Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-23 / 34. szám

Majd megállapították a jövő évi költségvetést. E pontnál került szóba az egyetemes gyűlés ama határozata, mely szerint a dunáninneni kerület is felhivatik, hogy a pozsonyi theologia akadémia fokozodó szükségleteire való tekintettel emez intézet javára megajánlott évi járulékát (250 frt) emelje. Csak két — a pozsonyi városi s megyei — esperesség volt erre hajlandó. A többi nem ád egy krajczárt sem. Minek is. Hiszen a dunáninneni kerületnek úgyszólván kizárólag mi neveljük papjait s rí dunáninneni tót theologust a mult tanévben is csak potom 1400 frtnyi jótéteményben részesítettünk ! Schneller theol. akad. igazgató szemük közé is vágta az igazságot. A kerületi felső lányiskola ügyében bizottságot küldtek ki, hogy amaz iskola megvalósításának útját egyengesse. Bakik püspök bejelenté, hogy az egyetemes gyűlés a pánszlávizmust továbbra is kánoni vétségnek tekinti. Persze, hogy ez sehogy sem tetszik nekik. Pedig attól a határozattól ugyan nem tágítunk. Hanem egy dologban igenis képesek vagyunk engedni. Erre utalt Ritter főesperes, mikor indítványozta, hogy csakis a politikai hatóság által itéletileg bebizonyított pánszlávizmus tekintessék kánoni vétségnek. Hát ezt én már évekkel ezelőtt hangsúlyoztam az egyetemes gyűlésen. Tavaly Radó szintén ez irányban szólalt fel. Igen örülök, hogy a gondolat hódit, mert annyit be kell ismernünk, hogy az egyetemes határozattal igen könnyű visszaélni s példák mutatták, hogy sokan vissza is éltek, hogy teljesen ártatlan egyéneket minden szére-szóra pánszlávizmus vétsége miatt üldöztek. S aztán — tegyen már az állam is valamit. Még a Holuby trencséni főesperes indítványától sem szabódnám, hogy a pánszlávizmus mellé tegyük oda a pangermanismust is. Ritter indítványát természetesen elfogadták, s azt is felesleges mondanom, hogy a dunáninneni kerület az anyakönyvek nyelvére nézve is megtartotta eddigi álláspontját. S ha a törvény betűjét tekintjük — ebben is igaza van. Baltik kedves eszméje, a Tranoscius tót énekköltő emlékünnepe, mely e hó 23-án lészen Liptó-Szent-Miklóson, mind szélesebb körben hódit.] A kerület az adományok gyűjtését a liptói esperességre bizta. Érdeklődéssel kisérjük e mozgalmat. Egy szavunk nincs ellene, mig a helyes mederben foly, csak benne is maradjon: mindvégig őrizze meg szigorúan egyházi jellegét s el ne fajuljon nemzetiségi tüntetéssé. Hiszszük, hogy úgy lesz. Kezesség erre nézve Baltik maga. Sed nunc venio ... a trencséni indítványhoz, amely hangzék vala beképpen : Minthogy Prónay Dezső br. a mult hóban az országgyűlésen ugy nyilatkozott, hogy : Magyarországnak van ugyan törvényes királya, de nincs törvényes uralkodó háza, mondja ki a kerület e lelett rosszalását s fejezze ki újból a dynastia iránti hűségét. Hát ez inditványnyal a pánszlávok csak a kölcsönt akarták visszaadni. Mi Mudront, mint kiewi zarándokot támadtuk meg, ők Prónayt mint rebellist akarták meghurczolni. Persze hogy nem sikerült nekik, pedig jajj de szerették volna. Hanem az a Liptó megint elrontotta a dolgukat. Az elnökség indítványára ugyanis a liptói esperesség támogatásával az egész ügy levétetett a napirendről, mint olyan, amelyben a kerület nem competens hozzászólni. Prónay bírája ez ügyben az országgyűlés, a dynastia iránt való hűségünk pedig anynyira nyilvánvaló, hogy annak ujabb kinyilatkoztatására semmi szükség. Hiszen bár a pánszlávok mutatnák ki e hűségüket s ne compromittálnák a kerület hűségét anynyiszor tetteikkel! Ez ügy feszegetése közben adta elő magát egy igen kedves jelenet. Dulla a pánszlávok fővezére beszélt, természetesen tótúl s ép mikor legjavában dühöngött Prónay ellen, egyszerre csak elakadt, egy szót keresett s nem találta. Hirtelen hátra fordul Hrobon lelkészhez s magyarul súgva kérdi tőle: hogy van árnyék ? Óriási hahota s taps verte fel a terem csendjét. íme ilyenek ezek a mi pánszlávjaink! Jobban tudnak magyarul, mint tótul s még se akarnak magyarúl beszélni. A Prónay-ügy után hoszszasan vitáztak még a kerületi rendtartás 62. p. értelme felett. Nem tudtak megegyezni a felett, ki határozza meg a ker. gyűlések tartásának helyét. Eddig az elnökség intézkedett e részben. Most a pánszlávok azt akarták, hogy a gyűlés maga intézkedjék, mert az úgymond, mégsem járja, hogy a gyűlések mindig Pozsonyban tartatnak. «Mi — mondá Dulla -— sokszor lejöttünk már a melegebb vidékre, jöjjenek ezután önök fel a hűvösebb vidékre.» Hát el is megyünk, mert bizony magunk is belátjuk, hogy felvidéki atyánkfiainak ezúttal ide lent nagyon is melegük volt. Végre is megmaradtak az eddigi gyakorlatnál. Erre a hitelesítő bizottság kijelölése és Baltik imája után a gyűlés déli 11 órakor feloszlott. Dr. Masznyik Endre. A vértesaljai egyházmegye közgyűlése. Idei gyülésiinket, a zsinatra való előkészület sürgőssége miatt, kissé szokatlan időben, aug. 6-án tartottuk meg, Kápolnás-Nyéken, a nagy munkaidő daczára számos gyűlési tag részvétele mellett. Eljött a távoli Szirákról gondnokunk, gróf Dégenfeld Lajos ur ő méltósága is, mig a világi tanácsbirák közül mindössze hárman jelentek meg. A gyűlés elején — ehérőleg az eddigi szokásról — választattak meg a különféle bizottságok tagjai, valamint az egyházkeiületi képviselők is. Ez utóbbiak: az egyházi részről Decsy Károly, velenczei lelkész, a világi részről dr. Szűts Andor, tanácsbiró és székes-fehérvári ügyvéd; póttagok: Tatay Lajos, szentpéteri lelkész és Vásárhelyi Géza, tinnyei földbirtokos és tanácsbiró. Majd esperes ur jelentvén, hogy a Farkasdy Károly, gárdonyi lelkész elhunytával megüresedett lelkészi tanácsbiróságra a szavazatok többségével csekélységem, e tudósítás irója, (

vá!asztatott meg : hivatalos eskümet nyomban letettem s megköszönve az ismételt kitüntetést, magamat egyházmegyénk szolgalatára, Isten segedelme mellett, kész szívvel felajánlom. Most következett aztán esperes ur szokott évi jelentése, melynek jóllehet a megszabott keretek közt a mindnyájunk előtt már ismert dolgokat is fel kellett ölelnie, de a melyből ezeken kivül, mint minden alkalommal, ugy most is sok uj és fontos mozzanatokról is értesülénk. Hogy több-kevesebb egyházi adóhátralék egyházmegyénk majd mindenik egyházában van ; hogy egyházaink egy tekintélyes része (14) adósság nélkül sem szűkölködik: ez fájdalom, nem uj dolog. Mindamellett alig van egyház, mely az egyházmegyén s kerület, országos közalap és tanítói nyugdíjintézet irányában fennálló kötelezettségének pontosan eleget ne tenne. Uj és fájdalmasan meglepő azonban az esperesi jelentésnek az istenitiszteletek látogatására vonatkozó része, mely szerint «a nyári munkaidőben mindenütt kevesen látogatják a templomot. Vasárnap délután általában fogy évről-évre a templomlátogatók száma, annyira, hogy biblia vagy kátémagyarázatot sokszor