Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-12 / 15. szám

Ezek után lelkem teljességéből üdvözölve a mélyen tisztelt Konvent tagjait, nincs egyéb hátra, mjnt az üléseket megnyitni, melyet midőn teszek, bátor vagyok egész bizalommal fordulni Tisza Kálmán főgondnok társam O kegyelmességéhez, hogy nem biztathatom azzal magamat, miszerint aggkorommal járható gyengeségek miatt folytonosan jelen lehessek az üléseken, teljesítse a világi részről az elnöki teendőket főtiszt. Kun Bertalan püspök ur régi elnöktá r s a m m a 1 egy etemben. Engemet pedig, mint régi szolgáját, tartson meg a főtiszt. Konvent továbbra is tapasztalt kegyességében és jó emlékezetében! Rövid válasz Felsőtiszaparti urnák. «Duo si facuint klem, non est idem*. Felsőtiszaparii urnák a felső-tiszai egyházkerület alakiiása iránt a «Prot. E. és I. Lap» f. évi 3. számában közzétett czikkére én a ((Debreczeni Prot. Lap» ugyancsak f. évi 12. és 13-ik számaiban válaszoltam. Válaszomnak nem az volt a czélja, hogy az indítványt elvi szempontból támadjam meg, sőt elismertem, ugy ezen, mini más e tárgyban irt czikkeimben, hogy jogosult lehet az elszakadási törekvés, csak alapos okokkal támogattassék az, de nem hagyhattam szó nélkül az indítványozó czikkét, mert alaptalan és különösen sértő feltevésekből kiinduló okokkal igyekezett czikkiró a különszakadást bizonyítgatni. Alaptalannak találtam én például azt, mintha a mi egyházkerületünk felvidéki és alföldi egyházmegyéi mint tűz és víz állanának egymással szemben, melyeket szerinte nem az Isten alkotott össze egy kerületté ; sértőnek s a közvélemény előtt lealázónak hittem és hiszem ma is azon állítást, mintha az alföldi egyházak képviselői a felvidéki szegény kis egyházak siralmas panaszai iránt közönyösek lettek volna s a helyett, hogy ezeket igyekeztek volna a pusztulástól megmenteni, az alföldi magyar reformátusság erősítésére szavazták meg a segélyösszegeket. Igyekeztem ez alaptalan vádakat megezáfolni s ha itt-ott olyan kifejezéseket használtam, melyeket Felsőtiszaparti "sallangoknak nevezni szeret, arra az ő valóban sértő nyilatkozatai és vádjai szolgáltattak okot. Azon feltevéseire és vádjaira, melyekkel magát az egyházkerületet azon igazságtalan színben igyekezett feltüntetni, mintha a felvidéki szegény egyházakat elhanyagolta s az alföldi magyar reformátusságot erősítette volna a rendelkezésére álló alapból, az egyházkerület és az államkormány által megvizsgált és helybenhagyott számadásokból vett hiteles számadások felsorolásával feleltem. S most azon sajátságos modort veszi fel Felsőtiszaparii, hogy az én számításom alapján igyekezik álláspontját s vádjait támogatni. Ha a «Prot. E. és I. Lap» tisztelt olvasó közönsége előtt ugy a «Felsőiiszaparti» elszakadást indítványozó czikkére, mint az általa e tárgyban világgá bocsátott «körirat»-ra irt czikkeim ismeretesek volnának, nyugodtan bíznám a t. olvasó közönség Ítéletére a köztünk kifejlett vitát. De miután az én czikkeim a «Debíeczcni Prot. Lap»-ban jelentek meg s miután Felsőűszaparti a «Prot. E. és I. Lap» f. évi 13. számában az én czikkeimre valaszol még pedig úgy, hogy vagy számításomat valótlanul idézi, vagy pedig pusztán képzelt számokkal akarja félrevezetni a mélyen tisztelt olvasó közönséget, kötelességemnek ismerem nem anynyira a magam igazolására, mint inkább a tiszántúli főt. egyházkerület eljárása helyességének feltüntetésére az ő számításának alaptalanságát a valódi tényállás előadásával bebizonyítani, s igy e Lap tisztelt olvasó közönségét felvilágosítani. Felsőtiszaparti is számokkal igyekszik győzni, én is arra törekszem. Lássuk kinek van igaza. Nevezetes és jellemző dolog, hogy Felsőtiszaparti azt igéri, hogy az én számításaimat veszi alapul, csakhogy fordított rendben, mint mindjárt kiviláglik. Á dolog tisztább megértése végett azonban elő kell adnom, hogy a tiszántúli ev. ref. egyházkerület a 65,000 frt államsegélyből lélekarányszám szerint őt illető 24,000 frtot mikép használja fel. A főiskola uj épületének építési költségeire felvett kölcsön törlesztése végett évenként 8000 frt a debreczeni főiskola pénztárába utalványoztatik, 14,400 frt az egyházmegyék rendelkezésére adatik meghatározott öszszegekben, 1600 frt pedig rendkívüli szükségletekre fentartatik. Minthogy az államsegély a csekély javadalmazású lelkészek és szegény egyházak segélyezésén kívül papnöveldék tokelyesbitésére és fentartására s vallástanitással és énekvezetéssel foglalkozó tanítók gyámolitására is fordítható (lásd a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1869. évi 3072. 9612. sz. leiratait) az egyházkerületi közgyűlés ama 8000 frtot a debreczeni theologiai akadémia fentartására akár örök időre visszatartani jogosítva van; de csak addig rendelte visszatartani, mig az «épitési pénztár szükségli». Erről a 8000 frtról ugy beszél Felsőtiszaparti, mintha az tisztán az általa czélba vett felső-tiszai egyházkerületet alkotandó szegény ekklézsiákat illetné kizárólag, mert szórói-szóra ezt írja: «io esztendő alatt a mi szegénységünktől vették el az államsegitségből évenként a 8000 frtot, a mi 80,000 frt.« Ez először nem áll a fentebb mondottaknál fogva sem, de nem áll azért sem, mert ha csakugyan a szegény ekklézsiákat illetné is ama 8000 frt, nem szabad elfeledni, hogy az érmellék i és bihari egyházmegyék ép oly kis és szegény s a mellett idegen nemzetiségektől körül vert vidéken fekvő egyházakból állanak, a nagyszalontai egyházmegyének Bihar- és Aradmegyékben számos kicsiny és nagyon szegény egyházai vannak, a békésbánáti egyházmegyének bánáti részében egy pár egyházközségen kívül a többiek lét- és nem-lét harczát vívják szüntelen. Igy hát az a 8000 frt semmi esetre sem a Tiszap.trti ur egyházkerületétől vétetett el. Az államsegélyből, azt mondja : a Joó István számitása szerint, 10 év alatt 59,368 frtot kaptak a felsőtiszai szegény egyházak. Bocsánatot kérek, nem igy áll a dolog. Áz én számitásom szerint a rendes és rendkívüli szükségletekre fenntartott államsegélyből az irt 220,000 lélekszámmal biró egyházak 10 év alatt 99,484 forintot, az alföldi 7 egyházmegyének 670,000 lelket számláló egyházú pedig 59,369 frtot kaptak, vagyis megfordítva, mint Felsőtiszaparti idézte az évi számításomat. Es ne méltóztassanak feledni, hogy az államsegély az egyházkerületeknek lélekszám arányában adatvan, ha a felső-tiszai egyházkerület megalakul, az 6200 frtnál többre igényt nem tarthat, mig az államsegélyre nézve osztási alapul a lélekszám aránya fennáll. Felső tiszaparti szerint azonban «Az uj egyházkerület jogosan és méltányosan várhatja, hogy az államsegélyből legalább 16,000 frt neki jusson. Még ugy is