Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-26 / 30. szám

060 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. zéséről meggyőzni a világot, eltagadnia senkinek sem lehet. S minél inkább bebizonyítják sokan, a mint mi hisszük, kettőről bebizonyítottuk, hogy ez argumentu­mok nem birnak absolut bizonyító erővel : annál nagyobb ez argumentálások psychologiai jelentősége. Mert annál jobban kitűnik, hogy a vallásos élet nem képzeleti valami, hanem realitás. Kitűnik, hogy a vallásos életet nem lehet a papok furfangjából vagy rettenetes természeti tüneményekből kimagyarázni. — Newton szerint az égi testek mozgásának kezdője, Kant szerint az erkölcsi világrend biztositója, Ánselm szerint magának az emberben lévő Isten eszmének megalkotója Is:en. Állításaikkal egy atheistát sem tettek hivővé. De ál Írásaik bizon)ságtételek, épúgy mini nagy gondolko­dók eljárása, akik az ismeretlen X helyébe hol az aka­ratot teszik, hol a tudattalant, de azzal az ismeretlen tényezővel számolniok kell. Cornte maga minden tlieo­logiát gyökerestől ki akart irtani. Később mégis kény­szerítve lett vallásos gondolatok megalkotására. Nem az argumentumok bizonyítanak, de a tény hívhat fel komoly vizsgálódásra, hogy az emberi elme Isten­nel foglalkozni kénytelen, s hogy mindig voltak s van­nak, akik ilyen vagy olyan módon argumentálni kény­szerülnek az Isten léte mellett. Es ez természetes magyarázatát abban leli, hogy az Isten nem valami holt lény, hanem élő Isten, aki az emberi lélek hurj ait indítani soha meg nem szűnik, s utat mutat a küzködő embernek, melyen őt megis­merheti. Ezt az utat, melyen az ember Istennel közvetlen összeköttetésbe jöhet s a legfőbb élet megismerése végett nem kénytelen gyarló s kétséges argumentumok­hoz fordulni, akarjuk még egy bezáró cikkben feltün­tetni s pedig akként, hogy egyúttal dr. Prohászka műve második részét is megismertetjük s méltatjuk. (Vége köv.j Dr. Szabó Aladár. BELFÖLD. Püspöki látogatás a kecskeméti egyház­megyében. 30-án reggel ismét 7 órakor kellett már útra kelni hogy a még nem rég teljesen lakatlan pusz­tán ma már 5000 lelket számláló, virágzó Jász-Kara-Jer.ő községbe ideje korán elérhessünk, ott lakó hit­feleinket még a délelőtt folyamán meglátogathassuk s átahibán hogy püspök úr ezen legujabb-szülött leány­káját is atyai keblére ölelhesse, a püspöki látogatás nagyokra és kicsinyekre egyaránt felemelő áldásá­ban őt is részesíthesse. Az ó-kécskei hívek hosszú kocsi sorral csatlakoztak püspök úr kíséretéhez, nehe­zen tudván megválni tőle, kit oly őszinte szeretettel öleltek kebelökre, mint engedelmes gyermek a gondos jó atyát. Elkísérték nemcsak a határig, hanem azon is túl a bögi pusztán keresztül addig, a hol a jász-kara­jenői nagy számú küldöttség várakozott rá. Itt ismét a kecskeméti járás területére érkezvén, annak főszolgabi­rája Teszáry László fogadta és üdvözölte, mig a még jó egy órányira levő Karajenő község nevében Tö-1 öcsik jegyző úr fejezte ki örömét a felett, hogy az ő szerény községök is — habár csak pár órára — vendégéül fogadhatja főnszteletű püspök urat. Ugyan­csak itt csatlakozott újra egyházmegyénk érdemes gond­noka Antos János úr is püspök úrhoz, mert — mint monda — öregségével együtt járó gyengélkedése miatt mindenütt nem kisérhette. Ott volnk úgy Kara-Jenő mint Törtei község birtokos urai, Liptai György, Ora­vecz Gyula stb. Körülbelől 10 óra volt mikor a köz­ségbe megérkezve a kicsiny imaház előtt megállottunk, hol az egyházi díszbe öltözött Ielkésztanitó a presby­teriummal s a tisza-várkonyi és tószegi lelkészekkel együtt várta a magas vendéget és üdvözölte mint gyenge gyermek a hozzá szeretettel közeledő édes atyát. A mozsár durrogás, harangzugás, üdvözlő beszéd és arra adott szívélyes vá'asz elhangzása után a p.irányi lelkészlakban átöltözött püspök ur, hogy megkezdje látogatása hivatalos részét a kicsiny é> alacsony ima­házban mondandó beszéddel az ott teljes szimml meg­jelent s áhítattal váró gyülekezet előtt. A lelkész elő­éneklése mellett felhangzottak a «Jövel szent lélek Isten» kezdetű ének lélekemelő hangjai nemcsak bent a szűk teremben, de kint a tágas udvaron is, mely eszünkbe juttatá az evangyelium szavait, hogy «eljön az idő mikor az atyát nem csak a Girizim hegyén avagy Jeruzsálemben imádják, hanem mindenütt, a hol néhá­nyan az ő nevében egybegyűlnek!)) Alleluja! Alleluja! Az ének után felállott íőtiszteletű püspök ur a szószékül, de egyszersmint tanítói kathedrául is használt emelvényre és onnan mondotta el a gyülekezethez gyö­nyörű buzdító beszédjét. Beszédje bevezetésében hasonlítja magát a. gardá­hoz, ki a pusztában született báránykája felkeresésére jött, s azt nagy lelki örömére ép, egészséges állapotban megtalálja. Igy kereste fel ő is a pusztában új szülött báránykáját ezen alig egy éves anya-egyházat, mely hála a gondviselésnek ép, egészséges fejlődésnek indult. Igen ... a pusztában! mert ez a hely még ezelőtt 32 évvel egy lakatlan nagy pusztaság vo!t, hol 18,000 hold földön egyetlen csárda állott csupán az arra tévedt vándor befogadására. Azután elmondja a község keletkezésének történetét, s hogy az oda letelepült reformátusokat miként fenyegette a róm. kath. tengerár elnyeléssel, míg végre 188r-ben annyira szervezkedtek, hogy mint leány­egyház a tószegi anya-egyházhoz csatlakoztak, annak lelkésze szolgálatával éltek mig a lankadatlan buzgóságú gondnok Gál Sándor fáradhatlan törekvése és _ áldozat­készsége, valamint az egyházkerület, a Baldácsi és köz­alap segélyezése által annyira jutottak, hogy már a mult évben anya-egyházzá lettek egyelőre egy Ielkésztanitó vezetése alatt. «Ime ro évi kitartó hűség s buzgó áldo­zatkészség eredménye — igy szól — s én mély meg­hatottságtól elfogulva, elérzékenyülve olvastam buzgó fiatal lelkipásztorotoknak ez új egyház első rendes lel­készének, az egyház 10 éves múltjáról irt történeti rajzát, melyen ez a gondolat, ez az érzés vonul ár, «Isten nevében kezdeni mindent, Istentől várni mindent Istenre vetni gondjainkat, Istenben bízni küzdelmeink­ben s Istennek adni hálát minden jóért®, s az az igazi vallásosság! Csak előre tovább is ezen az úton atyámfiai! előre tovább i^, mert még sok van hátra, s a magatok erő­feszítése és áldozatkészsége mellett méltán számítha.ttok az egyházkerület és egyetemes konvent további támo­gatására is, csak ti is méltók maradjatok e támogatásra kitartó buzgóságtok mellett erkölcsi életetek által is. Legyetek tiszta erkölcsünk jó cselekedetekben gazdagok, mert ezekből ismer zik meg a ti hitetek. Mint a fát gyü­mölcseiről, ugy az ember hitét jó cselekedeteiről isme­rik meg. ((Vigyázzatok azért és imádkozzatok, hogy kísér­tetbe ne essetek!» Ezen buzditó beszédet egy buzgó

Next

/
Oldalképek
Tartalom