nagyobb egységekbe, a traktusokba, superintendenciákba, nemzeti egyházakba szövetkezés nem ellenkezik a Kálvin alkotmányával, melyek mindenütt ugy jelennek meg, mint önálló gyülekezetek szövetsége, melyekben az egyházi individuumokat a gyülekezetek alkotják, s nem egyes emberek. Ezzel áll tehát szemben a hivatott §. Indokolásának némileg igazat ád Kovács A. De azt mondja, hogy a jelenlegi helyzetben feltűnő anomalia, csak magyar specialitás, melyet a skót és holland ref. egyházak nem ismernek, mert bár ott is, minden gyülekezet egyenjogú, akár kicsiny, akár nagy legyen az, de 1500, illetőleg 2000 leieknél több, egy lelkipásztor gondozása alatt nincs. Hogy miért nincs ez igy minálunk, elmondom, pedig tudom, hogy Kovács A. csak ugy tudja, sőt jobban, mint én. A mi magyarországi református egyházunk mint ilyen, sajátságos politikai helyzeténél fogva, nemzeti *) Készséggel, Szerkesztői liberalismusom nem zárja ki az eltérő felfogás közlését. Bibliai, tehát protestáns elv, hogy mindeneket megvizsgáljatok s a mi jó azt megtartsátok. Szerte. szempontból is, nem csak egyházi, hanem köznevelési intézmény, is, s ragjai nemcsak az egyház fenntartás, hanem az iskolafenntartás terheit is viselik. Nemcsak a vallás szabadgyakorlatáért állott tehát gyülekezetbe, hanem most már állami érdeknek is szolgál, midőn egyházi törvényei, az 1791. évi 26. t. c. alapján, a szabad vallás gyakorlattal szoros összefüggésben álló iskolafenntartás kötelezettségét is vállára helyezé. Ha valaki, ugy Kovács Albert tudja egyházunkban a legjobban, hogy a magyar ref. egyház, a skót és holland ref. egyházakat ezért nem követheti; hiszen épen ő mondá egy alkalommal, midőn vele ily tárgyról beszélgettünk, hogy a mi egyházi életünk fejlődését nem az egyházi, hanem az «egyházak által elvállalt iskolai terhek nagyságú hátráltatja)), melyet magára vállalt egykor saját érdekében s melyet most, a változott viszonyok mellett sem képes többé szép szerével letenni vállairól. Vegyük elő csak az 1869. évi névtárakat s hasonlítsuk össze a maival. Meg fognak azok győzni mindenkit afelől, hogy a nagy egyházakat az 1868. évi népiskolai törvény készületlenül találta s fogunk találni nem egy egyházat, melyben az egyháztagok terhe, anélkül, hogy az egyházi élet érdekében csak valamit is tehettek volna, egyenesen iskolai étdekben megkétszereződött, sőt háromszorosra emelkedett. Ismerek egyházat, mely 1869—70-óta, 18—20 ezer forintot épített be tantermekbe, nem számítva azoknak pénzen vásárolt telkeit. Ismerek egyházat, mely 1870-ben 10 ezer lélek mellett, két lelkész, négy fiu és két leány tanítóval működött, összesen alig 7000—8000 frtra tehető évi költségvetéssel, de a mely egyházban ma, «a két lelkészen kívül 16 tanitó, 20 ezer forintot költség előirányzattal munkálkodik az ev. ref. egyház igazai érdekében)) ; mely egyháznak még a közel jövőben, (mégy uj tanitói állomást, hat uj tantermet kell előállítani)), berendezni, hogy hivatásának mint iskolafenntartó megfeleljen. És ez egyház 1883 óta, évenként 570 — 580 frtot lizet az országos közalapra; e tekintetben a bevallásokra nézve, ha jól emlékezem, az országban hatodik helyen áll. Fizeti e tartozását — nem mondon, hogy minden tagja — zugolodás nélkül, mert többeket s épen intelligens egyéneket kellett végrehajtással ís megfenyegetni; de fizeti a mellett, hogy évről-éve, más uton is, gyűjtések eszközöltetnek nála, fizeti mondom anélkül, hogy valaha csak egy fillér segélyt is igénybe kívánna venni ez alapból. És ha már valaki, ezen egyházban, a tagok teherviselésének mérvét mérlegelni akarván, azt látná, hogy ezek, összes egyházi szükségletükből, mely mi 20 ezer forintra megy, de jövőre 1600 frttal, azután újra annyival nagyobb lesz, sőt 12 ezer forintnyi építkezést is tervez, mégis egyenes állami adójának csak 2O°/0

-át fizeti e célra : önkénytelenül azt kérdené, hát a többi jövedelem honnan áll elő. Hiszen két forint alap adó minden egyháztagtól s aztán az állami egyenes adók io°/0

-a, nem teher! —• Nem az. — De ezen egyháznak birtokos osztálya, 1881-ben 411

/2

hold, 1886-baa 138 hold, 1891-ben pedig 200 hold, tíz év lefolyása alatt tehát majd 400 katasztrális hold földet adott át ez egyháznak, hogy az egyesek adóját ne kelljen emelni. Ily körülmények közt azt mondani, hogy ezen egyház ma 12—18 ezernyi lélekszámával, mint individuum, csak oly szempont alá esik, mint az a kér, 5—600 lelket számláló egyház, melyet, «hogy önálló individuum lehessen, ama másiknak kell, saját terhén