Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-26 / 30. szám

grafikai táblázataival tűnt ki, melyekben Mokos Gyula ügyes rajzolójának Herz Dávid rajztanárnak segélvével 20—20 évi időszakonként tüntette fel a nevezett főiskola fejlődését, főként a népesség szempontjából. Mindkét iskola elismerő oklevelet nyert, mit örömmel veszünk tudomásul. * A „Károli-alap" ügyében buzgólkodik Vadas Gyula csermői lelkész, ki azon indítvány nyal lépett fel a «Debr. Prot. Lap»-ban, hogy Károli Gáspár szobrának képe, mely az «Emlék-könyv»-ben megjelent, külön lapokon is adassék ki a nép között való terjesztés czéljából, azon reményben, hogy aki az utóbbiért nem tudja megfizetni az i frtot, szivesen megadná a ro krt a szoborképért. A befolyó jövedelem aztán az alap javára fordíttatnék. Igen életre való eszme; sajnálattal gondolunk arra, hogy valami nagy sikere nem lesz, ha megvalósul is, mert bár azt hiszszük, hogy vevő csak találkoznék, nagy számmal is talán, de elárusítóra, ki a vevőket felkeresné, vajmi kevésre számithatunk. Sajnálatos dolog, hogy a colporteuri szellem oly kevéssé van kifejlődve bennünk; sehogy sem tudjuk kínálni a magunk portékáját. Hiszen egy kis buzgólkodással azok részéről, kik a néppel közvetlenül érintkeznek, már régen dűlőre lehetett volna vinni a népies kiadványok ügyét is anélkül, hogy erre a Tract-Society — tisztességes ugyan és önzetlen, de 2 millió lelket s több mint 2000 papot s még több tanítót számláló egyházunkra nézve lealázó — segítségét kellett volna kikunyorálnunk. Mi úgy szeretnénk, ha minden pap, s minden tanitó szorgalmas, fáradságra nem tekintő colporteurjévé csapna fel népies kiadványainknak, biztosítván mindenik bizonyos számú példányoknak eladását; ez esetben pár év soha nem látott virágzásra emelné vállalatunkat,... és talán sok mást is! * Nagy fontosságú törvény-javaslatot tett le Csáky, a fáradhatatlan s figyelmét semmi szükséges és hasznos elől el nem záró v. és közokt. miniszter, f. hó 17-kén a képviselőház asztalára, a tanítók nyugdijáról s azok özvegyei és árvái ellátásáról szóló 1875. évi 32. tcz. módosítása tárgyában. A javaslattal, mely minket, is közelről érint"; jövőre behatóan fogunk foglalkozni, addig is megemlítjük, hogy a nyugdíj-számitás alapjául 300 frt évi fizetést vesz fel minimum gyanánt, a mi a mostani állapothoz képest nagyon kedvező census. A befizetés aránya is változni fog. * Felméri L. „Neveléstudományba és a kritika. E kitűnő munkatársunk jeles könyve ellen még mindig járja az az irodalmi szóharc, melyet némely írói körök az akadémia jutalom-osztás idején Felméri és könyve ellen indítottak. Pauer Imre egyetemi tanár ugyanis ((Felméri és az uj Magyarország)) cím alatt a ((Budapesti Szemle)) juniusi füzetében keményen lebírálja Felméri könyvét, mi ellen Felméri ugyanazon folyóirat juliusi füzetében sikerülten védekezik, mit Pauer ismét nem hagy válasz nélkül. A heves és éles polémiába érdemileg nem akarunk bele avatkozni, bár ezt kivált a Pauer túlzásai sokszorosan indokolttá teszik, de annyit kénytelenek vagyunk a tárgyilagos igazság érdekében megjegyezni, hogy Felméri könyve, minden hibái mellett is, sokkal értékesebb mű, mint azt Pauer feltüntetni szeretné. Elfogulatlan bírálat ezt több oldalról kifejezte. Lapunk annak idején beható és tárgyilagos méltatásban indokolta, a művelt közönség pedig azzal mutatta ki, hogy tudományos műveknél ritka módon felkarolta és olvasta. E tényt elvitatni sem Pauer professzornak, sem a nyomdokain járó klerikális sajtónak nem lehet. Mi csak sajnálni tudjuk, hogy némely tudományos körökben annyira meggyengült az igazság-szeretet, hogy egy philosophus egyetemi tanár ezt képes írni Felmériről: «Még így sem fogja expiálni, a mit könyve előszavának hamis vádjával a magyar paedagogiai irodalom munkásai, magával a könyvvel az inductió módszer hitele, és válaszával a jó izlés és irodalmi tisztesség ellen vétkezett.)) Uram fia, ha Felméri könyve oly sokszoros vétek, akkor hányszoros bűn a Pauer tanár kollegájának és elvtársának botrányos Neveléstana ?! * Drummond és a „Szabad Egyház" német kritikusa. A «Szabad Egyháza legutóbbi számában egy német ref. paptól irott levélből olvastuk a következő lesújtó ítéletet: ((Különben (ha t. i. még a hivő körökben is oly annyira el nem hanyagolták a hit által való megigazulásról szóló tant) nem terjedhetnének el annyira «oly üres művek, mint a skót Drummond Henriké, melyeknek tartalmát üresnél üresebb frázisok, hibák meg tévedések teszikw stb. Egyáltalában nem tagadjuk meg a német kritikus úrtól a jogot, hogy Drummond műveiről mondjon olyan Ítéletet, a milyen tetszik. A ((Szabad Egyház» szerkesztőjének sem tesszük kötelességévé, hogy egy kis szerkesztői megjegyzéssel kisérjen egy teljesen megokolatlan, kicsinylő s odavetett Ítéletet oly műről, mely a világ minden részében a «hívők» részéről nagy méltánylásban részesült, s a hitetlenek közül ezreket indított a Krisztus evangelioma megértésére, sőt a melyet épen a «Szabad Egyház» munkatársa arra talált érdemesnek, hogy annak első fejezetéből prédikácziót készítsen, s azt épen a «Szabad Egyháza, bizony most már nem tudjuk melyik számában — de T. Ivecskeméthy Ferencz ur bizonyára emlékezik rá — közölje. A magunk részére azonban megköveteljük azt a jogot, sőt kötelességünknek tartjuk, hogy anémet kritikus ur alaptalan Ítéletét visszautasítsuk s pedig a fentebb elmondottakon kivül egyfelől azért, mert Drummondnak a többek közt az újjászületésről, a lelki halálról, a Jézus által való életről, az egyházban lévő megcsontosodottság s élettelenség veszedelmes voltáról szóló fejtegetéseit nemcsak az evangéliummal megegyezőnek, hanem egyúttal olyanoknak is tartjuk, melyek épen a jelenkor szükségei s eszméi szempontjából alkalmasak az Isten országa terjesztésére. — (X.) * Orgona felavatás. Szép és megható ünnepe volt a felső-baranyai egyházmegyébe kebelezett Kis-Harsány reform, egyházközségnek f. hó 12-én. Ekkor avatták fel a nevezett egyháznak csak a napokban felállított s Angszter pécsi híres orgona-művész által készített 1400 frtba került díszes orgonáját. Délelőtt fél 1 i-kor vette kezdetét az istenitisztelet s a környék és távolabbi vidékről egybesereglett nagy közönség nemcsak a templomot töltötte meg zsúfolásig, de sőt többen a templomon kivül, a tárt ajtók előtt állva, nézték és hallgaták a templomban történt, egyszerű ugyan, de lélekemelő dolgokat. Az «Im be jöttünk)) eléneklése után, Iványos Sámuel nagy-harsányi lelkész lépett az Űrasztala elé s szép és megható alkalmi imája után megzendült a koszorúkkal feldíszített orgona, melynek kíséretével az egész gyülekezet fennállva énekelte a «Jövel szt. lélek Úr Isten» dicséretet, majd leülve a XXXIÍI-ik zsoltár első versét. Ennek eléneklése után e sorok írója lépett a szószékre s Lukács 2. r. 14. v. alapján arról tartott alkalmi beszédet, hogy az orgona mig egy részről a híveket lelkesítve, dicsőséget zeng a magasságban lakozó Istennek, más részről szerkezete, s hangjainak egybeolvadó harmóniája minden szép és jóban való egyesülést hirdet a földön lakozó embereknek. Végre Isten oltalmába és kedvébe ajánlotta a szép hangszert,