Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

tövé tette, s a gyógyintézetet arra is Létesítette, hogy a hazai diakonisszák kiképzésére, alkalmas diakonissza anyaházzá válhatott. Jelenleg két német diakonissza mellett, kik a kai -serswerthi anyaház kötelékébe tartoznak, négy hazai diakonissza, és két próbanővér működik az intézetben. Azon nagymér\ű haladás, mely a helybeli városi gyógyintézeteknél, ugy azok alakjára, mint belső berendezésükre nézve, az utóbbi években mutatkozott, igen természetesen bennünk is felébresztette az ezekben való előrelépés óhaját; de a kivitelnek útjába állt a helviséghiány, mely ezen kívül még azt is lehetetlenné tette, hogy a próbanővérek nagyobb számban vétessenek fel. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a diakonisszák és diakonissza-növendékek számára háló-, tan- és munkahelyiségeket magában foglaló alkalmas pótépület felállítása, az intézet számára égető szükség tárgyát képezte, melynek foganatosítását azonban az intézet pénzügyi helyzete meg nem engedte. De mert most, egészen váratlanul, az intézetnek oly kötelezettségeknek kell megfelelni, melyek a helyiségek elégtelensége folytán okozott szorult helyzetet még élesebben feltüntetik, az intézet elnöksége arra lett kényszerítve, hogy a pótépület felállítását azonnal elkezdesse. A midőn t. i. a német református község, a tekintetes fővárosi tanácsot megkereste, hogy mentené fel a községet egy iskolaépítésének kötelezettsége alól azon telken, melyet neki husz év előtt a Hold utezában egy templom, paplak és iskolának építése céljából ingyen átengedett és engedné meg neki, hogy két bérházat emelhessen, melyek egyike paplaknak is szolgálna, ezen kérelemnek azon feltétel alatt adott helyet, hogy : «a község kötelezze magár, az általa alapított «Bethesda» gyógyintézetet ötökre fent.irtani, és a templom egyik oldalán emelendő paplak s bérház felépítésének befejezésétől számítandó félév után, nevezett gyógyintézetben két, egy külön szobában elhelyezendő szabad ágyat a város rendelkezésére bocsátani; továbbá pedig, hogy a templom másik oldalán emelendő épületnek tiszta jövedelme, szinte csupán egyházi, jótékonysági és tanügyi célokra forditassék.» Miután a paplak és bérház előreláthatólag még 1890-t en használatra bocsáttatik, s ezen szabad-ágy-alapitváuy már 1891-ben életbe lép, szükséges, hogy a hozzávaló helyiségekről is gondoskodva legyen. Az intézet elöljárósága tehát azon véleményben van, hogy midőn ő az intézet kibővítéséhez szükséges pótépités, s ezzel kapcsolatban egy éltesebb, magánosan álló egyénnek ellátására szánt külön osztály felállítása folytán kötelességét elvégezte, minden - félreértést kizáró tiszta útra lépett. És meg is van győződve afelől, hogy a neki részben szükséges segély, az intézet barátai és a szenvedő embeuseg jól tevőinek pártfogása folytán, rendelkezésére fog bocsáttatni. Az építési költségek törlesztésére azonban, az önkénytes adakozások mellett, még a főváros bőkezűsége folytán nyert telkeken emelt templom melletti bérházak tiszta jövedelme is szolgálni fog. A Bethesda diakonisza-gyógyintézet elnöksége átadja a fentebb elsoroltakban, az intézet keletkezésének rövid vázlatát, azon körülmények ecsetelésével együtt, melyek a kibővítést szükségessé tették az uj épület alapjának, azon hő imával : ((Nyugodjék Isten áldása mindörökké, ugy az épületen, mint lakóin, s azon forró óhajjal, hogy a szentírás e mondása : «Mindenkor és mindenben a Krisztusw az intézet valamenyi tagjának jelszava maradjon; maga az intézet pedig mindinkább áldásos forrásává váljék a községnek és városnak, az egyháznak és az országnák. Budapest, 1890. évi november hó 2-án. Jelenleg az anyaegyház élén állnak : Szász Károly, mint első lelkész. Gr. Tisza Lajos, mint főgondnok. A német leányegyháznál : Gladischefsky Károly lelkész, Hauser Vilmos, gondnok. A jelenlegi intézeti elnökség: Koenig ny. lelkész, dr. Bakody Tivadar, Biberauer Tivadar, mint az intézet alapitói ; Gladischefsky Károly lelkész, Schultheis Reichber Frigyes, Wehn Zsófia, diakonisszafőnöknő, Mende Ágost, műépítész.)) Eddig az érdekes és nagyjelentőségű emlékirat, melyet hogy miért tettem közzé, még arról akarok, valamit mondani. És a mit mondok, az bennünket nagyon közelről érdekel. Nyílt titok ugyanis, hogy a római katholicismus, illetőleg ultramontanismus minden téren megindította ellenünk hódító hadjáratát, s hogy e badjárátában az apácák, ez idő szerint, a ránk nézve legveszedelmesebb tényezők. Szaporodnak, mint a gomba, a nőneveléssel foglalkozó zárdák, s a közkorházak is hemzsegnek most már az apácáktól. Egynek az évi díja csak 8 5 frt egész esztendőre! Lehet-e ennél olcsóbbat még csak gondolni is ? A zárdai elnevelésről már szól* m in tani e becses lap mult évi 46-1 k számaban, s azt hiszem eléggé feltártam e helyzet veszélyeit, most tehát csak a betegápolás körüli dolgokról kívánok röviden szólani. íme még itt Békestnegyében is — hol a protestantismus óriás többségben van — bevezettettek és pedig megyei határozat alapján, az apáca-ápolónők. Vagy ebben nincs veszély? A ki így szól, az e dolog felett bebatólag még nem gondolkozott, s elfelejti, hogy az apácáknak fogadalmuk van a hittérítésre, melyet a betegápolás munkája mellett is érvényesitni kötelességük. S hol van erre kedvezőbb alkalom, mint éppen a beteg ág3'ánál? Hiszen az aggodalmak közt hánykódó szegén}' beteg, még a szalmaszál után is kapkod, s a vergődés gyötrő kínjai közt annyira fogékony a vigasztalás iránt, hogy annak célzatossága felett gondolkodni eszébe sem jut. Hány példa van már rá, hogy ezt a helyzetet és lelki állapotot az ápoló-apácák kitűnő ügyességgel kiaknázták. Hejh! a klérus nagyon jót tudja, hogy mit csinál, mikor apácákkal árasztja el a közkorkázakat.! Tudja hogy ez a tőke mesés kamatot hoz. De ne bántsuk ezt tovább. íme Fliedner Tódor, kaiserswerthi lelkész, már 1836-ban megértette az apácák alakalmazásának reánk nézve veszedelmes voltát, s tudván, hogy a keresztyéni könyörületesség terén, egyedül csak a hasonszenvi elv szerint lehet kívánt sikerre számitanunk, s megmentenünk az ev. protestantismus igaz érdekeit : diakonissza intézetet nyit, s oly agitatiót fejt ki, melynek gyümölcse és áldásai felett, Amerikákától Jeruzsálemig, Stockholmtól Szentpétervártól Konstantinápolyig és Alexandriáig, százezrek szive mond áldást poraira. A kaiserswerthi kis kerti ház mellett, mely az intézmény bölcsője volt, ma már paloták állanak, s oly épületeket emelt, nemcsak Némethon egyéb helyein, de más országokban, sőt idegen világrészekben is a krisztusi munkás szeretet, melyekben szemmel látható azon nagy igazság, hogy : az evangyélnim Istennek hatalma minden hivő üdvösségére. «Halld meg lélek, mert neked beszélek!)) Ez a szent hatalom mutatta meg erejét a budapesti kicsiny seregben is, mely az élő hit, a munkás szeretet és törhetlen bizalom utján oda jutott, hogy roppant áldozatokkal berendezett s kiépített Bethesdája, ma már nemcsak az irgalmasság hajléka, de egyszersmind az első anyaház és diakonisszaképző intézet is Magyarországon. Hát sértse-e ambitiónkat az, hogy egy németajkú kisded gyülekezet, túlszárnyalt bennünket a belmiszio terén? Magyarajku barátom, old le a hiúság satuját,