Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-18 / 3. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 3. sz Budapest, 1891. január 18. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TARTALOM : V e z é r c i k k. A felső-tiszai egyházkerület. Felsó'tiszaparti. — Iskolaügy. A jogi szakoktatás s a kecskeméti jogtaná* rok javaslata. Dr. Bartha Béla. — Tárca. A gyóntatószék erkölcsi veszélyei. Chiniquy K. után Hetesy Viktor. — Zsoltár-átdolgozási kisérletek. (Mutatványokkal). Fülöp József. — Könyvismertetés. Lukács Ödön: Temetési beszédek és imák. Kenessey Béla. — Belföld. A kovásznai ref egyház ujesztendeje. Szó'ts Gerő. — A horvát-szlavon misszió köréből. Moor Péter. — Régi­ségek. Viszonválasz helyett appellata. Szöllosy Antal. — Nekrolog. Illés Dániel: Hamar Andor. — Különfélék. — Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG Előfizetési ára: es Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. IX. ker. Pipa-utca 23. szám, E gyes számok ára 20 kr. KIADÓ-HIVATAL: Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy előfizetésüket lehetőleg gyorsan megújítani szíves­kedjenek, hogy a lap szétküldése fönnakadást ne szenvedjen. A felső-tiszai egyházkerület. Ilyen még nincs Magyarországon, de lehet, és a magyar kálvinizmus érdeke megkívánja, hogy legyen. Meg kell teremteni, késedelem nélkül, mennél hamarább. Ez eszme már olyan, mint az érett gyümölcs, csak meg kell rázni a fát és lehull. Ez igazságnak kívánok én hangot adni. Megteszem a siker némi reményében. Elvégre az igazság erejének győzelmeskedni kell mindenek felett, akárki mondja, akárki hir­deti. Zsinat előtt állunk, mely minden nagyobb nehézség nélkül megvalósíthatja ez eszmét. Évek óta csendes szemlélője vagyok a t; szántúli egyházkerület gyülekezeteinek. A távol­ság, a honnan az eseményeket megfigyelem, ködbe vonja ugyan előttem a részleteket, de de annál jobban látom a nagy körvonalak hiányosságát. Nem látom a iákat, de látom magát a nagy erdőt, pompájában és bizony­bizonv sok helyütt megtépett, hervadt koro­nájával. Ha már most kérdem, honnan ez a her­vadás ? Miért pusztulnak a tiszántúli egyház­kerület felső traktusainak eklézsiái, miért szorul kisebb-kisebb térre a felvidéki megyék refor­mátussága? Miért meddő ez egyházkerület gyű­léseinek erre vonatkozó tanácskozása, miért nin­csenek eszközei arra, hogy a pusztulás nyomá­ban virágzó egyházi élet keljen ? Bizony nem tudok bele nyugodni a debreczeni főiskola egyik hírneves tanára egy heves hangú czikkének okoskodásába, a melynek értelme szerint azért nincs idő nagy alkotásokra, mert az egyház­kerület tagjainak egy része 48-as politikát űz, heveskedő él ellenzékiségével a tanácskozások üdvös munl^aját akadályozza. Erre a felső vidék traktusainak képviselői nagy szelídséggel, de éppen olyan jogosan kérdezhetnék : hát a pro­fesszor ur és a vele egyakaraton levők miért űznek éppen olyan heves kormánypárti poli­tikát ? Ebből csak azt tudom meg, hogy az egy­házkerületre nem való se kormánypárti se függetlenségi politika, ott egyeknek kellene lenniök az egyház szeretetében s javának kere­sésében. De éppen ezt hiába kutatom. A felső vidék indítványai ellen körömszakadtig: küzd J é O az alsó vidék képviselete, mert az •—bármilyen üdvös is e- stleg — a 48-as táborból jött, felső vidék hasonlóképpen fizet meg ezért. Ez nagyon szomorU kölcsönösség. Az azonban csak érdekes véletlenség, hogy az Alföld képviselői kormánypártiak, pedig híveik között vannak a 48-as párt legbiztosabb kerü­letei,. mig Bereg, Felső-Szabolcs, Szatmár három traktusa, s bizonyos tekintetben Máramaros-Ugocsa is, a hol van elég kálvinista kormány­párti, inkább a függetlenségi párthoz huz. Ha kormánypártiak volnának valamennyien, ugy is megvolna az éles, kiegyenlíthetetlen ellentét az alföldi papság és az odavaló traktusok képvi­selői és a felső vidék küldöttei között. Az ellentétesség oka nem a változó párt politikai allásban van, hanem a temperamentumban és a meg nem változtatható körülményekben rejlik. Az alföldi ember kényelmesen fontolgatva teszen mindent, megadja módját minden dolognak, az élet gondja nem gyötri annyira, ráér lassan, tekintélyesen mozogni, cselekedni. Érthetetlen dolog előtte a fevidéki gyors tempója, erősebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom