Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-19 / 16. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 16. sz, Budapest, 1891. április 19. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija : Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj Egyes számok ára 20 kr. külön 80 kr. TAFÍTAI.OM : Vezércikk. Zsinati és jubiláris előkészületek a két evangélikus egyházban. B. — A betegek látogatásáról és az úrvacsora kihordozásáról. Feleletül Prometheus urnák. Szőts Sándor.— Iskolaügy. Tanügyi heti szemle, — Tárca. A Ill-ik zsoltár. Szabolcska Mihály. — Könyvismertetés. Domanovszki Endre: A reniissancekori böl;séizet története. Bierbrunner Gusztáv. — Belföld. A reformátusok egyetemes konventje. V. F. — Vélemény a zsinati törvények felől. Szuhay Benedek. — A [nagyszalontai egyhá/.megye tavaszi közgyűlése. S. I. — A dunáninneni ev. egyházkerület közgyűlése, r. t. — Külföld. Apróságok, Hetesy Viktor. — Irodalom. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Pipa-utca 23. szám. Zsinati és jubiláris előkészületek a két evangelikus egyházban. Hazánk két protestáns egyháza,- a helvét és az ágostai hitvallású, zsinatra készül. Közös megállapodás szerint elhatározták, hogy mindenik egyház a maga zsinatját folyó év december havának 5—ik napján Budapesten megnyitja, december 6-án pedig közös istenitiszteletet tartanak az 1791. XXVI. t. c. százéves fordulójának alkalmából, hogy együttesen hálát adjanak az egek Urának azon vallási szabadságért és autonómiáért, mely százados küzdelmek után e törvényben végleges biztosítékot nyert; ezen kívül az is elhatároztatott, hogy mindkét egyház gyülekezeteiben az egész országban jubiláris hála istenitiszteletek tartassanak, melyek napjául a kálvinisták a zsinat megnyitását megelőző vasárnapot, a lutheránusok — ha értesülésünk nem csal — május 3 —ikát tűzték ki. Két mozzanat van e határozatokban : zsinattartás és jubiláris ünnepély. Mindkettő fontos és országra szóló, mindkettő korszakot jelző esemény. A jubiláris ünnepélyek, minden községben, minden templomban megtartva, a maguk vallási és egyháztársadalmi impressióival a protestáns öntudat ébresztésének, az összetartás erősítésének, a hitbuzgóság fokozásának megbecsülhetlen alkalmatosságaivá tehetők. Az 1791-ik évi törvénycikk emlékének felújítása feltámasztása leend az elnyomott vallási szabadságnak s őseink szabadságért hevülő lelkesülésének. Emlékezetbe hozandja elődeink szenvedéseit, hitben való állhatatosságát, egyházuk és vallásuk szabadságáért megvívott dicső küzdelmeit. Megszilárdíthatja a hivők hitét, hitbuzgóságot önthet a lankadókba, felrázhatja a közönyt, életet lehelhet a haldoklóba. ((Életösztön lehet a halónak, bénult idegre zsongitó hatás, reménye a remény nélkül valónak, önérzet, öntudat, feltámadás.)) Gondoskodni kell tehát, hogy a százados jubileum ne legyen csak muló hatású külső parádé, hanem jól előkészített, maradandó benyomásokat biztosító, lélekre ható ünnepély. Méltó a nagy alkotás emlékéhez, alkalmas az ünnep vallás-erkölcsi céljához. Bevégzett dolog a zsinattartás ügye is. El van határozva összehívása, kitűzve a képviselők választása, megállapítva a zsinat megnyitásának napja, még pedig egyazon időben a két testvér egyház részéről. Időpontja össze esik a pesti és budai zsinatok s az 1791-ik évi t. c. százados, s a debreceni református zsinat tizedik évfordulójával. Mindezek jól hangoló külső jelek s látható nyilatkozatai a testvér egyházak együttérzésének, országvilágnak hirdetve, hogy íme mi magyarországi prot. hittestvérek századokig tartott közös szenvedéseink után, felszabadulásunk százados évfordulóján is együtt akarunk örülni, együtt óhajtunk a szabadulás Istenéhez imádkozni, s szabadságunk intézményes biztositékainak megszilárdítása végett egyideüleg fogunk törvényhozói munkához. A szenvedések és örömök, a munka és törvényhozás együttességének ez impozáns nyilatkozatában van valami fölemelő, bátorító és hálára indító mozzanat, a mi talán megérdemli a hitfelek részéről netán hozott áldozatokat. Áldozatnak nevezem református részről azt a sietséget, melylyel zsinati előkészületeit az adott engagement után sürgetnie kell. Mert valljuk meg, hogy zsinati előkészületeinkkel még csak a kezdet kezdetén vagyunk, egyetlenegy