Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

Hogy nem tartják meg: változttsson rajta komoly gondolataival, habár kétségkívül soha sem fog sikerülni. Istentisztelet-rendtartási javaslata németországi pusztán, mely ugy látszik szerző szerint egyetlen jó. ízlés dolga. Nekem például nem tetszik. Az is régi dolog, legalább közel 400 esztendős, hogy az isteni tiszteletet a nép nyelvén — inkább nemzeti nyelven — kell végezni. No de hát ujitani kell minden áron azon is, a mi már megvan. A lelkészek fizetése szinte fölösleges is. A gyülekezetből előlépett egyén tiszta felebaráti szeretetből szolgál. Különben természetes, hogy a gyülekezet fizeti, mint a melynek szolgál. Ügy is vannak más kiadások is, ezt is fedezhetik egyúttal. Mennyire sajátos fölfogás. Épen a mult év végén volt Weimárban tartományi zsinat, mel}7

a lelkészek fizetését is szabályozta s elég tekintélyes summát állapított meg, ha jól emlékszem 2 vagy 3 ezer márkát. Persze szerzőnek ideális nézete van az életről. Az egész világ át lesz hatva az uj keresztyénségtől, s az ihletett egyének előállnak s ingyen is fognak végezni szertartásokat. Az egyetemes papság elve nem itt végződik ! Magasztosabb az, mely az Isten igéjének hirdetésére minden embert alkalmasnak tart ugyan, de csak bizonyos helyeken 1 Hallja szerző, hogy harangoznak, de nem tudja hol. A nép maga idegenkednék az ilyen lelkészektől. Az iskoláról •— ugyancsak e füzetben — szépen ir, de itt is csak rég ismert gondolatokat variál. «Az iskola Isten háza», ott egész héten át istentisztelet van. Hogy a család, a gyülekezet, a haza mind jogot formál hozzá, természetes dolog. Tanítóinkat mi is a legtiszteletreméltóbb egyéneknek tartjuk. Hogy az iskolák keresztyén szelleműek legyenek : régi törekvés, mint a keresztyénség maga. A protestantismus az iskolákat az egyház veteményes kertjeinek tekintette mindenkor. Szerző e tekintetben sem léphet föl ujitónak. Legfölebb javasolhatja, hogy az ő ker. elveit tanítsák, de ezt bizonyosan nem fogadják el. Van már keresztyénség egyház nélkül, gyülekezettel, lelkész nélkül, de azért lelkészszel: következik, hogy milyen is lesz a mi életünk? Erről szól a VII. füzet. Ez, valamint az utolsó füzet, a régi hangot hallatja. Keresztyénség Krisztus istensége nélkül ; más alap, mint az eddigi; szeretet: ezen épülj föl emberiség uj keresztyénsége. Felebaráti szeretetet hirdet mindenek fölött s mégis puszta felebaráti szeretetből nem állhatja meg, hogy felebarátait meg ne foszsza az isten-embertől. Szerző a világot vezető mindenhatóságot egy lénynek tulajdonítja. Mit törődik azzal, hogy mi meg ez egy lényt háromságnak fogjuk föl? Őt az ő, minket a mi hitünk boldogítson ! Benső világunkat átalakítani nincs hivatva. Arra istenerő kell, ezzel pedig szerző nem rendelkezik. De nincs arra sem hivatva, hogy épen hazája socialis kérdését megoldja. Nincs, mert puszta felebaráti szeretetet hangoztatni s nem termi semmit : üres handabanda ! Szegény és gazdag, tudós és tudatlan között a válaszfalat nincs hivatva lerontani. Mig az ember-ember, addig hü marad magához. Emberi sorsunk hozza magával, hogy ne legyünk egyek. Örök hála a gondviselésnek, hogy egyben : az istenségben, talán-talán lassanként mégis egyek leszünk. Pedig ez ellen munkál szerző, a midőn az amúgy is darabokra osztott keresztyénségben egy ujabb reformpártot szándékszik szervezni. A Krisztus örök igazságai lassan bár, de folytonosan hódítanak. Sajnos, hogy a műveletlen népek között szemmel láthatóbb az eredmény, mint a műveltek között, a hol az istentelenség bálványa kezd hódítani. Szép dolog, hogy szerző volt katona létére ellene van a háborún ik. De bizonyára nem akadályozzák meg komoly gondolatai egy esetleges európai háború kitörését! A keresztyénség küzdelem ! Kár, hogy a népek e küzdelmet ártatlan vérontásával szennyezik be. A családi élet bensőségét mások is ismerik. A keresztyénség áldása eddig is észrevehető volt a családi boldog életben. De hogy a boldogságot valaki intensivebbé tehetné az egész emberiség számára : hiú képzelődés. Hogy a pihenő napokat hogyan használjuk föl: megtanít az élet. Hogy az élet e földön csak mintegy próbatétel s életünk a mennyben van : régi igazság, mint a keresztyénség, hogv azt megtanuljuk, nincs szükség komoly gondolatokból alakult uj keresztyénségre. Az utolsó füzetben azzal foglalkozik: mi lesz teli ít P S megcsendül az öná'tatás harangszava : «meg vagyok győződve, hogy mi nem bírjuk az igazi keresztyénséget, de reményünk van, sőt erősen hiszszük, hogy végre sikerül azt birtokunkba vennis ; melytől most az egyház választ el, természetesen egyszerűen ugy, hogy Krisztus istenségét tanítja, melyet szerző nem fogidlut el. Ezt el kell törölni. A vele egy értelmen levő annyi ember pedig csatlakozzék hozzá s pünkösd harmadnapján*) menjen Bérli íbe gyűlésre, a honnan tudtára kell adni a világnak, hogy sok német ember erősen elhuározta, hogy az igazi keresztyénséget visszavívja az egyének számára ! Hirdetni fogják az uj fő elvet (mintha bizony eddig nem hirdettük volna) : Isten a szeretet. S et az elv alakit uj keresztyénséget! Ezekben mutathatom be az uj keresztyén egyház tervét, mely egy német ember koponyájában született. Németország arra hivatott férfiai már nyilatkoztak e röpiratos reform-mozgalomról. Nekem esik az ismertetés volt a czélom. Egyházi mozgalmakban szerény magyar földünk bizonyára érintetlen marad. Elég nekünk, ha saját bajainkkal küzdünk. A rationalis irányzatnak nálunk is vannak hívei, de ezek bizonyára távol állanak Egidy eszméitől, ki indokolatlanul lép sorukba, olyan eszméket hozva fölszinre, melyek már agyon vannak csépelve régesrég. Egy van, a mi feltűnik a reformer munkálkodásában, s ez: a ragaszkodás elveihez, ugy hogy az ellene mondott kritikákra nem is reflektál; halad a maga utján, mintha csakugvan ő volna hivatva megmenteni az emberiséget. Tántorith illan, jobb ügyhöz méltó buzgalom jellemzik eljárását. Hogy a pünkösdi gyűlés mit eredményez majd: ki tudja ? Szerencse, hogy általában nem fektetnek súlyt egész röpiratos fellépésére. Különben talán valami kis mozgalom mutatkoznék, de ez úttal még nincsen. Hogy mégis meg lesz tartva a gyűlés s esetleg sokan lesznek jelen : még nem bizonyság az ügy igazsága mellett. Győzelmétől nem is félhetünk. ((Krisztus tegnap és ma és minden időben ugyanaz marad», az ellene intézett támadás emberi gyöngeség, a reá, az ő eszméjére lőtt golyók visszapattannak s a támadót ölik meg. A keresztyénség nem szorult eszméiben újításra. Az ember öltse föl az uj embert s a keresztyénség ismét diadalmaskodni fog. Különösen mi protestánsok, kiknek a lelkiismeretszabadság birtokunkban van: terjeszszük a keresztyénséget a maga igazi mivoltában, s nem kell félnünk, hogy Krisztus örök igazságai feledésbe mennek. De ha mi is azzal kezdjük, hogy Krisztust megtagadjuk, bizony-bizony nem vagyunk s nem leszünk igaz keresztyének. Jéna. Tüdős István. *) Ez ismertetés pünkösd e'őtt néhány héttel Íratott. Szerb.