Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-15 / 11. szám

Nem áll-e ellenkezésbe azzal az erős prot. szellemmel, mely még hála Istennek él bennünk, hogy püspökünkben az első papot lássuk? Meg kellene tagadnunk egész multunkat s ellentétbe helyezkednünk a történelmi fejlődéssel, ha ezen indítvány elfogadtatnék. Ha igaz is, hogy «a püspökség általában nem ellenkezik a reformatio alapgondolatával, sem a prot. egyház alkotmányával)) oly értelemben véve, mint nálunk Magyarhonban ev. egyházunkban vettük ; de ellentétben all "a magyar ev. egyház alapgondolatával, mihelyt oly értelemben veszszük, mint az anglikán egyházban található s a mint idővel olyanfélévé fejlődhetnék minálunk az inditvány elfogadása esetén ; ellenkezik akkor, ha olyanná engedjük fejlődni, mint a kath. egyház püspöki rendszere. Zs. nem tart attól, hogy a mi egyházalkotmányunk mellett a püspökség kath. püspökséggé fejlődjék, ő azt egyszerű mumusnak tekinti. Én nem tekintem annak. Mert ha csorbát ejtünk eddigi egyházalkotmányunkon az általa óhajtott püspöki rendszerrel (bocsánat a szóért 1), ki áll nekünk jót azért, hogy a jövőben akár magok a választandó püspökök, akár az egyház nem fognak-e ujabb csorbát ejteni rajta a püspöki jog-és hatáskör kiszélesítésével? Még nem tudjuk, mit hoz nekünk legközelebb várva várt zsinatunk, annál kevésbé tekinthetünk a messze jövőbe! A ker. ókor püspökei eredetileg egyszerű vezetői voltak gyülekezeteiknek, s íme most ott székel Rómában Isten helytartója, a pápa. Habár a múlton való okulás miatt nehezebben s nem a maga teljességében, de azért ismétlődhetik az újra. Egyházi ügyeink iránt ugy is csökken az érdeklődés, nem fog még tovább is csökkenni? Ha egyházunknak legújabb időben való fejlődését tekintjük, észrevehetjük a hierarchia felé való közeledést. Midőn arról volt szó, hogy superintendenseink «püspökökké» legyenek, egyik legfőbb argumentum az volt, hogy ez tulajdonkép csak névcsere, mert püspök és superintendens egyet jelent s eddigi hatásköre és felelőssége érintetlen marad. Nem sokára elkövetkezett a felsőház reformja, mely szerint a mi püspökeinknek is bizonyos száma jogosult tagja a felsőháznak. Most már azon kezdtünk okoskodni, mikép kell lehetővé tenni, hogy püspökeink lörvényadta jogaikkal éljenek, illetőleg, a mennyiben a jog kötelességgel jár, kötelességeiket teljesítsék. Végig hangzott egyházunkban : fel kell emelni a püspökök fizetését s be kell őket küldeni a felső házba ! Nagy részben megszavaztatott, nagyobb részében a szavaztatás még csak következni fog. Igen ám, de a lelkészi functiok miatt nincs idejök Budapesten lenni, fel kell őket m enteni ebbeli kötelességeik alól, szenteljék magokat s egész idejöket a közegyháznak! Régenten superintendenseink czíme főtiszteletű, főtisztelendő volt, most már maga a kormány méltóságolja, mi természetesen megadjuk szintén, mert megilleti őket. Egyházi lapjaink most is tele vannak ilyen kifejezésekkel: «főpapjaink» «egyháznagyjaink» s egyébb a prot. autonomiaba bele nem illő czímekkel s hizelgésekkel, mintha bizony ez által nyerne valamit akár az egyház, akár a püspök. Ilyen volt ujabb időben haladásunk eddig i Vájjon nem kör.nycn léphetünk-e a hierarchia útjára, habár talán nem épen olyanra, mint a minő a pápistáké? Avagy talán szükséges egy kis csöp hierarchikus olaj a mi autonomikus szekerünk tengelyeinek bekenésére, hogy gyorsabban mozogjon ? (Vége köv.) Ládái. NECROLOG. Vámos Dániel. 1813—1891. Az Úrnak egy megfáradt szolgája, a tolnai egyházmegye lelkészi karának nesztora, hunyta le február hó 9-én örök álomra szemeit. Eletének 78-ik, lelki, pásztorkodásának 49-ik évében szólitá el őt az Ur a munka mezejéről. A boldogult született Bodajkon lelkészi családból, atyja Vámos Mihály, anyja Bóday Krisztina volt. Tanulmányait az atyai háznál kezdte meg. Mint syntaxista került be Pápára s ott végezte iskoláit. Pápáról Gyönkre hívták el tanárnak. Itteni tanárságáról, az iskola patronusairól, öreg Magyarról és Hajósról a nagy alapítóról, mindig kedvesen és hálával emlékezett meg. A gyön ki tanári fizetés akkoriban 500 váltó forint volt. De négy évi tanárkodása után még 5 évig kellett ennie a káplánság «keserű» kenyerét. Gyönkről Moraviczára ment, a nemrég elhunyt Herczeg Ferencz mellé káplánnak. Jó kedvében elmondta, hogy addig mig principálisa él, ő csak nem halhat meg. Moraviczán kívül még Ráczkevén, Oldon, Ocsényben, Kölesden szolgált mint káplán és adminisztrátor. Első papi állomása Magyar-Hidas volt. Ezen egyház, mely ma alig 60 hivőt számlál, akkor még virágzó gvülekezet volt. Hidasról Faddra ment lelkésznek. Itteni lelkéFzkedése alatt történt, hogy a mórágyi németajkú gyülekezet papját, Burgyán Sámuelt, 1850-ben a ((legsötétebb)) évben, a megyei főnök, ki mórágyi földbirtokos : is volt, feljelentése következtében, Geringer állásától elj mozdította. A gyülekezet ekkor boldogultat hívta el lelkészének. Képzelhető, mily nehéz volt helyzete, annyi viszály és pártoskodás között. A «magyar» pap ellen Budán és Bécsben jártak instancziákkal. Mórágyon 40 éven át lelkészkedett. Sok rosszakarattal, félreértéssel kellett megküzdenie e hosszú időn keresztül. A jobbak azonban mindig tudták méltányolni lelkiismeretes buzgóságát, hív munkásságát egyházának felvirágoztatása körül. Elte legutolsó napjáig dolgozott. A mult évben koronázta meg működését, egy szép és a kor igényeinek megfelelő iskola építtetése által. Hogy ennek keresztülvitele mennyi küzdelmébe került, mutatják a mult évi egyházmegyei és kerületi jegyzőkönyvek. A boldogult holtig tanult. Már mint pap tanult meg angolul és francziául, mindkét nyelvből sok beszédet fordított és dolgozott át németre. Kéziratban meglévő beszédeiből látható széles ismeretköre, tiszta világos gondolkozás módja. Az irodalomnak nagy pártfogója volt. Dolgozó szobája egész casinói helyiség, évenkint sokat áldozott hírlapokra, folyóiratokra, könyvekre. Minden közügy iránt a legutolsó napig élénken érdeklődött. Szellemének frisseséeét, éles Ítélő tehet-11 1 • seget mindvégig megőrizte; a társaságot, fiatalságot, melylvel szeretett elévődni, nagyon kedvelte. Erdemeit nem csak egyházmegyéje, mely őt korán főjegyzőnek majd alesperesnek választotta, hanem a kerület is méltányolta, midőn őt a kerületi tanácsbirói díszes testületbe besorozta. Mint fungens alesperes sokat tett az egyházmegyei gyámintézet alapítása, illetve megszilárdítása körül.