Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

eszniéi és beszédei a protestáns szellem erősödésére jótékony befolyással voltak. A felállított Károli-emlék a prot. hála és kegyelet szép és maradandó jele, de sokkal maradandóbbak azon erkölcsi hatások, melyeknek e szép ünnepély termékenyítő erőforrásává vált. Megpecséltetett itt az ág. hitv. evang. testvérekkel való véd-és dac-szövetség, impozáns módon nyilvánult a protestantismus társadalmi ereje, papjaink ihletet, nagyjaink cselekvési ösztönt, híveink fokozott buzgóságra és hithűségre buzdító erőt merítettek az ccistenes vén ember» ünnepléséből. Vajha egyházunk többi nagyságai iránt is minél előbb hasonló módon leróhatnánk a kegyelet és hála adóját; vajha bibliánk magyar tolmácsa után a zsoltárok ihletett költője, Szenczi Molnár Albert iránt is kifejezhetné az utókor az őt megillető tiszteletet! Az egyetemes protestáns szellem belterji erősödésének jelei közt különösen ki kell még emelnünk a nőnevelés ügyének tényleges felkarolását. A megelőző év még csak az elvi tervezgetésnél maradt, a most záródó e téren is tényeket mutathat fel. Kálvinisták és lutheránusok vetélkedve, dicséretes áldozatkészséggel karolták tel ez első rendű, életbe vágó ügyet. Nálunk megerősíttetett a miskolci, megalapittatott a debreceni, közeli megalakulással biztat a pápai és a megszilárdulás reményére nyújt kilátást a szatkmári íelső leányiskola és megfogamztott még egy pár ily intézet eszméje; lutheránus testvéreinknél ritka áldozatkészséggel a biztos létesülés stádiumáig jutott az aszódi felsőbb leánynevelő intézet. A múltnak ezen örvendetes buzgolkodása és eredményes tevékenysége kezesség és remény a jövőre, melynek e téren még sok az alkotni valója. A nőnevelésügy szervezését csak akkor tekinthetjük befejezettnek, mikor minden egyházvidék, minden nagyobb gócpont el lesz látva kitűnő felsőbb leányiskolákkal. Addig sürgetnünk kell szóval, előbbre kell vinnünk tettekkel ez életbe vágó ügyet. Az egyes közegvházak körébe lépve, az ág. hitv. evang. testvéregyháznak gyászos esztendeje, volt az 1890-ik. Gyors egymásutánban három kitűnőségét vesztette el Geduly, Czékus és Szeberényi püspökökben. «Három erős oszlop dölt ki bennök ; mert erő van a szelídségben is, mely az egyiket, — erő a törhetlen szilárdságban is, mely a másikat, — erő az eszélyben is. mely a harmadikat jellemezte)). Mind hármuk széke be van töltve s most ama negyedik ősz patriarcha fénylő bölcsesége által vezetve tapasztalt felügyelők erős törzskarától támogatva biztosan irányozhatják a testvér egyház hajóját a biztos rév felé. Mert irányzásra nagy szükség van ott is, kivált most, midőn e buzgó tevékenységű, de betetőzetlen szervezetű testvéregyház alkotmányának teljes kiépítése végett alkotmányozó zsinatra készül; kivált jelen körülmények között, midőn egyházuk testében titkos féreg rágja, sorvasztja az evang. közszellem és egyetértés társadalom- és nemzetépítő erejét Az ev. református közegyházban szintén a zsinatra való készület foglalkoztatta a vezető elméket. Csak a beavatottakét, a törvény-szerkesztőkét, mert a nagy közönség elé idáig még kevés jutott az előmunkálatokból. Az előmunkálatokból még keveset láttunk, el vagyunk velők késve ; de a nyilvánosságra került javaslatok után már is megállapítható a küszöbön álló zsinat karaktere. Ha a debreczenit alkotmányozónak mondották, a f. évit novellázó, revideáló zsinatnak nevezhetjük. Különben az alapos revízió akárhányszor fölér az egészen uj alkotásokkal s íme a javaslatok között a lelkészválasztási tervezet elég gyökeres átalakítást, az egyházi közigazgatási javaslat egészen uj alkotást helyez kilátásba. Az egyházi adózás és a közalapra vonatkozó munkálatot, valamint a fegyelmi törvényjavaslatot és az iskolai ujrendszert még nem láttuk, annyit azonban hallottunk felőlük, hogy ezek egynémelyike is gyökeres revizión ment keresztül. De mi a zsinattól nemcsak törvény-revíziót várjuk, hanem és lóképpen az egyház belső bajainak orvoslását. A lét és nem léttel küzködő ínséges egyházaink íölsegélését, a szűkölködő papság és tanítóság nyomorult helyzetének gyökeres javítását, az egyetemes lelkészi gyámintézet fellállitását, hogv annak a circa ezer ínséges egyháznak még inségesebb parökhiáiból végre valahára száműzessék a nélkülözés és siralom. Mert az éhező embertől hiába vársz sikeres munkát, az elégedetlentől buzgó és lélek szerinti működést: az a paizsos férfiú, a nyomasztó szegénység kiöl belőle minden lelket és lelkesedést. Az Isten titkaival sáfárkodóknak, az oltár szolgáinak pedig mindenek felett lélekre és a lelkesedés tüzére van szükségük, mely kenyér nélkül vagy szűkös kenyérrel csak pislog, de lánggal nem ég. Az elmúlt esztendő e téren is adott örökséget és biztatást a jövőnek. A társadalmi utón zajjal indult, garral folytatott, de jól végződött mozgalom egyfelől, másfelöl az államsegély képviselőházi tárgyalása s végre a kilátásba helyezett sorsjegy-kölesön kedvező esélyei oly alapjait rakták le reményeinknek, melyekre kellő körültekintéssel, az alkalom és mód jól