Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-13 / 37. szám

kolczi püspök csak szerény viskóban lakik, csak a három legkisebb egyházat legyen szabad bizonyítékul felhoznom. Várkonyi említeni legelőbb. Itt nyúlik égbe a Zengő, hova hajnalonként angyalok járnak dalt zengeni. Ha más nem tenné is fejedelemséggé, azzá teszi az a körülmény, hogy itt lakik a tractus nagytiszteletű seniora, kihez 24 anya- s négy leányegyház viszi hodolatát. De magában is fejedelemség ez, egyik a legszebbek közül, «hol kora tavaszszal nyit a primula s rózsákat szül a pünkösdi hajnal)) s boldogok az emberek bánat és kívánság nélkül. Mellette van egykori leánya: Nagy-Pal. Csak ismerni kell tüzes lelkű, örökké ifjú papját, s látni őt egyszer hívei között. Fejedelem ő, a régi időkből, kire félénk tisztelettel tekint a nép s ha haragos szavát hallja, megriad. Tul két hegyen, tul sok patakokon, van Magyar-Hidas. Egy régi vár, omladozó falakkal, sokat beszélő emlékekkel. Ma már kevés papjának a civillistája, mert jó vitézei elhullottak, de kilátása annál felségesebb fenn a magas «Burgban)) (ma is ez a paróchiának neve,) hova télviz idején csak a madárnak van szabad bemenet. Ilyenek Tolnában a legkisebb paróchiák is. Lehet ezekből következtetni a többire. De más nevezetessége is van a tractusnak. Királyi mulatság a gyűlésein megjelenni. Itt mindenki a tractus vendége, mely «re bene gesta» gavallérosan meg is vendégeli tagjait. Nem is futnak innen szét egy nap alatt az emberek. Megülik a két napot hűséggel s ha a tractus pénztárnoka bezárja ő bugyellárisát, ősi szokás szerint «egy kis sót tesznek orra alá» s bugyillárisa újra megnyílik s elnyom minden további panaszt. Meg is hozza ez a jó szokás a maga gyümölcsét. Ez a tractus mindig okosan határoz s végzéseit csak elvétve változtatja meg a kerület. Most is két napos gyűlést tartott Szegzárdon Csekei István esperes és Szilassy Aladár gondnok elnöklete alatt a városház nagytermében. Esperes ur imája után legelső fontosabb tárgy volt az egyházmegyei egyházi aljegyzőre elrendelt szavazás eredményének kihirdetése, mely állásra csaknem egyhangúlag Bus Lajos pécsváradi lelkész lőn megválasztva. Örömmel üdvözölte őt a közgyűlés, mert benne a jegyzői kar egy ép oly tanult, mint szorgalmas és munkabíró erőt nyert. Majd az esperesi jelentés olvastatott fel. Megtudtuk ebből, hogy a tractus csendes békés életét mi se zavarta meg a lefolyt évben, csak a halál, mely Vámos Dánielt mórágyi lelkészt, volt fungens esperest s egyházkerületi tanácsbirót elszólította az élők közül. Utódját, Pap Istvánt a közgyűlés szíves örömmel üdvözölte tagjai közt. Ezzel egyidejűleg mutattatott be az egyházkerületi elnökség ama levele, mely az egyházmegyét zsinati képviselők választására hívja fel, mit a közgyűlés el is rendelt s a szavazatok beadásának határidejét szeptember hó i-ére tűzte ki. A lelkészjelölő bizottságba rendes tagoknak megválasztattak: Döczy József, Dömötör Lajos egyházi, s Ágoston István világi részről. Az egyházkerületi gyűlésre Molnár Sándor madocsai lelkész és László Lajos egyházmegyei ügyész küldettek. Gerenday Lajos vil. tanácsbiró lemondását nagy sajnálattal vették tudomásul ; annyival inkább, mert benne egy buzgó, tettre kész tagot vesztettek el; annyival inkább, mert hozzá hasonló tanácsbirákban egy tractus sem szűkölködik annyival, mint a tolnai. Ez a körülmény tette indokolttá Ágoston István amaz indítványát, hogy a tractusból már rég eltávozott s a gyűléseken 6 év óta meg nem jelenő Eötvös Károly Lajos helyére is uj tanácsbirót válaszszanak. A bizalom ugy látszik, Cseresnyés Sándor pécsi kir. táblai tanácselnök és Kovács Sebestyén Endre földbirtokos körül csoportosul. Nevök elég arra, hogy megválasztatásukat melegen óhajtsuk mindnyájan. Az egyes pénztárak, számadások jóváhagyása után, a zsinati előmunkálatok vétettek tárgyalás alá, melyeket az elnökség előzőleg 4 bizottságnak adott ki véleményes jelentés végett. Legnagyobb és legtartalmasabb vita az «Egyházalkotmány» című szakasznál fejlődött ki. A nagy egyházak több szavazatát a bizottság előadója Dömötör Lajos annyi tudással, oly súlyos jogi érvekkel indokolta, milyeneket eddig annak védelmére senkise tudott felhozni. S nem rajta mult, hogy a zsinati bizottság javaslatát a közgyűlés két szótöbbséggel mégis elvetette. De annál erősebben hangsulyoztatott a presbyteriumoknak ama joga, melynélfogva a konventi képviselőket ők választják. Több kisebb fontosságú módosítások megtétele után már-már a lelkészválasztási szakaszra került a sor, midőn a 149. §-nál váratlanul a reverenda is megszólalt. A tractusnak egy jeles tollú,, ismeretes humoru alakja különös hévvel protegálta. A falon lógó reverendás, aranykeresztes alak (valami jámbor szegzárdi apát) nagyot mosolygott beszédeire s kíváncsian Jiegyezte fülét. A szegzárdi pap mindjárt észrevette. O is mosolygott, mikor Kálvin népét látta esengni a «szoknya» utáns ettől várni fényt s világi tekintélyt; nem haragudott meg akkor sem, mikor a többség több tag távollétében a reverendát véletlenül elfogadva, abban, mint valami égi adományban nagy lelki örömmel gyönyörködött. Tetszett nékik, mint az egyszeri várőrségnek a csillogó ^ katona ruha. Sőt még a szegzárdi pap tódította: «Pompás, én is rám veszem, de legyen rajta sujtás, s vitézkötés.w «Megadjuk,» kiáltotta az előbb vesztes, de e közben megerősödött tábor, «megadjuk» zúgta még a bonyhádi Kirchenvater is. A falon lógó nevető ember majd leugrott a falról, mikor az elnök a sujtásos reverendát, mint az uj papi ruhát határozatkép felmutatta. Hangzott is rá olyan éljenriadal, hogy a terem csak úgy zengett belé. Ezután került a sor a lelkészválasztási törvényekre. Szerencse volt, hogy az előadó (nem Dömötör Lajos) a kinevezésről beszélt, igy ezalatt a gyűlés újra visszanyerte komolyságát s erélyesen utasította vissza előadónak kinevezés iránti indítványát. Majd részletes tárgyalás után az egész szakaszt elfogadták s a meghívást különös örömmel és megnyugvással üdvözölték. Az egyházi adóról, közalapról, az egyházi törvénykezésről, valamint a nevelés- és közoktatási szervezetről szóló fejezeteket helyeselték, kisebb módosításokkal el is fogadták. A közigazgatási bírósági intézmény behozatala is különös tetszésre talált. Utolsó tárgynak maradt a kérvényi bizottság jelentésének meghallgatása. Bár az elnökség felszólalására a bizottság propositiói több, mint fele részre leszállittattak, még igy is több ezerre rug a gyűlés által megajánlott segélyek összege. Meg van ennek a magyarázata. Ezt a vidéket