Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-09 / 32. szám

nagy küldöttség által Polgár Mihály püspök úrtól kérte lelkészül. Közel ahhoz, hogy e nagy javadalmazási! lelkészi állomást elnyerje, főnöke Török Pál esperes úr, talán félve, hogy az akkor még jelentékenyen német pesti gyülekezetbe nem kaphat németül tökéletesen értő és beszélni tudó káplánt, legyőzhetlen akadályokat gördített megválasztatása elé. Nagyon fájdalmasan esett neki lemondani az ígérkező szerencséről; és mivel a pesti viszonyokat tartá jó részben Nagy-Székelytől lett eleste okául, ezért a pesti viszonyokban keresett kárpótlást veszteségére. Elhatározás érlelődött lelkében, hogy a pesti káplánkodás évei alatt az orvosi cursust is elvégezi. Míg egyfelől a mostanihoz mérve akkor még kicsiny pesti gyülekezet viszonyai, s ezekből reá néző teendők lehetségessé tették az orvosi pályára készülést, másfelől azonban az absolut kormány által elébe vetett nehézségek — melyek szerint az egyetemre leendő beiratkozás conditio sine qua non-jává érettségi vizsga tétetett — könnyen visszariaszthattak volna az övénél gyöngébb elhatározást, de nem az övét. Újra tanulóvá lett, ki már az előtt évek óta tanitott; a gymnasium rég feledett tárgyait, sőt több, az uj organisatio által követelt s az előtt nem tanult tárgyakat elővette, tanult éjjel-nappal, s a pesti piaristáknál érettségi vizsgát állt ki praeclarus eredménynyel. Átesve némely nehézségen, melyet az akkori német s kath. érzésű orvos-egyetemi tanári kar a pesti református káplán elé tolt, végezte az orvosi pálya sebészeti facultását; midőn azonban az összes orvosi tudományok diplomáját akarta megszerezni, az akkori rector intrikája által támasztott akadályokat nem tudta többé legyőzni. Megelőzték ezen intrikák őt Bécsben gróf Thún Leo kultuszminiszter elfogadó termében is, úgy hogy midőn felfolyamodás végett nevezett miniszternél kihallgatásra jelentkezett, a magyar református papot ügyével elutasították ; ugyanakkor, midőn egy horvát kath. pap hasonló ügye kedvező elintézést nyert. Meg kelleti elégednie eddigi tanulmányai után nyert orvosi diplomájával, melynek alapján rövid idő elteltével mint gyakorló orvos működött. 1854-ben a ráczkevei gyülekezet az orvosi diplomával bíró káplánt választotta el papjául, mely állomását megválasztása után félévvel később foglalta el, a külföldi egyetemek látogatására használva feí a jelzett időt. Ez időtől fogva működött ott, mint lelkész nagy békességben, tiszteletben, mint orvos nagy keresettségben és szeretetben, halálával maga után hagyva egy nagy űrt, melyet egy ember betölteni nem fog, és nevének hálás emlékezetét. Midőn életrajzát főbb vonásokban vázoltam, nem lehet, hogy hallgassak tudományosságáról, vallásához s egyházához ragaszkodása és takarékosságáról, melyek jellemének alkotó elemei, egyéniségének kidomborodó tulajdonai voltak. Azon szép tehetség és vasszorgalom, mely gyermek és ifjú koraban az iskolák első tanulójává tette, mely által egyfelől a classicus nyelveket, másfelől a német és franczia nyelvet teljesen elsajátitá és mely két diplomához juttatta, nem maradt parlagon és nem lankadt meg a férfikorban sem; sőt mondhatni élete utolsó napjáig a tudomány volt éltetője, mert éhezte és szomjúhozta az igazságot; ha utána maradt szép könyvtárát szemléljük, a nagyszámú orvosi és encyclopaediai művek mellett nem kevesebb, magyar, német s franczia nyelven megjelent theologiai kiadványok lepnek meg bennünket. Párisban és Genfben megjelenő egyházi és folyó iratoknak (Revue chretienne, La christíanisme) rendes előfizetője volt. Berzier és Préssensé párisi lelkészek praedikációi legújabb kiadásaikban fellelhetők könyvtárában. Confessiókhoz szívósan ragaszkodó hite folyton sarkalta a szentírás minél jobban való megismerésére. Az exegeticai művek, az anthropologi.ú, boncztani értekezések egyaránt érdekelték, hit s tudomány közt semmi zavart nem támasztottak lelkében. A tudós orvos s a hittel teljes pap egy személyben jelent meg ő benne. Az emberi test organismusának fensége épen olyan isteni kijelentés volt előtte, mint a szent írók által nyilatkozó isteni akarat és az evang.-ban hirdetett üdv. Szólanom kell még az egyházat és iskolákat érdeklő végrendelkezéséről, mely szerint takarékossága által gyűjtött nagy vagyonát felerészben elhagyományozta, mindenek előtt pedig takarékosságáról, mely gyermek kora óta természetébe gyökerezett. Már gymnazista korában a nélkülözések, a szolgai megaláztatások közt elhatározta, hogy gyűjteni, takarítani fog, csakhogy kiemelkedjék a közönségesség köréből ; erősíti ebben szülőinek szigorú anyagi helyzete, melynek árnya egész életén keresztül húzódott ; bálvánvozásig szeretett édes anyja, szegénysége, nélkülözései és szenvedései hajtották, sarkaltak első sorban, hogy azokat minél előbb enyhítse, vagy megszüntesse. Nevelősködése ideje alatt félrerakta megérdemlett fizetését, az összegyűlt összegen (3000 forint) édes anyja számára egy szép házat építtetett Sellyén, mely részben lakhelyül, részben jövedelmi forrásul szemeltetett ki általa. Boldog volt az édes anyján segitő fiú, de épe n olyan, vagy tan még sokkal inkább boldogtalanná lett rövid idő múlva, midőn halálhírét hallotta a szerető anyának, kitől azelőtt alig pár hónappal, balsejtelmek és könnyhullatások közt vált el a Szerdahely melletti úton. Lelkének fájdalmát még elviselhetetlenebbé tette özvegyen maradt atyja magatartása, ki édes anyja emlékét nem őrizte és a számára épített házat adóssággal terhelte. Feszültség állt elő e miatt apa és fiú közt, mely a kaján irigykedők, rágalmazók által titkon táplál tatva, mindig élesebbé vált; de bár a kiengesztelődés soha meg nem történt közöttük, ő nem szűnt meg szegény sorsban levő atyját mindvégig segélyezni. Szíve meg volt sértve legszentebb érzelmeiben; a szülői szeretet hiánya, a boldog családi élet után vágyakozó lélek csalódásai, házas életének gyümölcstelen volta keserűséggel tölték meg életét; emiatt a világtól egyidőre visszavonulni latszó lelkész sokaknál rideg, zárkózott ember gyanánt volt ismeretes; jóllehet a világra nézve ezt a látszatot megváltoztatni nem igen igyekezett, de a hozzá közelebb állóknak s lelkésztársainak be engedett látni szíve belsejébe, s szeretetének melegét érezték közelvalói oly mértékben, amily mértékben feledhetlen marad előttük elmét lebilincselő, szívet elbájoló bölcs beszéde s művelt társalgása. Takarékossága által csakhamar növekedni kezdett vagyona, szép javadalmazásit lelkészi hivatala és keresett orvosi gyakorlata jelentékeny tőkét hoztak össze számára. Gyermekei nem lévén, nemesen elhatározta magában, hogy atyja leend azoknak, kiktől az Isten a szülőket vette el, vagy a kik szülőinek nem adott világ szerinti módot gyermekeik nevelésére. Ily czélból tette végrendeletében Csurgón, az iskola iránt érzett hálája jeléül 30 ezer frtos alapítványát, melynek kamatait kevés rokona, vagy Soltra nevet viselő tanulókon kivül a Baranya és Somogymegyei születésű szegény iparos és földmíves szülők jó tanuló gyermekei élvezhetik első sorban. Úgyszintén a debreczeni theologiai facultás számára hasonló czéllal és feltételek mellett 20 ezer forintot tett le alapítvány gyanánt; de ezen utóbb említett alapítvány kamatai csak özvegyének halála után jutnak a főiskola rendelkezése alá.