Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-12 / 15. szám

megsemmisülhet; emez szakadatlanul fejlődik, nő, soha el nem fogy. Igaz, hogy e tőkére már sok van betáblázva; de az a kérdés, hogy a maga egészében jól van-e for­gatva s minő százalékkal van kamatoztatva ? Sőt az is kérdés, hogy kellőleg minden erőnk, minden munkás­ságunk megfeszítésével adunk-e recompensatiót annak a vagyonnak, a melyet annyiszor igénybe veszünk ? 1 S csak ha e kérdések tisztáztatnak és reájuk tökéletes lelki­ismeretességgel, minden fenntartás nélkül megfelelünk ; akkor hozhatja fel a maga közönyét takargató mente­getőzés, hogy már nálunk többet tenni nem lehet! Addig csak üres beszéd lesz az eftéle ! Én Társaságunk fellendülését nem alapszabályok módosítgatásától varom, hanem a minden intézményekbe egyedül életet öntő lélektől, mely megelevenít. Tizen­két egyszerű emberből állott az az első csapat, mely egy világot meghódítani indult s azóta ezen milliókból álló hadsereg nem tudott akkora diadalmat kivívni, mint a minő győzelmet aratott az a néhány útitáska nélkül való ember, de a kik felett égi tüz láng nyelvei égtek és a kik előtt megnyilatkozott egek mennyei lá­tomásai tárultak fel. A kik vagyunk s a hányan vagyunk, győzedelmeskedni, hódítani fogunk, ha a léleknek ereje leszen mibennünk; de szétfoszlunk, s az eddig meg­nyert tért is elveszítjük, ha hiányzik belőlünk egy 'magasabb szellemnek sugalma. Nem, azt nem szabad megengednünk, hogy valaha elnémuljon bennünk ez az égi szózat, mely magasabbra törekedni ösztönöz; nem szabad megengednünk, hogy valaha bezáruljon felettünk a menny, honnét az Úrnak lelke ma is szent ihletésre alászal!, sőt inkább uj elszánásával, uj áldozatokra ké­szen, uj hódításokra fegyverzetten, erős és megfeszített munkára ajzott izmokkal és lankadást nem ismerő sza­kadatlan tevékenységgel induljunk további pályafutá­sunkra s egy szívvé, egy lélekke összeforrva már a küz­dés elején győzelmi dalt zenghetünk, mert mienk lesz a diadal s a mi hódításunkat és koronánkat senki el nem veheti mi tőlünk!» Az indítványok rendjén a jelentékeny tagdíjhátra­lékokra reflektálva felszólalt Hegedűs Sándor és indítvá­nyozta, hogy a taggyüjtést részletesen szervezni s az ugy­nev. taggyüjtő-bizottságot erélyes működésre kell ösztö­nözni. A taggyüjtési akciónak egy napig sem szabad szü­netelnie. A társaságnak nem az a feladata, hogy szűk körben mozogva, elméleti fejtegetésekbe bocsátkozzék, hanem az, hogy legyen a magyar társadalomnak er­jesztő kovásza, a nemzetnek világító eszköze és erő­sítője. A protestántismus nem felekezeti érdek, hanem mint a szabad vizsgálat és demokratikus szellem ébren­tartója, a legelső rendű kulturális és nemzeti hatalom, a magyar államiság és magyar civilizáció egyik főté­nyezője. Az írod. Társaság ügyeinek buzgó támogatása egy jelentésű a nemzet legvitalisabb érdekeinek, erkölcsi és kulturális erőinek fejlesztésével. Ezért nagy gonddal szervezni kell az erőket a rendszeres taggyüjtésre, minek sikere iránt az önkénytes, de szórványos buzga­lomból kifejtett tagszerzés kedvező eredménye után a legkisebb kétség sem lehet. — A közgyűlés a zajos tetszéssel és helyesléssel fogadott gyújtó hatású beszédre Fejes István pártoló felszólalása után megbizta az elnök­séget, hog}' a taggyüjtő bizottságot a választmány köz­reműködésével minél előbb szervezze. A közgyűlés lelkes hangulatban, igen kedvező be­nvomások hatása alatt oszlott szét. r. t. A reformátusok egyetemes konventje. Idei konventünk április 7-én kezdte meg tanács­kozásait a ref. főgimnázium dísztermében Kun Bertalan püspök és b. Vay Miklós főgondnok elnöklete alatt. Kun Bertalan püspök szép imája után b. Vay Miklós főgondnok a Lapunk elején olvasható, zajos helyeslés­sel fogadott beszéddel nyitotta meg az első napi ülést. A konvent Szász Károly püspök indítványára elhatározta, hogy a kitűnő beszédet egész terjedelmében jegyző­könyvbe iktatja. A tagok közül jelen voltak : Dunántulról: Pap Gábor püspök, Tisza Kálmán főgondnok, Vályi Lajos, Csonka Ferencz, Beöthy Zsigmond és Véghelyi Dezső képvi­selők ; Dunamellékről : Szász Károly püspök, gróf Tisza Lajos főgondnok (a közigazgatási bizottság ülései miatt csak a délutáni bizottsági üléseken vehetett részt), Szi­lády Áron, Kovács Albert, Sípos Pál, Szilágyi Dezső, Kerkapoly Károly, Ballagi Mór képviselők; Tiszán­innenről: Kun Bertalan püspök, b. Vay Miklós főgond­nok, Fejes István, Mitrovics Gyula, Mocsáry Lajos és Lükő Géza képviselők; Tiszántúlról: Kiss Áron püs­pökhelyettes, Vályi János főgondnok, Szabó János, Szél Kálmán, Tóth Sámuel, Szeremley József, gróf Degen­feld József, György Endre, Ritoók Zsigmond, Tisza István képviselők; Erdélyből: Szász Domokos püspök, b. Bánffy Dezső főgondnok, Szász Gerő, dr. Kovács Ödön, Nagy László, dr. Kolozsváry Sándor, Mezei Albert képviselők. A tagok igazolása után Tóth Sámuel bemutatta a tárgysorozatot, melyet mindjárt tárgyalás alá is vettek. A francia ref. egyház 5—ik zsinatjára egyetemes egyházunk a mult évben meghivatván, az elnökségnek a meghívásra adott válasza tudomásul vétetett^ A presbyteri szövetség elnökségétől a jövő évben tartandó nagy gyűlésre való meghívása, valamint az amerikai presbyteri egyházak körében egységes hitval­lást készítő bizottság felhívása tárgyalásra előkészítés j végett a közigazgatási bizottságnak kiadatott. A kormány rendeletek során tudomásul vétetett, hogy a váczi siketnémák intézetében a ref. hitoktató­nalc 100 frtot rendszeresített az illető miniszter; üogy a csurgói főgimnázium 4000, a tniskolczi 3500, a sepsi­szentgyörgyi 189%-ik évre 4000, 1891/2-re 4800, a szászvárosi pedig 10,000 frt rendes államsegélyt kap, mire nézve a szászvárosi és s.-szentgyörgyi gimnáziu­mok segélvezési szerződése megköttetett és leküldetett; a csurgói főgimnázium a fentebbin kívül 600 frt rend­kívüli államsegélyt nyert; végre általános beruházásokra a halasi gimnáziumnak 8000, a pápainak 10,000, a csurgóinak 8000, a miskolczinak szintén 8000 frtot tett folyóvá a közoktatásügyi minisztérium. E jelentések köszönettel tudomásul vétettek. Szintén tudomásul vétetett az ág. hitv. egyház egyetemes főfelügyelőjének, b. Prónay Dezsőnek átirat i, melyben konventünket felkéri, hogy a zsinattartás ide­jének s az 1791-iki törvények évfordulati ünnepe meg­tartásának tárgyában f. hó 12-én tartandó közös érte­kezleten konventünk is képviseltesse migát. A konvent a közös értekezletre a ker. elnökségeket küldötte ki, előzőleg pedig belkörü értekezlet tartását határozta el e fontos tárgyakban. A supplicaiio ügyében a dunamelléki egyházkerület régebbi belkörű határozata alkalmából a kerületek be­terjesztett nyilatkozatai eltérők lévén s a kérdésben a lutheránus testvérekkel is közös intézkedést igénylő mozzanatokat mutatkozván, a konvent a supplicatio ügy

Next

/
Oldalképek
Tartalom