Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-22 / 12. szám

i26o-szor prédikált, 113-szor urvacsorát osztott, és pedig 12,000 egészségesnek, 151 betegnek, 45 rabnak, 274 gyermeket tanított, 123-at konfirmált, 68 párt ev. ref., s 49 párt ág. ev. vallását esketett, 312 gyermeket keresztelt, 249 leiket búcsúztatóval temetett, 2007 hivatalos és 1200 magán-levelet irt, ki vastag kötetet Írhatna missziói élményei és tapasztalatairól. Ez a miszszionárius is megérdemelte volna azt, hogy adatott volna azoknak, kik érette epedtek, a kik végette az espereshez is elmentek, de sem itt, sem két más jobbacska helyen még csak nem is jelöltetett. íme igy méltányolják a missziói nehéz munkát a dunántúli kerületben. De nem is egy könnyen kapnak ott misszionáriust. A mostani három sziavon misszionárius is, és az egyetlen tanitó is, mind dunamelléki fiak. Gondolom, hogy sem ezeknek, sem a misszió szent ügyének nem teszek rosz szolgálatot, ha igy imádkozom ügyük, helyzetük jobbrafordulásaért : Mi atyánk, jöjjön el a te országod Dunántúlra is. A horvát-szlavon terület rendkívül fontos mezeje a magyar ref- egyháznak. Én, ki a viszonyokat odalent jól ismerem, nagy jövőt, szép jövőt merek jósolni ottani missziónknak, csak arról kell minél előbb gondoskodni, hogy lelkes, ügybuzgó és jól fizetett misszionáriusok állíttassanak be az Ur szőllőjébe! Nemeskisfalud. Fáncsik János, ev. reform, missziói lelkész. A beregi egyházmegyéből. — A tóháti lelkészi kör értekezlete. — A beregi egyházmegyében «tóháti lelkészi kör» név alatt létrejött, 22 tagot számláló papi egyesület f. márczius hó 9-én Haranglábon tartotta értekezletét. A rendes tagok közül részt vett 15 és egy segéd lelkész, 4 tag elmaradásának okát bejelentette, 3 jónak látta távollétével ismét tündökölni. Az értekezlet szokásos megnyitása és előkészítése után a titkárt időszaki jelentés olvastatott fel, mely a pénztár állását is felmutatta, A titkári előterjesztést egész terjedelmében helyeslő tudomásul vettük s belőle kifolyólag mindenek előtt a lapok járatása felett hozatott meg azon elhatározás, hogy az egész kör számára más lap, mint a «Religió» nem rendeltetik meg, hanem igenis a kisebb körű csoportosulások — az illetők beleegyezésével — eszközöltessenek, mely csoportok a ccProt. Egyh. Isk. Lap», «Debreczeni Prot. Lap» és a ((Sárospataki Lapok»-on kívül tetszésük szerint rendelnek másokat. Egyik kiváló ténye volt mostani értekezletünknek, hogy teljes egyetértéssel ment határozatba, miszerint lelkészi körünk a protestáns irodalmi társaság tagjai közé belép, s a titkár fel lett hatalmazva már ez évi tagsági díjat késedelem nélkül befizetni. Következett most a legközelebb tartott értekezletünkből «a népiskolában a vallás tanítás sikeresebbé tétele végettw megbízott küldöttség munkálatának felolvasása és az abban foglaltak feletti élénk eszmecsere után az értekezlet a munkálatot, némely észrevételek mellett, magáéul elfogadta. Minthogy pedig ugyanezen ügyben maga az egyházmegye is utasította a ((Tanügyi bizottság»-ot, hogy egy ide vonatkozó tervjavaslat készítése felől intézkedjék, s azt a közgyűléshez, felülbírálás után, el- vagy el-nem fogadás végett benyújtsa, értekezletünk a maga munkálatát a tanügyi bizottság elnökéhez áttenni rendelte, hogy igy ennek figyelembevétele és talán felhasználása mellett is, tegyen eleget a népiskoláinkban a vallástanirásnál már régóta sajnosan tapasztalt csekély eredménynek ha csak némileg is magasabb színvonalra emelésére. Majd Varga József barabási lelkésztársunk tartott egy felolvasást, mely a lelkészek összetartozandósága és bizalmas testvéries érzülete és érintkezése hiányának különösen három fő okával foglalkozott. Mely felolvasást néma csend és nagy figyelemmel hallgatván," az egyikünk vagy másikunk gyengéjét érintő részből kiki levonhatta magára nézve a tanúságot és felismerhette a gyógyszert is, mely egyéni jelleme vagy magaviseletbeli gyengéire jó és egészséges hatást gyakorolhat;mondom, hogy három ilynemű főbenjáró közös gyarlóságunk elemzésével foglalkozott ez a felolvasás, amely a bensőbb és igaz érzületén való érintkezés megvalósítására szolgált, értekezletünk őszinte köszönettel fogadott s ennek jegyzőkönyvében kifejezést is adott. Én részemről szerettem volna— a már sokszor tapasztaltakból indulva ki — hozzáadni e felolvasás részeihez egy negyediket még, nevezetesen azt, hogy testületi szellem és összetartás alig képzelhető másként, minttiszteletben tartani a többség véleményét és megállapodását s nem erőszakolni azt, hogy mindenben az én akaratom és meggyőződésem érvényesüljön, mert különben «én nem játszom»-féle eljárás mellett aligha fog sikerülni mindig a közjóra irányzott munkásság tömörítése. Külön-külön egyéniségek vagyunk, de egyikünk úgy, mint másikunk öntudattal s önakarattal is bírunk,, és hogy az iiven — hálaistennek — számos és számot tevő tagokból szövetkezett társulatnál összhángzat és kellő tevékenység legyen összpontosítható, arra múlhatlanul szükséges, hogy az ügyek tárgyalásánál az egymást meggyőzni akarásnál, tehetségünket, befolyásunkat érvényesítsük, de azt is meg kell engednünk, hogy nem mindig egyedül nekem van a közügy előmozdítását biztosító czél és eszközről csalhatatlan tudomásom; főleg pedig ott érvényesítendő ezen egyéni önmegtagadás, hol elvről és nem a kivitel módozatairól van szó. Ezt lett légyen szabad ide függesztenem éppen oly általánosságban, mint a mily általánosságban volt tartva a felolvasás, melynek egyik vagy másik kiszínezett pontját értekezletünk egy tagja sem vonatkoztatta magáru. . Több helyi érdekű ügy is tanácskozás és közmegállapodás tárgyát képezte. Ezek közül felemlítem a m.-vári-i lelkészjelölés alkalmából a lelkész jelölő bizottság elnökéhez intézett interpellációt, mely körül-belül a következő pontokat öleli fel: aj Igaz-e, hogy a m.-vári-i lelkészjelölésnél törvénybe ütköző eljárás történt ? b) ha igen? mit tett a lelkészjelölő bizottság elnöke annak megakadályozására ? c) hogy ha csakugyan előfordulhatott ily törvényellenesség, jövőre nézve minő óvszert javasol annak meggátlására ? Inditványnyal is lép értekezletünk a közgyűlés elé, nevezetesen óhajtja, hogy az egyházlátogatási, sokszor terjengő jegyzőkönyvek ne olvastassanak fel szórólszóra a közgyűlésben, mely olvasás az első napot teljesen felemészti a nélkül, hogy az időhöz mérten kellő eredménynyel járulna a közigazgatás s általában az egyházi ügyek ellátásához. Mert igen gyakran azon eset is előfordul, hogy ugyanazon ügy kétszer is a ÍCÖZT gyűlés elé kerül, első ízben a relációban, másodszor külön beterjesztésben. Mondom, az első nap a vizitáció jelentéseinek hallgatásával telik el, másodnap délelőtt a helyosztás és választások megejtése után a közgyűlés jó