Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-15 / 11. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 11, sz. Budapest, 1891. márczius 15. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Pipa-utca 23. szám. Előfizetési ára: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egves számok ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TA UTALOM : Vezércikk. Március tizenötödikén. Futásfalvi. — A lelkészválasztási törvényjavaslathoz. Morvay Ferencz. — A közalapról szóló törvényjavaslathoz. Illyés Endre. — Iskolaügy. A képviselőház közoktatási bizottságának jelentése. — T á r c a. Kikerülhető-e a', anthropomorphisniis és anthropopathia uj énekeinkben ? Fülöp József. — Belföld. Néhány szó a felső-tiszai egyházkerületről. Szamosi. — A munkácsi misszió. Latorczaparti. — A püspöki és lelkészi hivatal egysége. Ládái. — Nekrolog. Vámos Dániel. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetések. Március tizenötödikén. Az uj életre támadt magyar nemzeti lét ez évfordulóján nem tehetjük, hogy mi is az ünneplők seregéhez ne csatlakozzunk. A magyarság e napon a legújabb honfoglalás emlékét ünnepli, mert az akkor érvényesült eszmék adták vissza újból a nemzetnek a maga ezredéves jogos tulajdonát, nemzeti alkotmányát. A liberalismus e naptól számítja uj esztendejét, vagy talán inkább születése napját; ami azelőtt történt ez irányban, inkább vajúdásnak volna nevezhető. El lehetne-e zárkóznia a mi egyházunknak e diadal emlékének és a szabadelvűség eszméinek ünnepe elől ? Igaz, hogy ünnepi érzéseink közé némi fájdalom érzete is vegyül, de épen ez ösztönöz arra, hogy a nemzeti és egyházi szabadság ez emléknapján egy kis szemlét tartsunk vallás-erkölcsi és egyházi állapotunk fölött. Lehetetlen eltagadni, hogy a protestantismus az utóbbi időkben felettébb kiesett azon vezér szerepéből, melyet századokon át betöltött a nemzeti élet nagy színpadán. S nem is • annyira kiesett, mint inkább kiragadtatni engedte más tényezők által a vezérszerepet kezéből, napról-napra veszt azon befolyásból, melylyel korábban ujabb- meg ujabb lelkesedést tudott önteni a létéért harezoló nemzetbe ; veszt azon rokonszenvből, melylyel az elnyomatás korszakában csüggött rajta minden igazi magyar hazafi ; háttérbe látszik szoríttatni oly tényezők által, melyekkel hosszú ideig, mint ellenfél állott szemben, vagy amelyek egészen csak a legújabb időben léptek a nemzeti aspiratiók ápolása végett sorompóba. Öröm tölti el szivünket, ha a népszámlálás eredményét olvasva látjuk, mennyire megszaporodott a magyarság ; büszkén tekintünk arra a nagy haladásra is, mit nemzetünk a tudomány, művészet, ipar s kereskedelem terén rövid évtizedek alatt tett; a vagyoni erősödés jelein tapsolva csapjuk össze kezeinket; az állami élet szabad szellemű fejlődését sugárzó szemekkel kisérjük haladásában ; s mindezek láttára magasra emelkedik keblünk, hisz mind e haladásnak csirái ott vannak lerakva a XVI. századbeli reformatióban, a nemzeti nyelv és műveltség nekünk köszönheti megmaradását, s az uj magyar nemzeti államnak a protestantismus volt bölcseje és tápláló dajkája. De ez önérzetes és méltó dicsekvés öröménekébe dissonáns hangként vegyül a fájdalom gyakorta megújuló felsóhajtása: Jaj, hogy mind ez csak a múltra vonatkozik, mily más a jelen s mily ellentétesnek Ígérkezik a jövő! Az állam és nemzet félig-meddig űgy tekint ma bennünket, mint kifacsart czitromot, melyet eldobni lehet már. (cA mór megtette kötelességét, a mór mehet.» Szó nélkül el tudja nézni a mai nemzedék azt, hogy a valóságot hamis köntösbe, burkolva, az ön hasznát leső klérus gerálja úgy magát, mint a nemzetet fentartó egyetlen erőt, mely nélkül magyar nemzetiség és alkotmányosság nem lehetett és ezután sem képzelhető. És ha olykor emelkednek is hangok, melyek elismerik érdemeinket, elenyésznek azok nyomtalanul, a nemzet nagy tömegére nézve közönyösekké lenni készülünk. S ennek józan érzéke mégis felismervén a clericalismus nagy hazugságát, hogv a nemzeti tudatot erősítse, más eszközöket keres, s egyházunkat mellőzi vagy legalább nem részesíti abban a méltánylásban, mit — nem a mi mostani ügybuzgóságunk, hanem a protestanrismusban rejlő nemzetfenntartó erő mértékében — egyházunk megérdemelne. <"> T