Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-19 / 16. szám

tartott megállapodás eredményekép fölhatalmazó törvényjavaslatot kértek a kormánytól. A pénzügyminiszter állandó jó akaratával, melyet ez ügyben tanúsított, e törvényjavaslat törvényerőre is vált. Most már csak is kedvező pillanat kihasználása van hátra, s erre kér a bizottság fölhatalmazást. E fölhatalmazás általában és véglegesen egyhangúlag megadatott. Az egyetemes énekügyi bizottság elnöke, Fejes István a további előmunkálatokra újólag 200 frtot kér, mit a konvent megadott. A református néptanítók országos értekezletének kérelme, mint szintén zsinati tárgy, előzetes tárgyalás végett a zsinati munkálatokkal megbizott nagy bizottsághoz utasíttatott. Több apró és csekélyebb érdekű tárgy elintézése után a tárgysorozat kimerittetett. Ülés végén Tisza Kálmán meleg szavakban emlékezik meg azon maradandó és feledhetlen érdemekről, melyeket most már 70 éves egyházi közszolgálatának ideje alatt a konvent világi elnöke, Vay Miklós b. szerzett az egyház körül is, egyhangú helyeslés közt óhajtja jegyzőkönyvbe vétetni a konvent köszönetét példátlan buzgalma iránt, lelkes éljenzés közt kívánva neki, hogy a legközelebbi zsinatot is bölcs tapintatával vezethesse. Kun Bertalan egyházi elnök viszont maga és elnök társa nevében fejezi ki a konvent köszönetét Tisza Kálmán iránt, mig Szász Károly, az elnöktárs püspök érdemeit emelvén ki, a konvent ülésszaka Kun Bertalan püspök megható imájával f. hó 11-én d. u. 1 órakor bezáratott. V. F. Vélemény a zsinati törvények felöl. A nagytiszteletű felső-borsodi egyházmegye Bánfalván tartott őszi közgyűlésének jegyzőkönyve értelmében a «Bánvölgy és vidékew lelkészi kört bizra meg azzal, hogy a zsinati törvényeket bírálat alá véve e törvényekről általánosan és részletesen véleményt mondjon, nehogy a konvent leirata, javaslata e törvényekre vonatkozólag készületlenül találja a felső-borsodi egyházmegyét. Nevezett lelkészi kör reá bízott kötelességéhez híven, Barczán márczius 2-ikán tartott értekezleten a tárgy fontosságához képest eszmecserét váltott a törvények felett, s az eredményt e véleményes javaslat tünteti föl. Mindenek előtt ki kell jelentenünk azt, hogy a Debreczenben tartott zsinat király által szentesitett törvényei a gyakorlati élet követelményeinek sok tekintetben nem feleltek meg, s a tiz évi tapasztalat sok keserű gyümölcsöt termett. A milyen lelkesedéssel üdvözöltük a várva-várt törvényeket azon édes hiszemben, hogy ezek lesznek hivatva egyházunk hányt-vetett hajóját a béke és boldogság kikötőjébe elvezérelni : most épen olyan lehangoltsággal kell kijelentenünk azt, hogy a kívánt jobb jövő még mindig késik az éji homályban, az egyházak testén ejtett sebek, rések csak nem hegedtek be, s szentesitett törvénynyel a kezünkben sem lehettünk eléggé erősek s egyházaink jóléte, virágzása még mindig egy jobb kor számára tartatik fel. Igazságtalanok volnánk azonban, ha ki nem jelentenénk azt is, hogy az országos közalap megteremtése egészen a zsinat alkotása, s ha egyebet nem tett vala ennél, még akkor is örökre emlékezetes, marad hosszas működése. A közalapból befolyó Összeg felett való intézkedés azután megint elbírálás alá esik. Vannak, kik védelmezik, vannak kik elítélik c még a domesztikát sem tartják ilyen alakjában .üdvös intézménynek. De e törvények csak tiz évre szólottak s önkormáyzati jogunknál s tövényhozói szabadalmunknál fogva okulva a tapasztalaton megtarthatjuk a közelgő zsinat alkalmával azt, mi abban üdvösnek bizonyult : s elvethetjük azt, mi ártalmára volt ugy az egyház békéjének, mint a lelkészi kar tekintélyének. Ha mi azonban inkább a gyakorlati életbe vágó törvényeket veszszük bírálat alá s tüzetesebben ezekkel foglalkozunk : mentse ki eljárásunkat azon körülmény, hogy mindnyájan gyakorló lelkészek vagyunk és az életből a közvetlen tapasztalatból veszszük bizonyítékainkat azon elvből indulva ki, hogy az élet, a tapasztalat a legjobb tanítómester! Az általános határozatok maradhatnak úgy, amint vannak azzal a megyjegyzéssel azonban, hogy végrevalahára legyen megállapodás a hivatalos névre, czimre nézve, s ne legyünk még mindig: most református, majd kálvinista, majd helvéthitvallású nevezettel bíró keresztyén felekezet. Itt van az ideje a hivatalos név meghatározásának, mert sok nem részünkre tartozó tulajdonképen azt sem tudja, hogy mind e három nevezet minket jogosan megillet. I. Az egyházközségekről szóló részből kifogás alá leginkább az esik, mely a presbyterium kötelességeit és jogait tárgyalja. E teendők csak általánosságban nagy vonásokkal vannak rajzolva, s a vallás-erkölcsi életre való felügyelet s a közerkölcsiség hanyatlását meggátló intézkedések nincsenek meghatározva. Többnyire a lelkész bölcsességére bizza a törvény a foganatos intézkedést; de hogy melyek legyenek azon helytelenítő, cselekmények, melyek büntetendők, az egyházközségi bíróság által: arról szó sincs a törvényekben Volna ugyan joga a bűnöst megbüntetni; de nincs erő és hatalom kezébe adva a törvényben, hogy kimondott Ítéletét foganatosítsa is. Inti és feddi a czégéres bűnben élőket; de sok helyen ezt sem teheti, mert a felhívó szóra a bíróság előtt meg sem jelennek az illetők ; s ha mégis megjelennének, az ilyenek jól tudják azt, hogy a presbyteriumnak büntető hatalma nincsen. A régi consistóriumnak sokkal több hatalma volt, s ítéletét mindig végre is hajthatta. S mi a magunk részéről a közerkölcsiség meglazulásának, sok helyt hanyatlásának okát jó részben abban találjuk meg, hogy nincs a presbyteriumnak erkölcsi tekintélye, ítéletének súlya, s ezért szemet kell hunynia sok olyan dolgok felett, melyek megbotránkoztatok ; pedig ha a zsinat erről czélszerü törvényekkel nem intézkedik, a világi törvény panaszainkat meg nem hallgatja, nem sokára el fog jönni azon idő, mikor az erkölcsiség alásülyed; pedig már régen megmondatott, hogy: «Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész Róma ledől s rabigába görnyed !» A vadházasságok ma napság, sok helyen nem fehér hollóként jelenkeznek, hanem mindennapiak Csinálnak nagy lakodalmat eskü nélkül s az ilyen házasság nem lenézett, hanem olyan szövetkezet, mely kívánatos, mert szerintük a nő, az asszony jól viseli magát, ha pedig .nem egyeznének meg a felek : még válóperre sincsen szükség. Különösen el van terjedve az efajta házasság azok között, kiknek a hadkötelezettség miatt törvényes házasságra lépniök nem szabad, de megengedtetik a törvénytelenül együtt élés. S az ilyen házasságból származó következményeket azután erkölcsi tekintetben mindenki levonhatja. Régebben volt törvény;,