Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-18 / 3. szám

méltányolni tudják bajukat,maguk hasonlóban sin löd vén. Hn bizalommal fordulok a fentemiitett traktusok vezető oszlop-embereihez. Megvagyok róla győződve, tudom, hogy ők is velem együtt mélyen érzik e bajokat, s egyházunk szeretete nem fogja engedni, hogy e jámbor szándék csak szándék maradjon. Az idő int, rohan s a maradókra a pusztulás fátyolát veti. A cselekvés, a gyors elhatározás órája i'it, a íelső vidék reformátussága várja a zászló kibontását, hogy egy szívvel lélekkel gyülekezzék alája. Az igazságnak avval is tartozom, hogy megírjam : ez az eszme nem éppen uj. A protestáns világ egyik vezéregyénisége, Ballagi Mór, már a 6o-as években figyelmeztetett emez egyházkerület nagy kiterjedésére, s a heterogen elemekre, a melyek részeit alkotják, mely körülmény a jó adminisztrálást és az egyházi élet felvirágzását majdnem lehetetlenné teszi. Bartha Mór akkor sálvi-i, most ököritói lelkész, a szatmári egyházmegye gyűlésén 1876-ban szintén felvetette az eszmét. Ugyanazon évben dr. Ballagi Aladár kitűnő indokolás kíséretében részletes tervét dolgozta ki a tiszántúli egyházkerületből alakítandó két szuperintendenciának s közölte a Prot. Egyli. és Isk. Lap 1876-dik évfolyamában (46. szám). Ujabban 1888-ban ismét Bartha Mór ajánlotta e Lapban, hogy «oszoljék fel a tiszántúli egyházkerület a maga, együtt heterogen, egymástól elválva homogén elemeire, s mindkét külön egyházkerület töltse be mindenik a maga miszszióját» (Prot. e. és i. lap 1888—ik évf. 43. sz.) Az állapot, miért az elkülönés sürgettetik, évek hosszú során épenséggel nem javult. Minden jel arra mutat, hogy most a zsinat küszöbén a mozgalmat sikerre lehetne juttatni. Csak elfogulatlan, nyugodt megítélése szükséges a fontos kérdésnek. Komoly akarat az érdekelt egyházrészek vezéregyéniségei részéről. Szóljanak hozzá a többi érdekeltek is, vitassuk meg az eszmét minden oldalról.*) A kedélyek nyugodtak: személyi vagy párt érdekek nem mérgesitik el az ügyet. Magam részé*) E nagy fontosságú kérdés beható megbeszélésére készséggel megnyitjuk Lapunk hasábjait. Régi meggyőződésünk, hogy a tiszántúli egyházkerület nagyot nyerne eme természetes kettéválás által. Megszűnnék a felvidék és alvidék ellentétes érdekeinek erőfogyasztó harca, felszabadulnának a mosi lekötött fejlesztő erők, megjavulna az egyházi közigazgatás stb. s a mit vesztene Tiszántúl a lélekszám apadásával, azt busásan kipótolnák az uj kerületek az egyöntetűség és egységes közszellem emelkedésével. A közegyháznak sem válnék kárára, ha aránytalan öt kerülete helyett arányos hatot nyerne, melyek homogénebb tractualis és gyülekezeti érdekeket képviselnének. — Most, a zsinat küszöbén, egészen helyén valÓDak látjuk, ha a kerületek és egyházmegyék ily kirivó aránytalanságai (péld. az egyházmegyéknél a békés-bánáti rengeteg tractus) az érdekelt felek által napirendre hozatnak s megszüntetésük a gyülekezetek és közegyház javára békés egyetértéssel komolyan munkába vétetik. Videant consules ! Szerk. ről megelégszem a kérdés szőnyegre hozásának muló dicsőségével, az alkotás maradandó munkája mások dicsőséges dolga leend. Felsőtiszaparti. ISKOLAÜGY. A jogi szakoktatás s a kecskeméti jogtanárok javaslata. 11. Nem volt czélom az előbbiekben az, hogy a jogi szakoktatás számtalan bajait egy rövid czikk keretében kimerítően adjam elő, csak épen a főbb hiányokat kívántam jelezni, hasonlókép e részben sem törekszem arra, hogy az orvoslásra szolgáló eszközöket egyenkint ismertessem, mert hisz tömérdek s nagyon is ellentétes eszmék és indítványok szerepeltek már e téren. Az én nézetem most is az, a mi fenntemlitett czikkemben volt; hogy az egyetemi czentralizáczió határozottan káros, hogy az egyetemnek egészen más feladata van, mint az akadémiának. Az egyetem nem szakiskola, hanem a tudomány legmagasabb tűzhelye, mely körül már nem a hivatottak, hanem — a jogakadémiai tanulmányos befejeztével —- a választottaknak kellene csoportosulniok a legteljesebb tanszabadság mellett; ellenben az akadémiák hivatva volnának egy kisebb részt — a magasabb közfunkeziókra s szigorúan vett tudományos pályákra készülőket — az egyetemre, a nagyobb részt -— a közélet apróbb és középszerűbb állásaiba szükséges közkatonákat, szubaltern tiszteket — a gyakorlati életpályára növelni s ép azért a jövendő szerkezetű jogakadémiákon, mint szakiskolákon a tanszabadságot mellőzendőnek tartom, a tanterv és tanrendszer is első sorban gyakorlatilag, az ügyvédi, bírói, a közigazgatási élet praktikus követelményeivel teljes öszhangban volna berendezendő. Tehát nézetem szerint a jogi szakoktatás kérdését csakis a vidéki jogakadémiák ügyének helyes rendezésével lehet kellőleg s alaposan megoldani. A kecskeméti jogtanári kar f. évi október 2r-iki felirata is ily czélzatoknak szolgál, jóformán hasonlókép szakiskolává kívánja átalakítani a jogakadémiát, habár nem is teljesen. Javaslatuk lényege abban áll, hogy a jogakadémiák kebelében három tanfolyam legyen berendezve, u. m. 1) a községjegyzői, oly formán, hogy az e pályára készülők ne az eddigi kétes értékű jegyzői szigorlat alapján, hanem akkép nyerjék képesítésüket, hogy előbb a jogakadémia e czélra tekintettel berendezett két évi tanfolyamában hallgassák az előirt tárgyakat; 2) az elméleti közigazgatási tanfolyam, mely az első két évben a községi jegyzői kurzussal egybekötve folynék, de még egy évvel volna megtoldva, s kik e három évet, illetve hat félévet végezték s az elméleti közigazgatási vizsgálatot letették, az adminisztráczió körében nyerhetnének alkalmazást; 3) a tulajdonképi, négy évre terjedő jog- és államtudományi tanfolyam, mely ez első három évben az előbbi kettővel volna közös s a külön, negyedik év által kiilömböznék azoktól, s a kik ezt végezték a jog-és államtudományi vizsgálatokra s szigorlatokra, esetleg azok eltörlése mellett az azokat helyettesítő és ügyvédi, valamint gyakorlati bírói vizsgálatokra minősítő