Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-18 / 3. szám

határos megyékből, csoportokban vándorol be ide, hol könnyebb a megélhetés, olcsóbb a földbirtok. Több mint 15 ezer magyart számlálunk. A benszülöttek Imszovo­szello és Nagy-Piszanicza jól termő fekete földjén még a búzát sem ismerték és valósággal hahotára fakadtak, mikor meglátták, hogy a magyar miként túrja fel föl­dét. De tiz év óta nagyon megváltozott minden. Mióta csehek és németek származnak be, azóta a földbirtok itt sem olcsóbb, mint Magyarországban. Az erdő és legelő felosztás következtében pedig a földszomjas nép, az erdőséget pusztítja, a legelőt felhasogatja, minek következtében még igen szomorú napokat érhetünk. A fának már ugy is 8 frt öle, a jószágot otthon kell tartani. De nem folytatom a gazdasági ügyeket, mert még eltalálna valaki itélní? pedig nem tudja, hogy a róm, kat. egyház Boszniában Ázsia és Afrikában gyar­matai által hódit földet és népeket. Ily értelemben ne­vezem «telepitvényeseknek» a mi magyar fiainkat, kik­nek mindegyike egy lánczszem a horvát-szlavon cultu­rában. A ki hozzánk nem alkalmazkodik, az elpusztul, ha mindjárt benszülött is. A 15 ezer magyar közül 4 ezer református, 700 evangelikus. A reform, nép 4 missziói lelkész: (Daruvár, Brekinszka, Szelistye és Dombó) gondozására van bizva. A 2 evang. lelkész szintén magyar szellemben működik Antonováczon és Rasztováczon, ide nem értve a Zág­rábi és eszéki evang. lelkészeket. A 11 ezer kath. magyar plébánusa a magyaroknak ellensége. Nyilvános helyen is elkiálltja magát ^megfor­dul a gyomrom, ha magyart látok», pedig 8000 frt fize­tésének 2 /: { -át a magyaroktól húzza. Ez Daruvárra vonat­kozik. A dezsanováczi róm. kath. plébániához pláne csu­pán magyarok tartoznak, egynehány cseh és német, de jaj azon gyermeknek, ki ott, vagy más helyeken is, az isko^­lában magyarul szólal meg. Sok parochiát sorolhatnék elő, hol a plébánus «nem vagyok köteles magyarul beszélni»-vel fogadja nem éppen kedves híveit. A gazdiig, jól fizető egyháztag persze kivétel. De talán tenne is valamit a kath. főpapság e sze­gény elhagyatott magyar nép érdekében, ha ez elszo­morító jelenség kath. vallású lelkes hazafiak, honatyák, által tudomására hozatnék. E lelki gondozatlanság nagyon meglazítja a kath. hívek egyháziasságát. Ha mi kálvi­nisták lélekfogdosásra, nem pedig a meglevők megtar­tására, magyar szellemben és hitünkben való megerő­sítésére fektetnénk fősúlyt, hiszem, hogy számra nézve szépen megszaporíthatnánk a missziói-állományt; hát ha még az a szomorú körülmény nem forogna fenn, hogy nekünk szerezni, épiteni, fentartani és gyarapí­tani kell egyházi vagyonunkat, ők pedig készen talál­nak mindent. A reform, missziói lelkész koldusbotra tá­maszkodva látogatja meg évente 4-szer híveit, a kath. plébánus pedig valóságos földesúri hintóban robog el a figyelemre sem méltatott viskók lakói előtt. Oh a ma­gyarság szegény képviselőjének: a missziói léikésznek, mint mindenütt a szegénynek, itt is kevés a becsülete ! A misszió szent ügyének vélek szolgálatot tenni, ha befejezőleg az előbb mondott gondolatot ismétlem : Főtisztelendő s Méltóságos reform, egyházi fő­hatóság! Ne kívánja, ne engedje azt meg a reform, egyházi főhatóság, hogy a 4 missziói lelkész közül | éppen a daruvári, kényszerviszonyok közé szoritottan, ' 500—600 frt áldozattal, saját erejéből legyen kényte- 1 len magát fentartani; mert 200 frt conventi segélylyel megélhetésének csak l /4 része van biztosítva. Atyáink ! hogy a magyar magyarul imádkozzék Szlavóniában is, a magyarok Istenéhez, nem lehet az egyes ember érdeke, valójában fel kell azt karolni, ápolnia annak a testü­letnek, ugy anyagi, mint erkölcsi tekintetben, a mely hivatva van a hívek nemzeti jellegének megőrzésére s lelki gondoztatásra szükséges kötelesség teljesítés mellé, a beneficuimot ís adományozni. Kötelesség: magyar, német s cseh nyelven fungálni, folytonosan úton lenni. Beneficum: 320 frt. Melyik szép művészet ér fel ezzel ? Daruvár. Moor Péter, reform, missz. lelkész RÉGISEGEK. Viszonválasz helyett appellata. <(Quod seripsi: seripsi. Felelek értté Isten és embe­rek előtt» : e mondattal zárja be Thúry Etele e Lapok 51-ik számában hozzám intézett válaszát. Kemény beszéd ez — Ján. 6, 60. — és talán nem lett volna kellemetlen válaszolóra, ha azokat a Pilátus­tól tanult s latinul idézett szavakat — Ján. 19, 22. — a fenforgó körülmények között, most nem alkalmazza. Elálmélkodtam, sőt megvallom, elrémültem e sza­vak olvasására és hasonló történhetett veled vagy tör­ténetid szives olvasó ! ha meggondoltad, vagy meggon­dolod, minő lelkiállapot és az önérzetnek minő izmossága kívántatik meg arra, hogy ember, a ki puszta ember —­birjon bár igen szép lelki ajándékokkal és igen széles ismerettel — ekként szólhasson; hogy az ismeretnek és tudásnak teljes mértékével, czáfolhatlanságával dicse­kedjék és pedig azon föltétlen kijelentéssel, hogy az általa megirttak hibátlan valódiságát s igazságát nem­csak a részszerinti ismerettel biró gyarló ember ellen, de Isten előtt is képes legyen bebizonyitani; dicse­kedjék akkor, midőn válaszában, melyben magát az észrevételezett tévedés ellen a közvélemény előtt iga­zolni akarja, ujabb s az előbbénihez hasonló történeti botlást követ el és egész őszinteséggel önmaga ellen bizonyságot tesz arról, hogy a magyar egyháztörténelem mezején még is csak nem olyan jártas, mint kellene lenni oly egyénnek, ki azokért, miket ír, kész felelni Isten és emberek előtt. Ha ezek nem történnek, ha a helyre igazitás a históriai igazságot megközelíti, ha védelmi fegyverei nem azok: én ugyan — s veszem e szót most azon érte­lemben, mint vették régi vallásos eleink, használván ezt «bizony» szó helyett — tollat sem vettem volna kezembe, hogy e sorokat megírjam. És ha ezzel az adott viszonyok között kénytelen vagyok, mivel a ((válaszá­ból)) nagyon erzékeny Thúry collegával versengeni nem akarhatok, saját gyarlóságomat pedig ismerve attól le­hetne félnem, hogy a haragvásnak ama vétségébe es­ném, mit a «válaszw erős törekvéssel nyakamba akar teríteni: nem akarok szemtől-szembe ellene állani — Gal. 2, 11. — és hozzá viszonválaszt intézni, hanem ügyünket a közvélemény ítélőszéke elé fölebbezem, appellálom, hogy ez mondjon Ítéletét ő közötte és én közöttem — s ez elhatározás folytán lett czikkemből viszonválasz helyett appellata. * * * En e Lapok 49-ik számában «Szegedi Kis István Tolnáról megy Temesvárra® czimü czikkben kitüntet­tem, hog}^: 1. a Protestáns Szemlében megjelent «Sibolti De­meter élete és munkái)) közlemény írója, Thúry E. tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom