Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-03 / 18. szám

Minthogy az egyházmegye ilyen célra alappal nem rendelkezik: kérelmével a ref. segélyegylethez és a rendkívüli államsegélyhez utasíttatott. Majtisról a lelkész az iránt kérelmezett, hogy a parochia sánczpartján levő fák őt avagy egyházát ille­tik-e ? Miután a lelkészi telek az adományozó által minden feltétel nélkül a lelkészi hivatal részére aján­dékoztatott : ennélfogva a kérdésbe tett fák haszonélve­zete egyenesen a lelkészt illeti. Az ülés végeztével a gyűlés tagjai közül többen a polgári társaskör üvegtermében rendezett közebédre távoztak, mely elég derült hangulatban folyt le. Ebéd után az esperes ur által kitűzött egyetemes egyházmegyei értekezletre gyűltünk fel, melynek főtár­gyát az alföldi népesebb egyházak által szándékolt, és a zsinati előkészítő bizottság által is fölvett lélekszám szerinti presbyteri szavazat képezte. Egyetemes érte­kezletünk a célba vett lélekszám szerinti szavazati jogot egyenesen a protestáns szabadság ellen intézett me­rényletnek tekinti, mert az által a csekélyebb népes­ségű egyházak örökös elnyomatásra lennének kárhoz­tatva. Az értekezlet egy bizottságot nevezett, hogy az egy felhívó szózatot készítsen e sérelem ellen, a mely­ben a konventi képviselők választása ügyében egyház­megyénk által már régebben kifejezett tiltakozás is bennfoglaltassék, és munkálatát a bizottság, a 17-én foly­tatandó közgyűlésre terjessze be. Másnap reggeli 9 órára a már kevés számmal maradt gyűlés tagok a közgyűlés folytatása végett meg­jelentek és esperes ur örömmel hozta tudomására a gyűlésnek, hogy a szomszédban épen a város határában fekvő Szathmárhegyen a nagybányai egyházmegye szin­tén most tartja gyűlését s az bennünket gyülésileg üd­vözölt, mire ő egyházmegyénk nevében a viszon-üdvöz­letet rregküldötte. Ez örvendetes tény jelentése után egy tanító fegyelmi ügyét kelletvén tárgyalni : a gyűlés zárt üléssé alakult. Ennek letárgyalása után az értekez­letből kiküldött bizottság munkálata előterjesztetvén, az értekezlet megállapodása folytán elhatároztatott, hogy a felhívó szózat az egyházmegye költségén nyomassék ki 1000 példányban és az egyházkerületünk mindenik pres­byteriutnának valamint a többi testvér kerületek espe­resi hivatalainak is késedelem nélkül küldessék meg. Ezután a még hátralevő néhány helyi érdekű ügy letárgvaltatván : a gyűlés esperes ur által berekesztetett. Tisza-Becs. Kalós Péter. Püspöki látogatás a kecskeméti egyház­megyében. Aranyos időben, fényes napsugárban, hívó harang­szóra valódi népvándorlás indult Gombán ápril 20-an reggel Isten háza felé; e szent falak oly impozáns tö­meget köritettek, a minő ott vagy sohasem vagy a leges­legritkább alkalommal volt látható. Az Úr asztala körüli szabad tér szegélyezve dél— ővi növények és virágok sorfalával, az Úr asztala körül egy felől a pesti, másfelől á kecskeméti egyházmegye papsága, a papi székben az ősz püspök, mellette az egyházmegye esperese, szemben a szószékkel Gomba s a vidék fényes intelligentiája a Patay, Tahy, Szűcs, Mayer, Majtényi, Straub, Fromm, Szilágyi-családok tag­jai, a szomszéd Monor községből 7 állami tanító és tanítónő, s lent a földszinten, lent a kettős karban a rengeteg tömeg: mindez előzetesen már oly ünnepélyes komolyságot kölcsönzött e napnak, oly meghatottságot idézett elő, melyet csak érezni lehetett, de leírni nem. Mindenki ott volt, csak a helyi lelkészt tartotta vissza betegsége. A 130-ik dicséret 2 verssora után a drága régi úrasztali szőnyeggel boritott Úr asztalához lép az ihletett ajkú szónok, s megcsendül áldó szava : ccKegyelem nék-és békesség.)) Régi időkre, letűnt napokra száll vissza az ősz pásztor emlékezete. Mint volt jelen réges-régen e szent helyen, mint meghatotta őt az a buzgóság, mely a már sírban porló öreg lelkész könyörgő szavaira látható lőn a gyülekezeten, mint érezte önmaga is emelő hatását a közös buzgóság, a közös áhítatnak. Nagy sok idő múlva újra itt van. Látja újra ezt a szép, kiemelkedő magaslaton álló szentegyházat, benne a régi buzgó népet, melynek jelenléte mintegy megpecsételi az írás szavait, «mely ugyan szerelmetesek Uram a te hajlékaid, jobb egy nap Üram a te pitvarodban, hogy sem mint ezer nap egyéb ütt.» Megujulni látja azt a régi buz­góságot, melynek egykor szemtanuja volt, de ha — úgy­mond — szemeinket a kegyelem templomáról ama másik templomra fordítjuk, hol és melyben a jövendő kor tényezői képeztetnek: az iskolákra, bizony be kell vallanunk, hogy azokra nem lehet alkalmazni amaz apos­toli szavakat: «a régiek elmultak és mindenek meg­ujultak.)) S itt kezdődött a régi rozzant, tarthatatlan iskolai helyiségekre kimondott elitélő bírálat. Nem a szegénység mely akarna, de nem bír épitő erővel, nem a szegénység, mely itt Istennek legyen hála, ösmeretlen, nem is a vallás és iskola iránti közöny, melylyel vádolni e népet, e gyülekezetet nem lehet, hanem az áldo­zatokat igénylő újításoktól való vonakodás: ez az a mely nem birta meghallani, nem akarta megérteni az idők jeleit, nem birta megérteni azt, hogy ami a múltban tűrhető volt, az a jelent már nem elégíti ki; hogy szeretni valakit vagy valamit, aidozat vagy. erre való készség nélkül nem lehet. Ott vannak Baranya egyes községei, Séllye s a többi, melyek nagy és erős munkával, de mégis megvalósították, s megvalósítják kitűzött czéljaik elérhetését. Mert szeretik egyházukat s azok veteményes kertjeit, az iskolákat, a nehéz — nagy önmegtagadást igénylő — áldozatoktól sem riad­nak vissza. Van hiba, sőt bűn is van nálok és köztök, de az a szerete% az a mindent áldozni kész szeretet, melyet egyházuk, s egyházi intézményeik iránt tanusi­sitanak, készteti őt ama jézusi igékre, melyek a bűnös nőhöz a megváltó ajkáról egykor aláhangzottak : «Sok megbocsáttatik nekie, mert felette igen szeretett.)) Szeressétek ti is egyházatokat, iskoláitokat, de a szeretet tényekben, áldozatokban is legyen látható ; csak a szeretet épít es építhet nem pedig a kényszerítés. Ábel és Kain is áldozott; de mig Kain áldozatának füstjét el-leverte a földi szellő, amazé magasra emelke­dett az ég felé, s annak illata kedves volt az Úr előtt. Csak a szeretetből jövő áldozat az, mely kedves Isten és ember előtt. Majd beszéde végével imára hívta fel a gyülekezetet ahhoz, kitől származik minden áldás és töké­letes ajándék, s az a fenséges magosan szárnyaló ima, az a szelid atyai áldás, melyet mindenki önmagára mintegy leszállani érezett, az a benső megindulás, mely mindenkin látható volt: jelezte, hogy a magvető által hintett mag nem kősziklára, nem útfélre, vagy tövisek közé hullott, hanem oly talajba, mely a maga gyümöl­csét — hiszem rövid idő alatt — megtermendi. Délután 5 óra tájban megindult püspök ur és környezete Pánd felé az útba eső Káván keresztül, hol püspök ur a családi összeköttetés és bárátságnak szen­telt néhány perez után vonult tovább. A felfelé kígyózó

Next

/
Oldalképek
Tartalom