Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-05 / 14. szám
nak kivan némi szolgálaton tenni a Radácsi szerkesztette Károli-emlékkönyv is, melynek tiszta jövedelme a «Károli-alap»-ot illeti. Siessünk megrendelni nemcsak a magunk lelki élvezetére, mit a könyv olvasása biztosan megad, hanem a Károli-alaphoz való járulás tekintetéből is, minek megalkotását vallás-erkölcsi és egyházi életünk egyik első rendű feladatának kell tekintenünk. A mű április 20- ig a «Sárosaptaki Lapok» szerkesztőségében i frtért rendelhető meg. xMelegen ajánljuk. Sz. F. BELFÖLD. A betegek látogatásáról és az úrvacsora kihordozásáról. — A zsinati törvényjavaslat 107. és 114. §-aihoz. — Szent meggyőződésem, hogy egy nemzet csak a protestáns vallásban emelkedhet virágzásra és tarthatja meg állandóan szabadságát, függetlenségét; az is szent meggyőződésem, hogy az értelemmel biró valóságnak ez felel meg leginkább a létező vallások között: tehát eiős hitű protestáns vagyok; buzgó, munkás lelkész is vagyok, *) a ki ennek bizonyságát nem abban helyezem, hogy templomi functiót soha se végezzen senki helyettem ; hanem abban, hogy a mit végezek, annak legyen látszatja is, tehát hogy becsülettel és közmegelégedéssel végezzem ; a quakereskedést is (azaz az extemporizálást) ritkán veszem igénybe; de ha veszem, ugy is ki birom elégíteni a közszükségletet. Ez a két qualifícatiom azonban szörnyen megbotránkozik **) a zsinati törvények 107. és 114. §~ain, melyek közül az egyik kiváló kötelességévé teszi a lélkesznek a betegek látogatását.. . Uram Isten ! olyan híven betöltöttem ez ideig a lelkészi állást, hogy mindenfelöl közelismerés és megelégedés vala jutalmam; de midőn ezekre a §-okra tekintek, elpirulok magam előtt, mert ezek vádlólag emelkednek fel ellenem, mert nem feleltem meg egyiknek sem. Nem pedig sok okért. i-ször is azért, mivel az idő itt nálunk nem olyan elasztikus dolog, a mit összenyomni, meg elhúzni lehet; s nem olyan itt Európában, mint Amerikában annak a szabólegénynek, a ki ugy pótolta helyre korhelykedéseit, hogy hat óra alatt 12 órányit aludt akként, hogy két olyan gyorsan aludt, mint máskor. Évenként keresztelek 200-at; esketek 60 párt, temetek 150-et; két példányban vezetek anyakönyvet; prédikálok 52 vasárnap; a predikatiókat nem csak meg csinálom, de meg is tanulom ; békéltetek viszályos házasokat ; viszálykodom sok presbyterialis gyűlésen; az iskolákat látogatom; az egyház anyagi ügyeit ellenőrzöm ; az építkezésnél a bajlódás 9 /1 0 részét, s az egész ódiumát cipelem; a lelkészi földeket müveitetem, arendába nem veszik ; gyermekeimet ide-oda viszem iskolákba ; az államot is kiszolgálom, kevéssé irodalommal is foglalkozom stb., hát ezeket összegezve jó lélekkel mondhatom, hogy minden buzgalmam és rendszeretetem mellett sem tehetek eleget annak a két §-nak. *) Tehát nem a prot. valláshoz való hűséghiány, nem a sine cura-élet szól belőlem. Pr. **) Mint a véleményszabadság tisztelője, változtatás nélkül közlöm e cikket. Előkelő lelkész írta. Felfogását azonban nem osztom. Szerk. 2-szor azért nem, mivel azokra csupán módiból van szükség ; azaz csak ott, a hol azt egy jószándéku, de tapasztalatlan rajongó elkezdette, bár csakhamar megbánta ; ámde az egyszer megkezdettet nehéz lett volna beszüntetnie; az is bizonyítja, hogy csak módi, mert hazánk gyülekezeteinek °/1 0 részében híre sincs annak. A derék Pap István, ma is kitűnő agendájába, még csak fel sem vette a betegek urvacsorázásához való beszédet; még csak nem is indokolja, hogy miért nem. Egyszerűen mellőzi. Pedig ő is csak volt olyan munkás és buzgó protestáns lelkész, mint akármelyünk. 3-szor azért nem, mivel ahhoz nincs sem tartalmas erszénye; sem gyógyításra való ereje. Elsőben is erszényt emlitek, mivel a szegénység az orvost és Sancho Pauzáját, a gyógyszerészt, nem veheti igénybe. Miért megyek, tehát oda? Hogy vigasztaljam Isten igéjével ? De erre a betegeknek csak egy bizonyos contingenciája alkalmas, a kiknél t. i. nincsenek testi fájdalmak, inkább a végelgyengülés felé indultak. Mert az acutus és a fájdalmakkal járó krónikus betegségekben nem az Isten igéje ad enyhülést, hanem a rebarbara, vagy a belladona. Ha tehát a lelkész ezeket nem szerezheti meg, akkor inkább aggat látogatátása, mint jót tesz. Mert bizonyos, liGgy bármennyire istenfélő is a beteg, mégis csak nagyobb hajlandósága van e földi életre meggyógyulni, mint lelkét mindjárt az örök élet útjára tereltetni. Hát bizony mind a betegnek, mind a lelkésznek az esnék jól, ha előbb orvossággal csillapíthatná a test fájdalmait. Mert jó volna az, ha olyan gyógyításra való ereje volna a lelkésznek, mint volt a Jézusnak; bár ő se ment a betegekhez, hanem a betegeket vitték hozzá és utánna ; sőt némelyeket hozzá sem vittek ; puszta szóra meggyógyultak. A betegek látogatásának volt oka, alapja abban az abnormis időben, midőn még a kath. papok erőszakoskodhattak; s a prot. betegeket, lélekhalászatból meglátogatták, és be olajos utolsó kenetezték, s azzal be vették a kath. egyházba.*) Ma már a prot. család is olyan jogok élvezében van, hogy köréből minden hívatlan vendéget kiutasíthat. Nincs tehát a betegek látogatására semmi szükség. Ez a §. tehát csak felületes, tetszetős; nagy képüsködő, eltörlendő. De a látogatást még azzal is tetőzi, hogy urvacsorát is vigyen a lelkész! Mi lehet az alapja ennek a §-nak. Talán a Krisztus parancsolata ? Az ugyan soha sem parancsolta. Sőt maga sem cselekedte, midőn feltámadása után még 40 napig e földön járt; sem a tanítványoknak nem is adta utasításul. A szent könyvben egyetlen egy szó sincs erről. Csupán egy helyen kiván Jakab apostol egy zsidóskodó szokást, de ezt is csak a maga szakállára, és nem a Krisztus rendeléséből, hogy t. i. <«.Beteg-e valaki közöttetek? hivassa az egyházi szolgákat és.imádkozzanak érette (sic) megkenvén azt olajjal az Úrnak nevében.» Ha valaki erre támaszkodva követeli az úrvacsora házhoz hordását, akkor már inkább elfogadom a kath. utolsó kenetet, mert az hívebb az apostol akaratához, mint a transsubstalt urvacsorázás. Szóval nem kanonikus, mert a Krisztus nem tanította, nem rendelte; tehát nem akarta. De nem is szükséges. Nem pedig azért, mivel a *) A lelki gondozásról való ily felfogás mellett s a fellendült téritgetési hajlam mellett ma holnap ez is megtörténhetik. Szerk.
