Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-16 / 33. szám

tudományosság mesterfogásaival. Kiválóan Janssennel foglalkozik, ki a reformatio történetét meghamisítva, Lutherből torzképet csinál. Nyomról-nyomra kiséri a ravasz pápista historikust, mindenütt rámutatva, minő adatokat mellőzött készakarva, s- az önkényesen összeválogatott, helyükből kiszakított, vagy meg sem okolt adatokkal miként ferdíti el a dolgok igazi természetét. Annál inkább sajnáljuk, hogy czikke utolsó részében, hol a Luther halálával foglalkozó pápista irók merő koholmányára tér át, nem tájékoztatja olvasóit az előbbi pontos részletességgel. Ujabban Májunké Németországon azzal a vakmerő koholmánynyal állt elő, hogy Luther halála öngyilkosság lett volna; ennek alapján egy hazai pápista iró (dr. Reindl) már azt állítja, hogy Luther felakasztotta magát! Ennek az absurdumnak nemcsak a genisisét, hanem az állitás álokait is el kell sorolni. Dr. Szlávik szakismerettel idézi azokat az irókát, akik Májunkét megczáfolják, rámutat a Luther halálát tartalmazó hiteles egykorú adatokra, de magát a koholmányt nem ismerteti; nem látjuk az ellenség agyafúrt eszejárását, a hamis adatokat, melyekkel bizonyít. Tanulmányának ez a része tehát hiányos, el van sietve. Dr. Szlávik Mátyás czikke azonban e hiányával is nagyon elismerésre méltó dolgozat, s mi örömmel üdvözöljük őt a nehéz, küzdelmes, de épen azért nagyfontosságú polemika terén, hol reméljük, még több hasznos szolgálatot is tesz magyar protestáns irodalmunknak.)) A «Könyvismertetés))-ben Antal Géza pápai tanár mutatja be Martineau «A Study of Religion its Sources and Contents» eszmékben gazdag vallás-bölcsészeti művét, a melyben ((kritikai realistikus állásponton)) fejtegeti az i. v. kérdéseket az ellentétes rendszerekkel szemben. Az ismertetés kissé elvont; inkább a szakembereknek szolgálhat élvezetes és tanúságos olvasmányul. E tekintetben Szőts F. találta el a helyes utat Barthelémy művének méltatásával. A következőkben közli füzetünk Pulszky A. «A felekezetek szerepe az állami életben», és Csíky K. ((Művelődés történeti rajz a hit és babona múltjából)) c. felolvasását. Becses dolgok ezek a maguk nemében, de nem — már költség szempontjából sem — a Szemlébe valók, a hol csak ((tanulmányok és értekezéseknek)) van helye; lehetett volna azokat, mint a mult felolvasó cyklus jeles produktumait együttesen egy füzetben közrebocsátani. Gondosan valogatott bel- és külföldi irodalom zárja be ezúttal is füzetünk tárgyi beosztását. Mint máskor, úgy ez alkalommal különös megjegyzésünk van a cikkeknek — pláne többszörös megszakítással való közlése ellen. Á «Szemle» kisebb terjedelméhez az Íróknak lehetőleg alkalmazkodniok kell, s kivételt a szerkesztőnek ezalól ritkán kellene tennie 1 Gömöri. BELFÖLD. A mezőföldi egyházmegye rendes közgyűlése. Szűcs János esperes és Bóné Géza, egyházmegyei gondnok urak elnöklete alatt, a mezőföldi egyházmegye, folyó hó és 5. napjáin tartotta évi rendes közgyűlését. A lelkész és tanitóválasztások megerősítése, az esperesi, egyházlátogatási jelentés felolvasása s több, inkább az egyházmegyét, mint az egyház egyetemét — részben azonban ezt is — érdeklő kérdések megvitatása után, mint a gyűlés legfontosabb tárgya, az egyházi törvényja! vaslat vétetett elő s tétetett beható eszmecsere tárgyává. Igy : azon alkalomból, hogy a lepsényi egyház volt tanítója, néhai Johanidesz István, a nélkül, hogy arról az egyházi felsőbbségnek (esperesnek és püspöknek) tudomása lett volna, a mult tél folyamán, nem tudni hogyan s miként? nyugalomba helyeztetett, s ekként a hosszas nyavalya miatt különben is magával jól tehetlen, a szigorú tél kellő közepén, lefűrészelt lábú ágyában, közönséges parasztkocsin vitetett a három órányira levő veszprémi kórházba : a mezőföldi egyházmegye tanítóegylete felkéri az egyházmegyét, hogy hasonló, törvénytelen és inhumánus eljársnak a jövőbe is megtörténhetését meggátolni czélzó lépését az egyházkerületi közgyűlésnél tegye meg. A tanitó-egylet kérvénye az egyházkerületre felterjesztetik. Tárgyaltatott a sáregresi egyház azon panasza, ! miszerint 1889-ik évi gondnokának kérelmére, sárbogárdi kir. járásbíróság, a mult évi október 4-én azon pénztármaradványt, melyei az illető volt gondnok először kötelezvénynyel biztosított, utóbb készpénzzel kifizetett az egresi részére, a későbben más gondolatra jött s épen j ezért az egyház ellen, a világi bíróság előtt pert indított javára visszaitélte, illetőleg annak visszafizetésére I az egresi egyházat makacssági ítéletben kötelezte, s az ítéletet végre is hajtotta; és azon kérelme, hogy a világi bíróságoknak, az egyházi gondnokok számadási ügyeibe | ekként beleavatkozásának meggátlása végett, ez ügy az I egyházmegye által, a kerület utján a konvent elé felterjesztessék. A közgyűlés azonban a kérelemnek helyet nem adhatott; mert az 1881 -ik évben tartott zsinattal szemben, a gondnoki számadásokból folyó vagyoni perekben Ítélkezést, a nnr. minisztérium, a polgári bíróságok jogkörébe tartozónak mondotta ki és a zsinat, a maga törvényalkotásában, nevezetesen az egyházi törvények 234. §-ának újra szövegezésében, a minisztérium felfogása szerint járt el, tehát a kormány által kimondott, említett elvet elfogadta; kiválóképen pedig azért nem, mert a gyülekezet elmarasztalásának passiv magatartásával, maga a gyülekezet volt az oka, a mit bizonyít az, hogy makacssági ítéletet kapott. Utasíttatott azonban a gyülekezet, hogy azon esetre, ha véli, hogy a dolog érdemére nézve igaza van: perújitási jogorvoslattal igyekezzék sértve hitt érdekeinek érvényt szerezni. A tartandó zsinat elé terjesztendő törvényjavaslatra hozott egyházmegyei vélemény, jegyzőkönyvi alakjában, egész terjedelmében közlöm. Olvastatott a zsinati törvényjavaslat átvizsgálására és vélemény adásra az esperesi hivatal részéről 357/891. számú megbízó levéllel kinevezett bizottság véleményes jelentése, melynek alapján az egyházmegyei közgyűlés által következő határozat hozatott: A 23-ik §-t nem tartja az egyházmegye elfogadhatónak; mert a kisebb és kevésbé népes egyházak a népes és gazdag egyházaknál aránylag nagyobb terhet viselnek; mert továbbá az ily megkülönböztetés, az egyházak közt annyira kívánatos egyetértést és összetartást veszélyeztetné. Az 53. §. f) pontjában a konventi tagoknak egyházkerületi gyűlésen leendő választását szintén nem fogadja el az egyházmegye; mert egyházszervezetünk a presbyteri rendszeren alapul, presbyteriumok választják az egyházmegyék, egyházkerületek és zsinat alkotó, 6ó*