Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

A ielkészválasztási törvényjavaslathoz. Hogy a tnult zsinat lelkészválasztási törvénye mennyire nem felelt meg a várakozásnak : azt legjobban ez az uj javaslat bizonyítja; mert ez nem egyszerű novellaris javítást, hanem alapjában s eszméiben ujjádolgozott, mondhatni, uj törvényt terjeszt előnkbe. Mielőtt azonban ez törvény erejére emeltetnék : nemcsak tárgyát képezi a bírálatnak, hanem egyenesen meg is kívánja azt. Es bár nagy nevek vannak e javaslat alá irva, azt hiszem, sem ők, sem a t. közönség nem veszi rosz néven, ha a javaslatot gyakorlati szempontból veszi bírálat alá egy, a gyakori it terén működő tagja egyházunk nagy egészének. Előre bocsáthatjuk, hogy a javaslat elve, mely az indokolásban van kifejtve, nagyjában és egészében annyira tiszta, átlátszó, s a bajok orvoslása szükségének tudatából származott, s mondhatnám : a köztudatnak, a közérzetnek, mely szerzett jogainak coníiscálását nehezen tűrte, mindig fájlalta, annyira megfelelő, hogy azt ugy a választó közönség, mint a választandó papság csakis örömmel üdvözölheti; s a nagy nevű férfiakat, mint helyes diagnosist felállított orvosokat magasztalhatja. Ez azonban még korántsem teszi azt, hogy az ajánlott gyógyszer felel meg a betegségnek ; sőt talán inkább az a gyógyszer lesz hathatósabb, melyet az adott elvek alapján, a gyakorlat apró emberei fognak szerrőlszerre összehordogatni. Egyszerű elvnek egyszerű kivitel felel meg. E javaslat elve, a szabadválasztás, egyszerű, mert igaz ; sőt egyedül jogos és helyes minálunk, hol a nép a vallásért önként vállalt, de kínosan emelt terhet visel roskadozó vállain, s melynek csekély kompenzációja az önkormányzat — mihez a szabadválasztás is tartozik — mit a hierarchia (vagy küriarchia?) felé való — protestans-ellenes — törekvés, ujabb időben, veszélyesen nyirbálni kezdett. A törvényjavaslat azonban, mint az elv kivitele, nem egyszerű; sőt bonyodalmasabb lesz, félek, a megszüntetni szándékolt réginél is. Igen; mert szerzők szép igazságát, hogy «megnyert, vagy kivívott jogokat azoktól, a kik azzal már éltek egyszer — elvenni nem lehet» — az egyházi hatóságokra is alkalmazva látjuk a javaslatban, hol annak beavatkozására túlon-túl sok alkalom van engedve. • Pedig a szabadválasztás korlátja valójában más nem lehetne, mint a mit a szerzők az indokolás első pontjában oly szépen adnak elő, t. i,: az egyházak osztályozása és a Ulkészek minősítése, A kijelölést — ezt az erdélyi specialitást — s a vele rajszámra származott visszaéléseket, a sajtónak egyhangú kárhoztatásában, már rég megérdemelt sírjába dobta vissza a közvélemény; s jól esik nekünk, ha annak hivatalos elitélését ily tekintélyes ajkakról halljuk. Ámde nem tudunk elzárkózni ama gondolat elől, hogy az eltemetett ((jelölőbizottság)) a 15. §. «lelkészválasztási-bizottság» alakjában újra feltámad. S ha ez — a mint rajta kétkedni sem lehet — igaz : ugy az egész javaslattal csak szalmát csépelünk; vajmi kevés jót várhatunk belőle! Aztán a meghivás, pályázat, próbaszónoklat, mely egyeseknek meg, másoknak nem engedtetik, sőt tiltatik ; a temérdek küldöttség, bizottság, kizárás, fel ebbe zés stb. az eddig voltnál nem csak sűrűbb chaost, hanem a visszaéléseknek, hatalmi visszaéléseknek, az utálatos kegyhajhászatnak is gazdag melegágyát képezendik, s e fölött, kivált a kisebb gyülekezetekre — hol természet szerint a választás sokkal gyakoribb esetet képez, mint a gazdag nagy gyülekezeteknél — valóban elviselhetetlen teherrel fog nehezülni (ha máshol is ugy van, mint nálunk, hogy a küldöttség tagjai fuvar és un ellátáson kiviil 4 — 4 frt napi díjat is felszámítanak.) Az egyházak osztályozását, s a lelkészek minősítését sem elég szabatosnak, sem elég helyesnek nem találjuk. A «szabályellenes» (talán: törvénynyel ellenkező ?) választásokról mondottaknál a bizottság — ügy látszik — mintha már bele fáradt volna a munkába; mintha nem az erre hozott törvény lenne a legroszszabb : a felett érintés nélkül siklik el. Legfölebb könynyiti azt, a mennyiben bizonyos meghatározott eseteket kivéve, közigazgatási útra tereli ; arról azonban nem gondoskodott, hogy a törvénynek ((tudatlanságból vagy figyelmetlenségből)) (!) megsértése esetén, az uj választás tetemes költségei kire háromoljanak. Talán az egyházra, mely ennek nem oka ? S a t. bizottság — iiíe| talán időnyerés, vagy más czélból, öntudatosan is inscenirozhat ily ((fegyelmi esetet nem képező megsemmisítő okokat)) — szárazon meneküljön el? Jó lett volna?.; a 10 év szomorú tapasztalatait felhasználva, nemesakí a választók és választandók, hanem a választató küldöttségek teendőit is szigorúan körülírni, s azok megtartásáért felelőssé is tenni őket. Ennyit a javaslatról nagy általánosságban. S ezek után a T. Olvasók becses türelmét kérve, a részletes tárgyaláshoz fogunk ; a tervezők által választott rendet megtartva. • . : iy I. Az egyházak osztályozása. Alapelvét, mely szerint a lelkészi javadalom mértékéhez képest az egyházak négy osztályba sorozatidók : csak helyeselhetem. Kivitelét" azonban nem ; mert az, hogy az osztályba sorozás módját országosan nem egyöntetűen határozta meg, hanem ellenkezőleg egyházmegyénként, sőt egyes vidékenként más-más mértéket alkalmaz, az eddig valónál még bonyolultabb khaoszt fog teremteni. Hiszen az eddig volt osztályozás sem volt alkalmas arra, hogy a pályázókat tájékoztassa (pedig ez lenne a főczél) ; nem, mert a kiirt összeg ritkán egyezett a valósággal. Egész vidékek voltak, h'ql túlzott precisitással jártak el, mig mások felületes hozzavetéssel (pár 100 forint leütéssel!) kerek összegeidet adtak az osztályozás alapjául; a mi a viszonyokat nem ismerő pályázókat felre vezette, a körülményekkel ismerősöket pedig jogtalan előnyökben részesítette. S mi e visszásság oka? Az, hogy a megállapításnál szigoi'úan körülirt s egyetemesen kötelező elvek nélkül jártak' fk S mi e viszásság eredménye? Az, hogy egyes vidékek az alacsony censussal valóságos várat építettek abból az idegen invasio ellen; mig másutt, a túlságosan magas censussal (pl. valahol nagy piacz mellett: egy hold föld terem 6 mázsa rozsot 30 frt értékben, 120 zsuppot p. 40 kr = 48 írt stb. ilyenek) a hiúság kastélyát emelték abból; mindkét esetben a pályázók, .esetlej a-k@zr ügy kárára, s egyesek különös érdekeinek szolgalatára. Aztán megérett már arra a közvélemény^ hogy ii papi fizetés minimumát a törvényben ki keltene- mondanunk, s a haldokló század gunyjára nem volna szabad 400 vagy talán azon is alul levő lelkészi fizetéseket törvénybe iktatnunk; ha eltűrjük -is, de törvénybe-iktatni nem volna szabad. Sőt itt látnám helyét a kinevezésnek, hogy t. i. azok az egyházak, melyek a m-inimumót mégadni nem tudják, ha az egyetemes- egyház a teher felénél többet emel, kinevezés utján nyernék lelkészeiket. .0e e kérdés tárgyalása-nem kie tatt-azik. - - -í- t