Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-26 / 17. szám

házmegye küldöttségén nyugszik meg az atyai szem s az atyai nyájas szó : eljöttem hozzátok testvéreim, hogy házi tűzhelyeteknél is megösmerjelek benneteket, hogy közvetlenül megösmerkedve egyházaitokkal, ügyeitekkel, eme kölcsönös érintkezés és ösmeret legyen áldást adó, áldást hozó együttes működésünkre ; s áldást mondva sokaságra, a küldöttségi tagok bemutatása után zugó éljen kiáltásoktól kisértetve megindult a fényes kiséret az egyházmegye e ponton szélső egyháza, Gomba felé. 21 fogat vonult keresztül Monoron ő méltósága nyomában zúgó harangszó, roppant embertömeg, az állami iskola sorfalat képező növendékei között. A cserhát dombjai közt fekvő Gombán ünnepi ruhában öltözött sűrű néptömeg élén várta a lelkészlakon magas vendégét a beteg lelkész, ki mint beteg sem engedte át másnak azt a jogot, azt a szerencsét, hogy helyette más üdvözölhesse kedves vendégét. Szívből jött, szívhez szólt rövid üdvözlete: Örömünk, nagy örömünk van Uram! a te eljöttödön. Nem tudjuk mi nagy örömünket másként kifejezni, nem tudunk érzéseinknek más szavakban kifejezést adni, mint: Legyen áldott az, ki jött hozzánk az Úrnak nevében. A szives válasz, s a néptömeg elvonulása után a kedves család körében vidám kedélyesség s bizalmas beszélgetés fűszerezett vacsora után eljött a nyugalomra térés ideje. Este van, este van ki-ki nyugalomba. KÜLFÖLD. Dr. Pressensé Ödön. Dr. Pressensé hírneves párisi lelkész, kiváló theologus és politikus e hó elején elhunyt. Dr. Pressensé O. halálával egy olyan ember tünt le a cselekvés színpadáról, a kit honfiai kivétel nélkül bámultak és a kit Francziaország sokáig nem fog tudni í reproducálni. Lapunk olvasói is ismerhetik a nemeslelkű franczia lelkésznek és senatornak ragyogó, ékes stylusát, noha csak fordításból. írói tevékenysége azonban csak egy kis része ennek a sokoldalú kiterjedt és változatos munkásságú embernek. Kevés ember van, ki oly változatos szerepkörrel birt volna, mint dr. Pressensé. De munkásságának minden ágán egy és ugyanazon jellem tükröződik le. Majd mint prédikátor működik a Ghapelle evangelique szószékén, a rue Taitbrut-on, majd mint a sebesültek ápolója az 1870. háborúban, majd mint politikus, ki a szenátus szószékén tartja hatásos beszédeit, majd mint történész, messze vivén tanulmányainak sugarát a múltba; de az ember mindig ugyanaz volt : mindig ott találjuk a teljes őszinteség, égő lelkesedés és rendületlen hit egységét. Alig lehetne nemesebb és rendületlenebb jellemet találni, mint Pressensé-é volt. Vélemény tekintetében mély szakadás volt közte és a szenátus két pártja között. A jobb párttól, a mit clericális reactionáriusok alkotnak, elválasztá erős prote'stantismusa. A balpárttól, mit többnyire a szabadgondolkozók alkotnak, elválasztá evangeliomi keresztyénsége. S mégis alig volt ember, kit mindkét párt nagyobb tisztelettel hallgatott volna. Élete csodálatra méltó volt. Régi hugonotta törzsből eredt, és már fiatalon a nemes jellemű Vinet befolyása alá került. Mikor bevégezte tanulmányait a párisi egyetemen, 1842-ben a lausannei akadémiára ment, melynek vezető szelleme akkor Vinet volt. A jeles svájczi professor az ifjú Pressensében tökéletesen az övéhez hasonló jellemet talált. Midőn elhagyta Lausanne-t, tanulmányait Halléban és Berlinben folytatta, I10I Tholuckkal és Neanderrel ismerkedett meg. 1847-ben lett az église evangelique papja Parisban, és ott működött élte végéig. 1854-ben kezdette meg a «Revue Chretiénne» kiadását. Az 1870-iki év alatt kitüntette magát a csatamezőn, szabad csapataival. Honfitársai ezért megválasztották a Seine departement képviselőjének, később senator és a becsületrend tagja lőn. Miképen használta föl politikai befolyását, mutatja a Crusade, melynek élén állott, küzdve a szenátusban és vidéken az immorális irodalom ellen, mely Francziaországot, mint gyom ellepte. Nem csak a törvényhozásban, hanem a vidéki városokban is föllépett s szónokolt e baj ellen, s 33,000 aláírással ellátott feliratot terjesztett a törvényhozás elé, a baj elnyomására. Bárcsak elmondhatnék, hogy nemes törekvéseinek meg volt a kellő eredménye. Irodalmilag sok jeles művet hagyot hátra. Főműve : «A keresztyén egyház három első századának történetes, a melynek mintegy függelékei az «Apostoli kor» és «Régi világ és keresztyénség)) cimű művei. Ezek a művek elégségesek, hogy szerzőjüknek, mint ékes tollú és elmés történetirónak hirét megalapítsák. Minden lapja mutatja széles olvasottságát és gondos megfigyelő tehetségét. Midőn kimutatja a világnak a keresztyénségre való előkészítését, mikor felmutatja a ker. hős kort, midőn küzd a görög és keleti philosophia élességével, midőn testi a martyrok és szentek képeit: oktat és elragad egyszerre. xMegemlitjük még a vaticáni zsinat története és «Les Origines» czimű bölcsészeti művét, melyben mesterileg tárgyalja a problémákat, miket a physico psychologia ád a keresztyén gondolkozó elé, és érdekes monographiáját: «Az egyház és a franczia forradalom.)) Különös figyelmet érdemel ((Krisztus élete» cimű müve, mely hét kiadást ért. A különbség az ő műve s Renan és a hires Didón atya művei között abban áll, hogy Renan egy irodalmi virtuóz ragyogó tollával, ki a keresztyénségnek történetét úgy tekinti, mint a legszebb anyagot fest, az ő pompás regényeiheihez egy olyan Krisztust ki megfelel a franczia sentimentalista fogalmainak; páter Didón pedig a keresztyénséget a vatican dogmáinak álláspontján vizsgálja. A kettő közt áll Pressensé. Mindenütt elárulja a 19-dik század emberét, a szabad vizsgálódás szellemét és mégis látjuk, hogy ő hiszi, hogy a Krisztus az Isten fia, és a hivők örök életet nyernek neve által. Jól esik látni, hogy Francziaországban, a protestáns és katholikus iró műveit a mai skeptikus lelkek is oly örömmel fogadták. Pár szót Pressensé egyházi álláspontjáról. Francziaország szabad protestáns egyházának volt híve, és küzdött az egyház és állam külön állásáért. Nem helyeselte a szélső bal támadásait a kath. egyház ellen. Erős meggyőződésű protestáns létére fölismerte a keresztyént és a jót a katholicismusban is. A theologiában, hogy úgv szóljunk, evangeliomi liberális volt. Bar nem adja föl a keresztyénség alaptanait, mikkel az egyház annyi időn táplálkozott, mégis utat enged a szabad vizsgálódásnak és kritikának. Elveti Gaussen mechanikai inspiratio tanát, mint tarthatatlant. Nézeteit e tárgyban ('Lux mundi» czimű művében foglalta össze. Mint szónok ellenállhatatlan volt. Az utolsó egy két hangja fátyolozott, rekedt lőn, de még akkor is öröm volt hallani. Midőn kellemesen tárgyalta thémáját, lelkesedése elragadta, szeme tüzelt, s feledni látszott