Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-19 / 29. szám

nevű ur küldötte a Rákosról. Most ott áll rögtönzött talapzatán ; félrefordított fejjel, mintha ő is-a jubileumtól félne. A harmadik megköszöntöm ismét öreg asszony volt, a ki öreg honvéd férjének a nyugdíj-nyugtáját hozta el hitelesíttetni. Mikor távozott, megragadta és megcsókolta a kezemet, két könycseppet is hagyott rajta, egyebet nem szólt. «Áldjon meg téged is testvérem !» Ez volt rá a feleletem. Utána mindjárt jött egy öreg izraelita. Tanult ember, s régi jó emberem. Tetszik neki, hogy szeretem azt, a mit ő szeret Mózestől fogva Malakiásig. Megáldott a három patriárkha áldásával, s részt kivánt nekem is, meg magának is, azoknak hosszú életéből. Negyediknek plebánus szomszédom jött (fiatal káplánjával). O már egyenes ellentéte az öreg izraelitának, mert sokat nem szeret azok közül, a kiket én szeretek és szerettem. De nem adom fel a reménységet a továbbiakra nézve. Már is van két közös tárgya szeretetünknek: Szent Augustinus és Szent István király. O Szent Augusztinusnak megbocsátja az eretnekségeit az én kedvemért. Én pedig megbocsátottam az ő kedvéért Szent Istvánnak, hogy a kálvinista papoknak semmit sem testált. Egyébként rendkívül buzgó ember, én pedig a buzgóságot tisztelem, mert a buzgóság szeretettel jár, még ha nagyon megválogatja is szeretete tárgyait. Az utánuk következő két látogató a plébános két híve, gróf Nemes Nándor és neje, kiket jobban irigylek a plébánostól, mint a buzgóságát, mert ők minden vasárnap bejönnek a templomba, a mit az én grófjaim egyáltalában nem cselekesznek, s ha egvszer-másszor ellátogatnak is, az is az én bajom, mert van utána mit hallgatnom, hogy mért nincs a mi templomunkban szélfogó ? Azt mondják, hogy a kunoknak sohasem volt saját nyelvük, pedig dehogy nem volt; most is van, csakhogy nem minden ember érti meg. Arra is százat mernék tenni egy ellen, hogy századik magyar sem érti meg, mit tesz az mikor a kun ember azt mondja: „Miért nincs a mi templomunkban szélfogór" Ez azt teszi, hogy : de szép imádságot mondott tiszteletes uram év utolsó napján! Tehát a grófnő és a gróf minden Vasárnap bejönnek misére, s az ájtatosság végével gyakran megtisztelnek látogatásukkal. A gróf büszke kertészeti sikereire és rózsaligeteire, ez az ő poézisa ; én pedig büszke vagyok a grófnéra, a ki egy esztendő alatt meghódította magának a teljes magyar nyelvet. Még hozzá határozott purista. A ki idegen szót kever a magyar nyelvbe, rögtön kiigazítja, már t. i. a kit azzal megtisztel. Nem pléh az, hanem bádog. A grófot itt éri még szomszédja, Tomory, a mi Tomorynk, nejével és bájos leányaival. Tomory szeretne beteg lenni, hogy fürdőre szökhessék. Szerencsétlenségére nagy aratása mutatkozik, mely miatt a betegséget a jövő decenniumra kell hagynia, a fürdőt pedig megtalálja a holnapi jubileumon, akár a templomban, akár a banketten. Igy semmi ürügy a fürdőre. Maradsz édes barátom és holnap helyrehozod az én hibámat. Felköszöntöd egy szép áldomásban a hazát. A nyár első vasárnapja fényesen virradt ránk, és derült maradt fölöttünk lementéig.. A templom zsúfolásig megtelt, paptársaim már csak az Urasztala kerítésében találtak helyet. Az ünnepély a mi egyházunk ismeretes egyszerű szertartásai szerint folyt- le, némi csekély eltéréssel. ccHálát adok neked, én Istenem, hogy ennyi ideig megtűrtél engemet a te szolgálatodban ; hálát, hogy elszenvedted az én kicsinyhitűségeimet, restszivűségetmet, hivtelenségeimet. Áldj meg engemet továbbra, is. Földi életemre nézve nem kérek többet, csak azt tartsd meg nálam, a mit adtál, mig néked jónak tetszik. De lelki kegyelmeidben tégy gazdagabbá... Áldd meg azt a népet, nem én érettem, hanem azért a jó pásztorért. .. Áldd meg a királvt, a mi királyunkat, a te képedet, és az ő királyi házát, és az ő jobb és balkeze mellett mindazokat, a kik törvényt mondanak a te nevedben, és "igazságban ítélik a te népedet... Áldd meg a mi édes hazánkat Ez a rendes menete a mi közönséges könyörgéseinknek-; ilyen szellemben könyörögtem én is, mondanom" sem kell, nagy meghatottsággal. Egy énekvers eléneklése után, most is mint Virágh püspök jubileumakor, a tassi lelkész állt fel; Dömötör Bertalan prédikált. Az én örömöm, mindnyájatoknak öröme. Barátság és szeretet sugalta minden szavát ; bocsássuk meg ' neki ezért, és az ékes előadásért, hogy beszédében eniber nevét emiitette ott, hol csak egyetlen egy névnek van helye. De az ily szirtet szinte lehetetlen kikerülni. Megígértem neki, hogy majd az ő jubileumakor én mutatom meg, hogyan kell papot jubilálni. * A templomi ünnepély végeztével következtek a megtisztelő küldöttségek a lelkészlakon. Első sorban a présbyteni.m, az én régi,öreg, vagy az elhunytak helyébe lépett ifjabb presbytereim,, kik közül egy se vált még meg tőlem, hanem ha a halál által. Pedig nálunk is van jobboldal, baloldal, de csak a presbyterium tánácstermén kivül. Az én régi elnök társam, Kovács Zsigmond főgondnok szól nevökben : megújítottuk a régi szövetséget. Egy remek művű bibliát és egy gazdag palástot hoztak a szövetség zálogául. Az öregeket egy kedves és szeretetreméltó küldöttség váltotta fel. Fiatal leánykák anyáik és nagyanyaik nevében elhozták a tavaszt az őszhöz, a mirtuszt a sárguló levelek • közé; szép ezüst kelyhet adva át emlékül, a «JátíeI» végjelenetére czélzó felirattal. Én á Dína örökségével feleltem mindegyiknek : A te ifjúságodnak legyen vezére a te Istened. A kaszinó nevében elnöke, dr. Técsy, az adóhivatal nevében Kékessy pénztárnok, az ipartársulat nevében Barátit Elek műasztalos, a városi elöljáróság nevében Tóth Zsigmond főbíró, a kiskunsági községi tanitói kör nevében SárkÖzy, az egyházmegyei tanitói egylet nevében Filep Endre elnök szólottak. A helybeligymnasiumí tanárokat regi barátom, Szikszay Gusztáv vezette. A kecskeméti fógymnasium izenetét Német Odö.i hozta meg. A csanádi 'egyház külön képviseletben jött. Ottani utódom Baky István egy albumot nyújtott át egyháza nevében ; könnyezve vettem át. Csanád volt az én bölcsőm ! Az én papi bölcsőm. Azután jöttek az én legközelebbi barátaim, az egyházmegye papsága presbyteriumaik küldötteivel. Nagyrészt őszbe csavarodott, fiatal fők, (mi korán őszülünk, de sokára őszülünk meg), köztük nem egy szerencsésen túl van már a jubileumán, a nélkül, hogy a világ tudna róla. Ádám József alesperes, kivel együtt kezdtem a szolgálatot, szók nevükben. Mit válaszoltam rá, magam sem tudom, csak azt tudom, mondtam, hogy «az én terhem könnyű és az éti igám gyönyörűséges. Ti tettétek azzá.» Évek múlnak el közöttünk panasz és torzsalkodás nélkül a hatvanezer lélek között. Iktató-számom évenként nagy kínnal tud arany mennyegzőig vergődni. Ilyen kevés bajú esperes a világon sincs több. Ezért feleltem egy jó barátomnak, ki sürgetett, hogy vegyek részt traktusostul, a közpapok mozgalmában : «Fiam 1 az I én traktusomban csak egy közpap van, és az én vagyok ;