Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-03 / 18. szám

saság utolsó közgyűlésén a népies íratták megindítását is elhatározta, igy folytatja a debreczeni lapban egész terjedelemben közre bocsátott magas szárnyalású körlevelét: «A dolgok ilyen állásában szívem szerint kötelezve érzem magamat, hogy körlevelet intézzek a vezetésem alatt álló egyházkerület összes anya-, társ-, leány-és fiók-egyházainak nagyt. lelkész uraihoz, nagyérdemű presbyteriumaihoz és általában minden híveihez, felszólítván őket, hogy miután a nevezeit Társaság két évi fennállása alatt megjelent kiadványaiból láthatólag immár indokolatlan minden aggály, melyet az egyházunk létérdekeiért aggódó lélek e Társaság működéséhez eddig csatolhatott; miután e Társaság Szemléjének minden egyes újabb füzete és minden más tudományos jellemű kiadványa mind újabb bizonyítékok a felől, hogy azokból egy szebb, egy jobb jövő hajnala dereng felénk ; s miután e Társaság nem elégszik meg többé immár azzal* hogy csak a tanult főknek nyújtson lelki táplálékot, de le akar szállani népünk alsó rétegeibe i.s, hogy ott is terje.szsze az evangyéliumi hitet és az igaz tudományt: nyissák meg a nevezettek szíveiket eme végtelenül fontos ügy befogadására, s tegyék föl áldozataikat azon oltárra, melyről a mi mindenható Atyánk zsámolya elé az atyafiak iránti szeretet tiszta áldozatjának íiistje emelkedik.)) — Ezután ismerteti a Társaság jelen állását, kifejezi óhajtását, hogy e körlevelét a lelkész urak a presbyteri gyűléseken olvassák föl, a presbyteriumok szavazzanak meg évjárulékot a népiratkák terjesztetére, a lelkészek küldjék be gyűjtéseik eredményét, az uj tagok névsorát a Debr. Prot. laphoz, hadd lássák mások is az ő jó cselekedeteiket. — Eddig a körlevél, melyhez nekünk kevés hozzáadni valónk van. A népiratkák megindítása valóban sürgősen kötelez minden tehetős protestáns embert, minden egyházat és lelkészt, hogy tagja legyen annak a Társaságnak, mely a mi féltett kincsünk, méltó dicsekedésünk. Az ily buzdításra azért is szükség van, mert a prot. közegyháznak még egész vidékei vannak, honnan a Társaság alig részesül valami támogatásban; már pedig tapasztalat igazolja, hogy a hol a Társaság nemes céljaival híveink ismerősek, ott mind nagyobb-és nagyobb lesz a pártolás is. A f. évi közgyűlés óta, úgy vagyunk értesülve, már is mintegy 60 új tag lépett be a Társaságba. * A brit és külföldi bibliatársaság közgyűlése, mint a Monthly Reporterben olvassuk, f. hó 6-án lesz Londonban. Május, a virágnyilás e kedves hónapja, az angol keresztyénségben az egyháztársadalmi és egyesületi gyiilésezések nevezetes hónapja. Ekkor tartatnak az egyesületek és társulatok közgyűlései. A számtalan «May meetingo-ek között egyik legnevezetesebb a Bibliatársaság évi közgyűlése, mely az idén különös érdekességűnek Ígérkezik. A gyűlés rendes látogatóin kívül jelen lesznek és beszélnek dr. Russel new-yorki lelkész, az amerikai biblia-társaság képviseletében, és Lawes uj-guineai lelkész, ki a társaság külföldi működéséről fog előadást tartani. A meetingek hetében London templomaiban a legkiválóbb angol szónokok tartják az istenitiszteleteket. — Itt emiitjük meg azon kellemes meglepetést is, melyet nekünk a biblia-társaság május havi értesítőjének rendes melléklete a «Gleanings for the youngw («Kalászat az ifjúság számára») szerzett, mely Hetyey Gábor Lapunkban ismertetett gyermekvers gyűjteményének egyik szép darabját, a «Csalogány)) cziműt magyar szövegben és angol fordításban párhuzamosan közli. A magyar szöveg egy pár ékezethiánytól eltekintve egészen hibátlan. A vers végén angolul ez a megjegyzés olvasható: «Ezt a kedves gyermekdalt. a «Gleanings» számára dr. Dnka Tivadar fordította. Hetyey Magyarország egyik legtehetségesebb költője.)) * A görög nyelv-pótló tanfolyam kérdésében a debreceni főgimnáziumi tanárikar egyházhatósági megbízásból részletes javaslatot készített, melyet Dőczi Imre fogalmazott. A javaslat nyomós didaktikai és egyházi okokkal sürgeti a görög tanfolyam megtartását. A «tanügyi kormány által létrehozott görög-pótló tantervet sem üdvös reformnak)) nem tartja, s «annak gimnáziumainkba való behozatalát nyugodt lélekkel elvi szempontból)) sem javasolja. Egyházi és anyagi szempontból még erősebb okokat hoz fel a reform ellen. Az uj tanulmányi rend meghonosítása nagy mérvű áldozatokat ró az iskolafentartó egyházakra; mert szükségessé tenne minden gimnáziumnál még egy tantermet és megkövetelne még egy tanszék szervezését, sőt a hol a szabadkézi rajznak tanszéke nincs (pl. Debreczenben) a cursus életbe léptetése előbb-utóbb két állandó uj tanerő alkalmazását vonná maga után. Egyhá zpolitikailag is aggodalmas a reform, mert mig eddig fenálIott iskolai autonómiánkból kifolyólag a tanulmány rendjét az autonom ref. egyház mindenütt önmaga állapitotta meg, addig a görög-pótló cursus behozásával törvény szerint mindenü't a miniszter által megszabott tantervet kell követni. A javaslat, mely egész terjedelmében olvasható a ((Debreceni prot. lap» két utolsó számában, végűi találóan mutat rá a reformkísérlet ideiglenességére, mit maga a miniszter is elismer, midőn már is munkába vétette az egységes középiskola tervezetét. — Tökéletesen igaza van a nyomós érvelésű, praktikus és egyházias irányú fejtegetésnek. Valóban nem volna tanácsos, hogy midőn rövid idő múlva mélyebbre ható középiskolai reform van kilátásban, ily kétes értékű és költséges kísérletezéssel bolygassuk meg gimnáziumaink belső szervezetét. * A presbyteri szövetségről. A református egyházak ez ismeretes szövetkezetéről egy kis angol füzetet kaptunk, melyből kiemeljük a következőket. A XVI-ik század ref. egyháza ma két nagy osztályba elkülönítve létezik ; általánosan ismeretes mint református és presbyteri egyház. Ámbár ekként szétoszlik ez egyház, tulajdonképen mégis csak egy az, mert hiszen a két osztály lényegesen egyezik a tanokban, a kormányzatban, az istenitiszteletben, a Rómával való ellentétben és küzdelemben. Emez osztályok eredetének és érdekeinek közössége szoros összefüggésben tartotta azokat egymással a 16. és 17. századokban, úgy hogy 1618-ban mindkettő jelen volt a dotrechti zsinaton a híres canonok megalkotásánál. Ez az érdekközösség idők folyamán megbomlott és hangok emlkedtek az előbbi viszony visszaállítása érdekében. Ennek megfelelőleg 1875-ben conferentiát tartottak Londonban, nagy számú pap és presbyter jelenlétében a különböző ref. és presbyteri egyházak öszszejöttek a végből, hogy megfontolják mit lehetne és kellene tenni arra nézve, hogy a Krisztus egyházának ezen ágát ismét virágzásra hozzák. Gondos megbeszélés után abban állapodtak meg, hogy egy szövetséget formálnak oly módon, hogy bár a különböző egyházak szövetségbe lépjenek, de önálló j el lein ö k e t megőrizzék. Azt hitték ugyanis, hogy az ilyen szövetség helyesebb fogalmat adhat a különféle egyházak jelleméről és igy megmutathatják a világnak egységes jellemöket és kifejthetik erejöket nemzeti, sociális és egyéni életükben, továbbá a külföldi misszió terén és nyílt homlokkal fordulhatnak a hitetlenség elleti. Ennélfogva négy általános gyűlést tartottak: Edin-