Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

beszédet tartja tisztelendő Dömötör Bertalan tassi ref. lelkész úr. 2. Isteni tisztelet után következik a küldöttségek tisztelgése a jubilált lakásán, hol elsőben is a helybeli ref. egyház elöljárói, megfelelő alkalmi beszéd kiséretében átnyújtják a jubilált lelkész urnák az e célra külön készíttetett papi palástot és bibliát, mint a negyedszázados hivataloskodás emlékeit. 3. A kik egyéb testületek részéről a jubilálthoz szólani kívánnak, sorban következnek. 4. A kölcsönös nyilatkozatok befejezése után következik a bankét a gymnasium nagytermében. Ez a felhívás, egy pár lényegtelen és a megérkezésre, elszállásolásra vonatkozó utasítás kíséretében megküldetett az összes egyházaknak, lelkészeknek, tanácsbiráknak, a püspöki hivataloknak, Akadémiának, Kisfaludy Társaságnak, és minden személyes ismerősnek. Megvalljuk, hogy bennünket lelkészeket a legkedvezőbb hangulatba hozott ez a váratlan megemlékezés. Mindig jól esik lelkünknek, ha látjuk, hogy lelkésztársaink közül bármelyik is egyháza által elismerésben, méltánylásban, sőt a mi nagyon ritka, ünnepeltetésben részesül. Maguk az egyházak is örömmel vették ezt a hírt. És az örömük a mi örömünk is volt, mert igaz, hogy Baksayban ezúttal a papot készültek ünnepelni, de ez a pap egy személyben szeretett kedves esperesünk, fejünk is. Ez a tény általánosítottá és mélyítette a megünnepeltetést, mert annak fényéből — ha ugyan ilyenről beszélni lehet egyházi életünk és szertartásaink egyszerűsége mellett — kijutott a maga része az egyházmegyének is, a lelkészeknek is, és az egyházi elöljáróságoknak is. Mindenfelé készülődések történtek a megjelenésre. Folyó hó 27. mozgalmas képett öltött Kúnszentmiklós. A hatezer lelket számláló városon, nagyszámú intelligentiája mellett is, meglátszott az érkező vendégek nyüzsgő csoportja. Egymásután mindenfelől érkeztek a vendégek, ki vasúton, ki tengelyen, ki gőzhajón és boldog volt mindenki, a ki megérkezése után kezet szoríthatott a jubilánssal vagy beszélhetett vele. De ez csak keveseknek jutott osztályrészül, mert a kedves jubiláns, szerető neje és a tiszteletre méltó vén matróna : anyósa társaságában minden idejét megérkezett rokonai körében töltötte. Ott voltak : Hetesy Viktor ó-moraviczai lelkész kedves nejével és családjával, Mészáros János, kecskeméti lelkész, nejével és családjával, Kudar Kálmán ordasi lelkész, gyászoló és betegeskedő neje nélkül, a ki otthon maradt stb. Szép nagy család, melynek központja: a jubiláns, maga a megtestesült szeretet. A mennyire kimagaslik közülünk, mint pap, kormányzó, író, ép annyira egygyé olvad ott a családkjörben, övéi közepett, még a legapróbbakkal is. Különben nemes lényének ezt a sajátos vonását áthozta közénk, papok és egyházi elöljárók közé is. Mi mindnyájan a jószívű és jótanácsú barátot ismerjük, tiszteljük és szeretjük benne ! Végre átesvén az ismerkedés és tudakozodás élvezetein, jótevő álom után felviradt a nagy nap. Már kora reggel óriási, ünnepi díszbe öltözött, tömeg lepte el a templom és városháza előtti nagy térséget. Es ha hozzá tesszük, hogy a szívek is ünnepi érzelmeket öltöttek, egy cseppet sem nagyítjuk a dolgot. Meglátszott az arczokon az igazi öröm kifejezése és ragyogása. A harangok hívására 21, papi diszt öltött lelkésztársa kíséretében vonult be a jubiláns az Úrnak házába. Szerencsénk volt közöttük látni nt. Bernáth István dráva-szabolcsi ref. lelkész ur ősz alakját is, ki mint a város szülötte eljött, hogy részt vegyen az egyház örömében. Isten kisérje a nemes férfiút az ő utában ! A templomot díszes és nagyszámú közönség töltötte meg. Ott láttuk ngos Földváry József és Hajós József urakat, Vég Bélát, Paál Istvánt, stb. A budapesti theologia és Lapunk képviseletében a szerkesztőt és Szabó Aladár tanár urat. A közel és távol temérdek intelligentiáját, kik «jöttek, hogv tisztességet tegyenek)), nem az embernek, hanem az Úr szolgájának. Az ájtatos ének végeztével maga a jubiláns lépett a szószékbe és egyikét tartá ama remek imáival, melyeket hívei és mi mindnyájan megszoktunk tőle és a melyek igazi mély vallásosságtól és emelkedett szép eszméktől vannak áthatva. Nekünk kik a jó szép, és igaz kultuszát tartjuk, nincsen ugyan szentségünk, de mégis valóságos szentségtörésnek tartottuk volna csak egy jottát is elhagyni e remek imából. Épen ezért, lapunk egy másik helyén, egész terjedelmében szórúl-szóra közöljük. Csak annyit jegyezünk meg, hogy az imi és páratlan szónoki előadása mindnyájunk lelkét meghatotta és könnyeket csalt a szememeinkbé. Maga a jubiláns is több ízben elérzékenyedett és aláhulló könnyei miatt alig tudta folytatni. Az im.i végeztével Dömötör Bertalan tassi lelkész foglalta el a jubiláns helyét a szószékben. Ugv tudjuk, beteg volt és fürdőből jött haza ezen alkalomra; de sem le-kének elevenségén, sem szép szónoki előadásán ne n hagyott nyomott a betegség. Mint a jubileum templomi részének ezen egyik legfőbb aktusát, jövőre szintén közöljük ezt az egyházi beszédet. Istentisztelet végeztével a küldöttségek tisztelgése vette kezdetét. Erre a czélra a díszes paplak nagy fogadóterme lett berendezve. A lelkészi kar és az intelligentia férfiak és nők vegyesen a paplakra vonultak és előbb a két oldalt levő szobában helyezkedtek el, utóbb bevonultak a fogadó terembe és igy voltak tmui az ünnepély ezen részének. Szívesen közölnek a hallott üdvözlő beszédeket és az ezekre adott gyönyörű feleleteket. DJ lapunk szűk kerete és közleményünk terének kimértsége nem engedi meg azt. Igy mi e helyen csakis néhány szó hű felemlitésével a küldöttségek felsorolására és az összbenyomás ecsetelésére szorítkozhatunk. 1. A legelső küldöttség a kúnszentmiklósi ref. egyház közönségéé volt, a presbyterium képviseletében. A vézetést és a szónoklást maga a főgondnok, tek. Kovács Zsigmond ur válalta el. Hosszasan vázolta a nép szeretetét és ragaszkodását lelkésze iránt, a ki immáron Isten segítségével 25 éves áldásos működésre tekinthet vissza közöttük. Ennek a szeretetnek és ragaszkodásnak folyományaképen átnyújtja az egyház ajándékát az egyház lelkészének. Az ajándék papnak való és a papi hivatal jelvényei: egy díszpalást és egy diszbiblia. «Nem azért van ez a biblia külső fénvnyeí elhalmozva — fejtegette a szónok — mintha ezzel a benső tartalom fogyatékosságát akarnók palástolni. Nem, ez által az örök és szent könyv magasztos tartilmának megadtuk az őt megillető külső diszt. Ehhez a tartalomhoz, az igazságok elévülhetetlen migvához ember nem ad'iat semmit, sem belőle el nem vehet semmit; és ha van benne muló valami csak az, mit ember tett hozzá.» De a mi ezt a testet szülte, a hívek rajongó szeretete, ez sz'n e soha el nem muló leszen, mint a forrás: a szent ige, melynek mézédes tejével táplálta őket egy negyed szazadon át a jubiláns. És íme, itt a palást, ez az egyszerű papi jelvény, melyet azért nyújtanak át, hogy viselje még sokáig, hosszú éveken át, dicsőségére annak, kinek mi mindnyájan fiai vagyunk e földön. E megható szavak