Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

Népelnyomó! hát te vájjon felejted, Hogy neked is porhamuvá kell lenned!? Igazságos bizonynyal az Isten, Megfizet majd dolgaidért itten. — — Lészen idő, ha tenmagad nem éred ; — Gyermekidet sújtja átka a vérnek ! Éne k. — Reformáció emlékünnepén. — Dallam: Mennybéli felséges Isten. Kik igazán, hittel élnek, Örökre el nem enyésznek. Bár sír födi a hamvakat, Poraikból élet fakad, S az utódok kegyelettel Rájuk áldást zengenek el. Áldassanak Uram 1 kérünk, Kik szent könyvet adtak nékünk, Mely lelkünket védi, óvja Több mint három század óta. Szellemükkel, mint sebes láng Ragyogjanak napfény gyanánt. Tápláld lelkünk az Igével, Örökélet szent hitével. A tiszta fényt meg ne oltsa A sötétség légiója, Ez vezessen hozzád égbe, Az örökös dicsőségbe. Naprágy. S. Szabó József. KÖNYVISMERTETÉS. Bersier Eugen válogatott beszédei. Hogy megtiszteljék Bersier nevét és emlékét és hogy folytassák munkáját, barátai most adták ki a kitűnő lelkésznek «válogatott beszédeit)) (sermons choisis). Helyesen gondoltak, hogy semmit se szabad elhanyagolni, hogy ez a könyv ama nagy emlékhez méltó legyen. Oly fényesen állították ki, hogy a legmagasabb igények­nek is megfeleljen és a legszebb könyvek egyike legyen, mik az utóbbi időben megjelentek. Hogy senki se csudálkozzék ezen a megjegyzésen, ez Bersiernek tartozott hódolat vala, ki minden dologban őrizkedett az elhanyagolástól és ismerte annak a hűség­nek értékét, mely a legkisebb részleteknek is becset tulajdonit. O soha se ismerte a formának azt az értel­metlen kicsinylését, a melylyel némelyek tüntetnek, kik rendszerint nem kárpótolják a gondolat eredetiségével rögönzési modorukat. O megértette, hogy az ige szolgálata minden hiva­talok közt a legfélelmesebb ; innét az a vigyázó figyelem és az a folytonos gond, hogy kellőkép megadja az Igé­nek minden hatását és minden hatalmát. A forma iránt minő nemes aggodalom nyilvánul ebben a szabatosságában oly gazdag, egyszerűségében oly hatalmas nyelvezetben ! Hogy a legmagasztosabb ügyet védhesse, nem volt-e szüksége a legmagasztosabb nyelvezetre ? O nem akart leszállni arra a közönséges beszédmódra, a népiességnek ama tisztes színlelésére, mely kegyes adomákkal, vagy vallásos elmeséléssel he­lyettesíti a gondolatot és elmélkedést. A szószék ebben a mi könnyelmű és mindent becsmérlő országunkban soha se volt jobban megtisztelve, mint azok által, kik abban mint Bersier, az életszólás egész hatalmával lép­tek fel. Nem azt teszi ez, hogy mi tagadjuk azon szónak sikerét, mely ma hangzik, holnap már feledve van, nem is hogy a magasztos előadásban, ragyogó képekben gaz­dag szónokok hallgatására nem tódulna a sokaság, hanem hogy az igazi vallásos ékesszólás csak a mélység és egyszerűség által tűnik ki. Azt mondják, hogy Bersier predikáíása nem volt népszerű; ha ezzel azt akarják mondani, hogy nem volt közönséges (vulgáris), ez igaz. De ha figyelemmel olvas­suk az ebben a kötetben összegyűjtött beszédeket, még is meg kell vallani, hogy a legkisebbek is találhatnak, sőt kell is találniok azokban oly tanításokat, melyeket meg fognak érteni. Annál jobban megértetnek pedig, mert azok egy­szerű és világos nyelven vannak előadva. Bersier. kiváló mértékben bírja a világosságot a gondolatokban, kitűnő a bebizonyításban és érvelése ugy folyik, mint egy nyu­godt hatalmas folyó hulláma. Az iskolázott theologus bizonyos, hogy találni fog benne e vagy ama bizonyíték ismétlésére, a szónoki mesterségre, mely mindig fino­man használja a kritikát, de az élet hatalma, mely e beszédekből árad, még ez itészeten is diadalmaskodik. Tévedés volna hát azt hinni, hogy Bersier prédi­kációi csak válogatott közönség számára valók. E kötet­ben foglalt beszédek figyelmes olvasása engem meggyő­zött arról, hogy mindenkire, ki ezeket komolyan olvassa vagy hallgatja, nagy befolyással fognak lenni. Bersier valóban az emberi szívnek azon mélysé­geit kutatta, melyek a nagy tömeg előtt ismeretlenek és folytatta annak tanulmányozását nem a casuista kíván­csiságával, hanem a rokonszenv azon hatalmával, mely alkotja a mestert. És mégis bármely behatók legyenek is az emberi szenvedélyekről irt boncolásai, ha még oly szabatosak legyenek is a gondolat válságairól irt megfigyelései, szavának viszhangja van minden szívekben, megértetik mindenkitől, és mindenkihez különösen van intézve. Prédikációja mindig idő és korszerű volt, mert korának életét élte, és a napi események hű viszhangr.i találtak nemes beszédében. De nem áldozta magát épen csak ezen időszerűségnek, mert jól tudta, hogy minden válságokon keresztül az embernek szive ugyanazon kísértéseknek prédája marad. Bersier moralista volt, és ha azzá lett, annak az az oka, mert tudta hogy korunk erkölcsi küzdelmei még rettenetesebbek, mint a gondolat küzdelmei. Innét az az erkölcsi rész, mely oly feltűnő módon jellemzi minden prédikációját. De azért nem mellőzte a keresztyén igazságok védelmét se, sőt ellenkezőleg ez a védelem nagyon erős. Ott van például a «Jézus király­ságáról)) mondott beszéde, melyet nem lehet mély meg­indulás nélkül olvasni és amely a modern apologetiká­nak egyik legszebb, legerőteljesebb lapja marad. Bizo­nyos, hogy szavát az indignatio és harag villámai is általrezgik, de mégis jobban ismerte a vallásos szelídség és részvét mozzanatait. Ha igy volt is, annak az az oka, mert Bersier a Mester szellemétől volt áthatva, ki szent haragjában a kétszínűséget és hypokrisist ostorozta. Minő nemes érveléssel beszélt «Jézus Krisztus amaz öntudatlan szol­gáiról)), kik annélkül, hogy ismernék őt, mégis követik

Next

/
Oldalképek
Tartalom