Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-27 / 39. szám

szellemének, létalapjának valóban megfelelő álláspont s mert bennünket egyedül egyházalkotmányunk szabadságának védelme és szerelme vezérel, távol legyen tőlünk minden egyéni érdek, vagy személyes önérvényesítési czélzat. Zsinatpresbyteri egyházalkotmányunk az egyenlőség és szabadság ép oly evangéliumi, mint demokratikus elveinek légkörében érezheti jól magát, s fejlődhetik biztosan és következetesen ! Meg vagyunk győződve, hogy azok kik még á mult tanúságos küzdelmeire koronként figyelmesen viszszatekintenek, s az evangelíum örök igazait szivök egész hevével és a lelki erő hatalmával mugukévá teszik, nem engedik magukat a kor efemer életű, kétes és divatos jelszavai által megingattatni, hanem az evangeliumi szabadságból önként folyó hamisítatlan önkormányzat zászlója alatt, rendületlenül meg fognak állani és igy közérdekű törekvéseinket vállvetve diadalra juttatandjuk. Közli: Tiszántúli. KÖNYVISMERTETÉS. História Htmgarorum ecclestastíca inde ab exordio n. testamenti ad nostra usque tempóra, ex monumentis .. . cotlecta studio et laboré Petri Bod ... Tom. I. II. III. Ismerteti Tentsch György, Dániel erdélyi evang. püspök. Nemsokára egy éve, hogy Bod Péter magyar egyháztörténelmének utolsó kötete is elhagyta a sajtót. Megjelenését egyházi lapjaink jelezték ugyan, de, ha emlékezetem nem csal, részletes ismertetését, annál kevésbé adatainak és felfogásának bírálatát mindez ideig nem láttuk. — Emlékezem, hogy midőn az előfizetési felhívás megjelent (1886), több felől történt felszólalás az iránt, hogy Bod Péter munkáját kiigazítva és átdolgozva kellene kiadni. Ezen kívánság érthető ugyan, de a törtétetirás mai kívánalmaival nem egyeztethető. Bod Péter műve a mai egyháztörténelemre nézve forrásmunkává vált és a forrásokat szó szerint kell kiadni. De annál inkább előáll most már azon kötelesség, hogy a megjelent munkának ugy adatai, mint felfogása szigorú történelmi birálat alá vétessenek. Ezen követelmény teljesítése szaktudósok hosszabb időre terjedő munkáját várja. Addig is, mig erre várnánk, rám nézve kedves — és gondolom — az olvasóra nézve is érdekes kötelességet teljesítek, midőn itt közlöm azon meleg rokonszenvvel és kiváló szakértelemmel irt ismertetést, mely az erdélyi evang. egyház nagy érdemű püspöke, Teutsch Gy. D. tollából eredt. Azon elismerés és méltánylás, melyben ő, első rangú szaktudós, ugy az írót, mint munkáját részesiti, ugy tekinthető, mint a teljesen tárgyilagos, elfogulatlan tudomány Ítélete. És én annyival inkább sietek ezt a mi magyar olvasó közönségükkel is megismertetni, mert annak idejében arra, hogy én Bod Péter munkájának kiadását sürgettem, igen nagy befolyással volt egy merőben véletlen, de annál feledhetlenebb beszélgetés, mit 1885-ben Budapestre utaztamban a nagy tudományú főpappal volt. szerencsém folytatni, midőn elismeréssel emelte ki a kath. klérus érdemét a magyar történelemre vonatkozó vatikáni okmányok kiadása körül s élénk sajnálkozással emiitette, hogy mily sok teendő várna e tekintetben ránk magyarországi protestánsokra. Nemsokára aztán birtokába helyezett az általa kiadott ccUrkundenbuch der ev. Landeskirche A. B. in Siebenbürgen» cz. nagybecsű okmánytárnak, mely igen gazdag adalékokat tartalmaz B. P. munkája kiegészítésére. Most pedig a munkát, melynek napvilágra jövésére egyik tényező az ő hathatós ösztönzése volt, első sorban sietett ismertetni és méltatni. Az ismertetés először a «Korespodenzblatt des Vereins für siebenbürg. Landeskunde» cz. folyóiratban jelent meg 1888. XI. és 1891. V. VI. számokban, majd pedig külön lenyomatban is. Csekély kihagyással közlöm az egészet. I. ccEzen munkára igazán rá illik Horacius mondása : habent sua fata 1 ibelli. Szerzője már több mint száz év óta nyugszik sírjában. Bod Péter, kinek gróf Mikó Imre emelt az ő ((életéről és munkáiról)) írott művében meleg szívből származó hazafiúi emléket, a mult századból nemzete, egyháza és hazája legkiválóbb férfiai közé tartozik. 1712. febr. 22-én szegény székely családból születik, mint árva gyerek nélkülözések között növekedik, tavaszszal és nyáron barmokat őriz a mezőn, mig 12 éves korában a Bethlen Gábor által alapított nagy-enyedi kollégiumba megy, mely anyagi és szellemi javaival gondoskodik a jó igyekezetű fiú további neveléséről. Már érett korában, 1740-ben mielőtt egy darab ideig a szászvárosi reformált iskolában tanítóskodott volna, a leidai egyetemre ment, hol három évig élvezte az államtanács által négy magyar számára rendezett szabad asztalt. Hónába visszatérve (1743) a hévizi református egyház és egyszersmind a falu földes asszonya özvegy Teleki Kata udvari papja lett, mig 1749-ben a magyar-igeni egyház hivta meg papjául; itt halt meg 1768-ban mint generális nótárius. Az akkor oly hatalmas reformatioellenes áramlatok között Bod irodalmi téren is sikerdúsan működött a protestantismus életerejének belső megerősítésére; azon korszak magyar tudományossága őt legelső munkásai közé számítja. Egyházjogi munkái: Judiciaria fori eccl. praxis (Cibinii 1757) és Synopsis juris connubialis nagyon széles elterjedésnek Örvendettek. Életének legjelentékenyebb munkáját, a magyarok, vagyis jobban mondva a reformátusok egyháztörténelmét, valamint némely más munkáját is csak kéziratban hagyta hátra. A kinyomatást itthon még megkísérteni sem merte, és a derék enyedi professor, Ajtai Mihály, ki az 1114 folio lapból álló kéziratot 1756 körül Van den Honért lejdai tanárhoz küldte volt ki, hasonlókig eredménytelenül tett kísérleteket a végett, hogy külföldön kinyomathassa. A kézirat, melyből két fejezetet Gerdes professor az általa szerkesztett Scrinium antiquarium VII. kötetében közzé tett volna, 1768-ban a lejdai egyetem könyvtárába került, mig az utolsó kötet, mely az egyház történetét a szatmári békétől (1711) a munka szereztetésének idejéig tartalmazta, már korábban Türi Sámuel ref. udvari ágens kezébe küldetett volt Bécsbe. Azután csaknem egy évszázadig feledve és rejtve maradt a munka. Csak 1884-ben akadt rá Szalay Károly a 3 első könyv kéziratára a lejdai egyetem könyvtárában; a negyedik könyv már előbb a kolozsvári(muzeumi) könyvtárba került volt. Ezután dr. Kovács Ödön nagyenyedi theol. tanár hivta fel az érdekeltséget a munka kinyomatása iránt, melynek a Leidában hiányzó negyedik kötete is megtaláltatott a kolozsvári könyvtárban. Igy jött össze az előfizetőknek a kiadási költségeket fedező száma és az első kötet a jelen év (1888) nyarán napvilágot látott. Az első kötet az I. és II. könyvet foglalja magában és Bocskai Istvánig, a bécsi békekötésig, 1606 terjed. Szerző kezébe a protestantismus elnyomatása felett