Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-05 / 14. szám

Farkas József theol. tanár és árvaegyleti választmányi tag úr a szerkesztéstől visszalépett, a naptár további szerkesztésére nagytiszt. Kenessey Béla theol. akad. tanár és árvaegyl. vál. tag urat kérte fel, s az ő szerkesztőségét az árvaegylet választmánya is elfogadta. Most a szerkesztő-változással kapcsolatban, a czég elhatározta, hogy különös figyelmet fordít arra a körülményre, miszerint mindenfelölről folytonosan a valláserkölcsi tartalmú népies olvasmányokat sürgeti a fellendült egyházias tudat, s épen a protestáns közönség e rég megszokott s kedvelt könyvét akarja ilyen tisztán vallás-erkölcsi tartalmúvá átalakítani, hogy a gyakorlatban megkísérelje, ha vájjon igazán magának a közönségnek van-e benső lelki szüksége ily irányú olvasmanyokra? A naptár formája marad a régi, hiszen puritán egyszerűsége nem változhatik, mert az árvaegylet tulajdonát képezi; naptári része sem fog változni, ennek is permanensnek kell lennie ; de a szerkesztővel egyetértőleg változtatni akarunk az olvasmányokon, s ezeket becsesebbekké kívánjuk már azáltal is tenni, hogy az írókat tiszteletdíjban részesítjük, hogy így kiválóbb prot. iróink munkásságára is számithassunk. Elhatároztuk, hogy e tekintetben a szerkesztő rendelkezésére bocsátjuk a szükséges összeget, úgy hogy ő ivenként 16—30 frtig díjazhat prózai műveket és 5—20 frtig kötött formájú darabokat. A naptárt vonzóbbá akarjuk tenni minél több illustratiónak közlésével is. E képek között ezentúl is helyet foglalandanak egyházi életünk kiválóbbjainak arczképei, de ezek mellett főleg bibliai földrajzi és régiségtani képeket kívánunk közölni, hogy így szent könvvünk lassankint minél inkább szemlélhetővé tétessék közönségünk előtt. Az eddigi «Sybilla-jóslatok» helyett az év minden napjára kijelölt bibliai helyeket, énekverseket és ezekhez csatolt rövid, néhány mondatnyi elmélkedéseket fogunk adni s mintegy e bevezetéssel akarjuk megadni alaphangját a többi közleményeknek is, melyek hazai prot. egyházunk történetéből, közegyházi jelen viszonyainkból, társadalmi s jótékonysági intézeteink életéből leendenek merítve és a könnyű elbeszélés formájában előadva, közben szórakoztatóul egy-egy beszélyke vagy vallásos hangú költemény lesz, de mindannyija azzal a czéllal, hogy a vallásos érzéseket növeljék, a protestáns öntudat emelésére hassanak és az egyház iránt való érdeklődést ébreszszék. Czégünkben megvan a legjobb akarat és legtisztább törekvés, hogy e naptárral minél több jó szolgálatot tehessünk úgy magának az «Orsz. Prot. Arvaegylet»-nek, mely e kiadványát reánk bizta, mint áltaiában egész prot. egyházunk szellemi életének. Az első anyagi czél, hogy gyarapíthassuk az árvaegylet jövedelmét; a másik tisztán szellemi, hogy ily módon is szolgálhassunk annak a protestantismusnak, melynek ügyét czégünk mindég készséggel és örömmel tartotta szemei előtt. Bátrak vagyunk tehát tisztelettel felhívni első sorban hazai prot. íróinkat, hogy munkáikkal legyenek kegyesek vállalatunkat minél jobban támogatni és másod sorban a nagytiszteletű lelkész urakat, hogy méltóztassanak hozzánk intézendő soraikkal véleményt mondani közlött tervünk felett, és ha nagybecsű tetszésüket a naptárnak kiérdemelni sikerülend, ne vonják meg tőle jóindulalú s annak elterjesztésében nyilvánulandó buzgóságukat. A naptár t. terjesztőinek ezután is, mint eddig, minden eladott 10 példány után egy ingyen-példány nyal szolgálunk bérmentes küldéssel. — A t. munkatársakat pedig kérjük, hogy becses dolgozataikat egy oldalra írott hasábokon méltóztassanak legkésőbb május 15-ig alúlirott czég czímére (Budapest, V. ker., Akadémia bérháza) beküldeni. Tisztelettel Budapest, 1891. márczius végén. Hornyánszky Viktor, könyvkereskedése és kiadóhivatala. * Irodalmi társaságunk erősítése érdekében lelkes és nyomon járó felszólalást olvasunk a ((Sárospataki Lapok» 13-ik számában. Krassó tevékenv lelkésze, a jó tollú Ferency Gyula veti fel a kérdést: «Hogy lehet az, hogy az írod. Társaság megalakulásának, mondhatni, negyedik esztendejében sem tudott annyira megizmosodni, hogy a programmját képező vallásos, népies kiadványokat megindíthatná?)) A célon nem mulhatik, mert az általános érdek és határozott közszükség. Az eszközökön sem múlik, mert a Társaság közlönye és kiadványai derekasan megállják helyüket. A vezetőkön sem, inert azok elismerésre méltó buzgalommal agitálnak, működnek, csinálják a propagandát. «A hiba — folytatja igen találóan — bennünk van és abban a prot. társadalomban, melyben élünk. Nem mozdultunk még igazán meg a nemes cél érdekében és csak kicsiny töredék csoportosul a Társaság körül)). Igazolja ezt egy példával, melyet a 100 ezer lélekkel bíró s hár 0111 egyházmegyét alkotó Szathmármegyéből vesz, hol a nagy számú protestáns nemesség, földbirtokosság, gondnokok és lelkészek korából csak ro, mond tiz tagot számlál az írod. Társaság. «Ha az arány más helyeken is igy van, pedig félő, hogy igy van, akkor az nagyon rosszul van és nincs más hátra, mint segédkezet nyújtani a központi agitációnak és híveket toborzani a Társaságnak)). «Nem elég az, hogy az egyházmegye egy pár frtos alapitványnyal mar tag lett. Azon kell lennünk, hogy minden tűrhetőbb vagyonos egyházunk, minden világi javakkal megáldott hívünk az legyen». — Bizony igy kellene ennek lennie. Ha minden gondnok, tanácsbíró és vagyonos presbyter követné annak a néhány áldozatkész vezérembernek példáját, kik a Társaság létesítése és fenntartása körül maradandó érdemet szereztek ; ha mind a három ezer lelkész ugy tenne, mint az a 4—500, kik viszonyaikhoz mért erővel a Társaság ügyeiért buzgólkodnak: bizony-bizony oly anyagi és szellemi hatalommá növekednék társaságunk, melynek áldásai szemmel láthatólag mutatkoznának a protestantismus tudományos, kulturális, vallás-erkölcsi és társadalmi életében. Van olyan gyülekezetünk, pl. Debreczen, Budapest stb., mely egy kis buzgósággal egymaga 100 tagot is képes volna összehozni. Még nem késő, most épen tervben van a népies kiadványok megindítása. Ennek eszközlése végett indítson meg a központ vezetése alatt minden vidék erélyes, széles körű akciót: gyűjtsünk tagokat, gyűjtsünk alapítványokat, gyűjtsünk filléreket, forintokat a Károli-alapra s az eredmény nem fog elmaradni. Ne feledjük, hogy az írod. Társaság mint hazai protestantismusunk lelkének nemesitője, önérzetének fokozója, öntudatának acélozója a minden felől megindult támadás közepett a hit- és egyház-védelem egyik legerősebb és leghathatósabb eszköze, az evangeliumi protestantismus szellemi hadserge, melyet midőn erősítünk, hitünket és egyházunkat erősítjük, hogy ezek ha kell a tudományban, ha kell az irodalomban, ha kell a társadalmi életben, ha kell a vallás-erkölcsi közszellemben legyőzhetetlen hatalommá erősödjenek. * A felső-tiszai egyházkerület. E lapok 13-ik számában megjelent czikkelyem egy tévedését szíves örömmel helyreigazítom. A felvidék 6 tractusa nem 5—6 ezer forint évi állemsegitségben részesül, hanem 9 ezer egynehány száz forintban. E szerint módosul czikkelyem végső következtetése is. Az uj szuperintendencia nem 13,000 frttal többet szánhatna szegény eklezsiák fölsegélésére, mint eddig, hanem csak 9—10 ezret.