Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-28 / 26. szám

pásztorai, tanítói, s több mint 100 év folytonos harcz és küzdelem közt telt el, de bitét, Istenben vaió bizodalmát ez egyház mindig megtartotta stb., végül meleg szavakban ád kifejezést az őszinte örömnek és tiszteletnek, melylyel ez egyház főpásztorát fogadja. Püspök ur remek válaszában inti az egyházat, hogy ne is veszítse el hitét, Istenben való bizodalmát soha, mert csak azon egyház állhat fen, mely hitét s Istenben való bizodalmát minden körülmények között megtartja. Ezek után püspök ur és kísérete Eördögh János ur szives vendégszerető házánál, hol püspök és esperes ur szállva is voltak, megvacsorálván, körülbelül éjfél tájon, mennydörgés és villámlások között, szakadó esőben tért kiki szállásara. . Másnap — mely épen vasárnap volt — gyönyörű májusi reggelre viradtunk. A nép, már reggeli 7 órakor kezdett gyülekezni a templ 0 m k örül, s mire 9 órakor beharangoztak, a virágokkal díszített templom zsúfolásig megtelt ájtatos hívekkel s a város intelligens közönségével vallás különbség nélkül. A helybeli lelkész gyönyörű alkalmi imája, s az iskolás gyermekek igen szép összhangzatos karéneke után püspök ur, kiállván az Úr asztala elé, ismét egyikét mondá ama remek beszédeknek, melyeket már ő tőle megszoktunk hallani «Légy üdvözölve — úgymond — jászberényi ref. egyház ! Légy üdvözölve Jászberény városa, mely férfi korom delén nem egyszer láttál s fogadtál szívesen, mikor itt, az akkor még egy hatalmas testet alkotó Jász-kun ket ületek közgyűlési tanácskozásaiban egyik kerület bizalma nekem is szót és tevékenységi kört engedett. Eletem legszebb korának édes emlékei támadnak fel lelkemben, mikor e város kebelében, ennek mivelt lakossága s politikai érettséggel bíró nagy közönsége részéről, oly megkülönböztető szívességgel fogadtattam. Oh bizony, szükségem van férfi korom e fölemelő emlékeire ma, midőn a jászberén) i ref. egyházat hivatalosan látogatom s kötelességszerüleg lapozom az egyház múltjának porlepte könyvében, a szakadozott lapok közül ellenállhat lan erővel lépnek lelkem elé a rosz álomhoz hasonló, gyötrő emlékek, az üldözések, a testvérharezok, az elnyomatás szomorú és véres századaiból.)) Majd elmondván az egyháznak 300 éven át kiállón viszontagságait, s hogy ma már, Istennek legyen hála, mind ezek elmultak, és hogy ma már, nemcsak a törvény védi jogainkat, hanem a keresztyéni szeretet és vallásegyenlőség elve szolgál legerősebb támaszául a mi egyházainknak, így folytatja : ((Hányszor halljuk a panaszt, hogy az idők gonoszak. Hasonlítsátok össze a mai időket a régiekkel. Nem az idők gonoszak, hanem igen sok részben mi magunk, hogy érezve a haladó kor egyre növekedő szükségeit s igényeit, a haladás által reánk rótt terheket sokaljuk s azok miatt zúgolódunk. Titeket ugyan Atyámfiai! e részben sem érhet nagyobb vád. Ti az utóbbi évtizedekben templomotokat kibővítettétek, toronynyal elláttátok, legutóbb pedig a kor kívánalmainak megfelelő díszes iskolát építettetek. De épen, mert a város adományából földbirtokotok fedezi szükségeiteket, a csekély, példátlanul csekély egyházi adót is sokaljátok, az egyházi közalaphoz való járulástól is vonakodtok stb.» Végül még intvén a szülőket a gyermekek szorgalmasabb iskoláztatására, egy gyönyörű imával fejezte be beszédét. Isteni tisztelet után az iskolákat látogatta meg s mindkét iskolában rendkívüli megelégedését nyilvánította, a gyermekek okos, értelmes feleletei felett. Azután presbyteri gyűlést tartott, melyben különösen szivére kötötte az elöljáróságnak a roskadozó régi paplak helyett, minél előbb egy uj, a mai kor igényeinek megfelelő paplak építését. Presbyteri gyűlés után a tisztelgő küldöttségeket fogadta. Tisztelegtek a városi hatosag, élén Elefánti Sándor polgármesterrel, a honvédtisztikar, E'ek Mihály őrnagy által vezetve a kir. járásbíróság és adóhivatal, a szolgabiróság, a gymnasiumi tanári kar, élén az igazgatóval és az izraelita rabbi. Délután két órakor, mintegy 150 terítékű bankett volt a kaszinó csinos és tágas termében, hol nem volt hiány sikerült pohárköszöntőkben sem. Ebéd után püspök ur néhány régi ismerőseinél tett látogatást, este pedig ismét Eördögh János ur szives vendégszerető házánál gyűltünk össze . Május 25-én hétfőn reggel 8 órakor indultunk Uj szászra s onnan az ujszász —jászapáthi vonattal Jászkisérre. A városnak, azt lehet mondani, egész értelmisége kikísérte püspök urat a vasúthoz, honnan szívélyes búcsúzás után indultunk el, sőt az egyház lelkésze és főgondnoka egész Ujszászig elkísért bennünket. Ujszászon megérkezvén ott várt a jászkiséri presbyteriumnak két kiküldötte, kik az egyház nevében szíves szavakban üdvözölték püspök urat. Rövid fél órai várakozás után elindult a vonat Jászkisér felé. Már az első állomáson, Szászberken, várta püspök urat a járás főszolgabirája s üdvözölte őt a járás határszélén, ugyancsak ott üdvözölte Besenszög község képviselő testületének küldöttsége, élén a róm. kath. plébánussal. A jászladányi állomáson ott várt a városnak egész, mintegy 30—40 tagból -álló képviselő testülete, s előbb a város főbírája, majd a róm. kath. lelkész üdvözölték. Mindezen szives üdvözletekre püspök ur szívélyes szavakban válaszolt. Délután néhány perczczel egy óra előtt érkezett a vonat Jászkisérre, hol már az indóháznál óriási néptömeg várta a főpásztor megérkezését, kit mindjárt kiszállásakor, a város főbírája fogadott az egész városi képviselő testület élén. Püspök urnák az üdvözlő szavakra adott szívélyes válasza után felültünk a reánk váró uri fogatokra s megindultunk lassú menetben a város felé. A kocsik mellett egyik oldalon mintegy 100—120 fehér ruhába öltözött leány ment párosával, mindegyik virágokkal s koszorúval kezében, kik püspök ur kocsiját ugy elhalmozták koszorúkkal, hogy a benne ülők alig látszottak ki a sok koszorú közül, a másik oldalon pedig körülbelül ugyanannyi fiatal ember ment, apró nemzeti szín zászlókkal a kezében. A város végén egy igen szép, zöld ágakból készített hármas diadalív volt ((Isten hozott» felirattal, majd a templom mellett volt ismét egy gyönyörűen, szintén zöld ágakból készített diadalív felállítva, mely alatt várta püspök urat az egyház lelkésze, Fejes Dániel, az összes presbyteriummal. A lelkész üdvözlő beszéde s püspök urnák erre adott megható válasza után, a fehérruhás leányok által képezett két sorfal között mentünk a paplakra, hol a kedves lelkész-család üdvözölte szívesen látott vendégét. A megérkezés után azonnal tisztelgett főtiszt, püspök urnái a presbyterium Küry Lajos főgondnok vezetése alatt, azután a községi képviselő testület a főjegyző által vezetve, majd a tanítói testület, s végül a róm. kath. lelkész egyháza képviseletében. A szives vendégszerető papi háznál elköltött Ízletes ebéd után, délután 3 órakor templomba harangoztak, mely, bár különben elég tágas, de az alkalommal szűknek bizonyult, mert minden zugában megtelt, sőt még olyanok is voltak, a kik be nem férvén, kívül álltak.