Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-15 / 11. szám

téneteinkben stb. Hiszen egy kis utána nézéssel nem lenne vége-hossza az idézeteknek, de a melyek mind csak azt igazolják, hogy az antropomorphismus kiküszöbölése nemcsak lehetetlen, de határozottan czélellenes is, mert azon közvetlenséget, melynek Istennel való társalgásunkban uralkodnia kell, lehetetlenné teszi. Ugyanezt mondhatni az antropopathiáról is. Hányszor beszélünk imádságunkban is Isten jó kedvéről, könyörületességéről, haragjáról s egyébb tulajdonairól, a milyeneket emberekben is feltalálhatunk. Szeretném ismerni azt a fejlett theol. érzéket, mely ezek helyébe is mást tudna teremteni! Ke legyünk túlzók felfogásunkban. Igaza van annak a dicséretnek, hogy aminél feljebb repülök, annál jobban szédülök magasságán e tetőnek.» Mert hiszen tudja nzt nagyon jól minden józan gondolkozású ember, hogy az Isten lélek s a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják (Ján. ev. 4, 54.), továbbá, hogy mint lélek láthatatlan; mert a léleknek nincsen husa és csontja (Luk. 24, 39.). De mig az emberek ugy ismerik Istent, mint szerető édes atyát, s áldassák Jézus, hogy igy ismertette meg őt, addig mindig jól esik vele társalogni azon reményben, hogy meghallgat, melynél a véges értelem absolute képtelen a kellő szerveket fel nem tételezni; jól esik hozzá fohászkodni azon tudatban, hogy szemei őrködnek felettünk s vezet karjával biztos ösvényen; hogy haragja nem tart mindig s jó kedvéből megáld bennünket. Ehhez a szerető édes atyához zendüljenek énekeink s ha lesznek is azokban emberi vonatkozások, mint a zsoltáriró énekében e kifejezések: Hajtsd én hozzám te füledet, tekintsd meg nagy Ínségemet, de a melyeket józan gondolkozású ember soha sem fog betűi értelemben venni, jól tudván, hogy a betű megöl : bizonyára nagyobb megnyugtatást fognak szerezni, az egyszerű hivő lelkeknek is, mint egy elvont, megközelithetlen Istenhez vagy róla irt dicséretek, mivel hogy ezek csak olyanok lehetnének, mint a zengő érez és pengő czimbalom. Pápa. Fülöp József. BELFOLD. Néhány szó a felső-tiszai egyházkerületről. Nem szándékozom vitába bocsátkozni az e tárgyban eddigelé megjelent hirlapi czikkezőkkel, egyszerűen csak annyit jegyzek meg, hogy nem fogadom el a különválás érveinek nagy részét, különösen pedig azon gyanúsító argumentumot, hogy a mostani tiszántúli egyházkerület különböző szellemű egyházmegyékből van alakitva, tehát szétbontás szükséges. Mert mindnyájan egy Urat, egy ügyet szolgálunk, ha nézeteink nem egyeznek is mindenben, de egy czélra törekszünk, s az ellentétes nézetek harcza még eddigi tapasztalatom szerint nem volt kárára egyházi életünknek. Alapos oknak a különválásra csupán azt a kettőt fogadom el hogy : a) haladó korunk követelményeinek megfelelő közigazgatás már mind több-több időt és munkát igényel; b) az egyházunkat fenyegető felekezeti és nemzetisége áramlatok tüzetesebb gondozást, részletesebb apostoli felügyeletet és buzgalmat követelnek. Én ezen szempontokból óhajtanám a mind népességre, mind kiterjedésre aránytalan nagyságú tiszántúli egyházkerületet két részre osztani. Ezen elosztást azonban nem úgy tartanám czélravezetőnek, mint az eddigi javaslatokban lett előterjesztve, hanem az egyházak számának egyenlőségétől eltekintve, a mi ugy is kivihetetlen, épen a fentebb szükségesnek jelzett népességi és területi helyes arányból kifolyólag, meghagynám a máramaros-ugocsai, beregi, nagybányai, szathmári, nagykárolyi, felső-szabolcsi, érmelléki, alsószabolcs-hajduvidéki és debreczeni egyházmegyéket Debreczen székhelyivel felső-tiszai egyházkerületnek ; a heves-nagykúnsági, bihari, nagy-szalontai és békés-bánáti egyházmegyéket Hód-Mező-Vásárhely székhelylyel alsó-tiszai egyházkerületnek. Véleményemet legyen szabad röviden indokolnom. 1. Igaz, hogy ez elosztásnál az egyházak számának aránytalansága —• körülbelöl 408 és 148 — feltűnő, de ez szerintem másodrendű kérdés csak, melyet különben sem lehetne bármily felosztással sem kikerülni ugy, hogy népességi és területi aránytalanság ne álljon elő. szerintem pedig ez utóbbi ok sokkal fontosabb, tehát amazt alárendeltnek tekintem. Ugy közigazgatási, mint gondozási szempontból nem kivánatos-e az, hogy egy egyházkerületnek csak egy vidéke legyen inkább mint kettő nemzetiségi és felekezeti védelem tere? Igy Szathmárnak észak-keleti része, Máramaros és Bereg lennének a féltett védelmi terek, melyekre mind több több gondot fordíthatna a felső-tiszai egyházkerület. Az alsóban ott vannak a bihari, különösen pedig a szalontai és békés-bánáti egyházmegyék féltett vidékei le egészen az al-Dunáig, hol nemcsak a meglevő hitfelek érdekei, henem a Duna mostani hajózási munkálata által jövőre kilátásban levő nagy forgalmi és települési viszonyok követelik az éber őrködést és lelkes missziói munkásságot. 2. Területi beosztása igy ez egyházkerületeknek nagyon egyenlő arányú lenne, mert itt maradna Máramaros, Ugocsa, Bereg, Szathmár, Szabolcs, Hajdú és Biharmegye egy része, amoda menne Bihar másik része, Heves-Nagykún-Szolnok, Békés, Csanád, Csongrád, Arad, Temes, Torontál, Krassó-Szörénymegye. Mindkét kerület vidékei egyenes vasúti összeköttetésekkel. 3. A népesség is kellő arányban lenne, a felsőtiszaiban 460 ezer, az alsóban 420 ezer, és igy ketté választva is több lenne mindenik kerület lélekszáma, mint a többi 4 közül bármelyik egyházkerületé. 4. Miután a közigazgatási adózás terhe eddigelé mindig lélekszám arányában vettetett ki, ily megosztással nem inkább fenntarthatja-e magát mindenik egyházkerület, mint az eddigi tervezetek szerint 220 ezer lelket s legnagyobb részben szegény kis egyházakat magába foglaló felső-tiszai kerület ? 5. Az országos és más segélyek akár népességi arányt tekintve, akár egyházi és hazafiúi érdekeinket szem előtt tartva, szintén testvériesen, sérelem érzete és zúgolódás kikerülésével méltányosan feloszthatók lennének. 6. Az iskolaügyet tekintve középiskolák mindenik egyházkerületben kellő számban lennének ; itt Szigeth, Szathmár, Böszörmény, Nánás, amott Karczag, Kisújszállás, Mező-Túr, Vásárhely. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a Debreczennel lélekszámban majdnem egy színvonalon álló Vásárhely méltó székhelye lenne az alsó-tiszai püspökségnek. Fontos kérdés az elválasztásnál a debreceni főiskola ügye, ez szerintem megmaradhatna a két egyházkerület tulajdona, s nevelné azután is mint közös alma mater eddigi szeretettel gyermekeiket mind egyházi, mind világi pályára személyválogatás nélkül; pusztán