Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

latban nagy sajnálatunkra helyet nem íoglaló, de ebbe mindenesetre bejuttatandó, ugy az isteni, mint az emberi törvényeknek és erkölcsi jogérzékeknek kifolyását képező könyörület és irgalom legnemesebb gyakorlásának alapjául szolgáló kegyelmezési esetekben pártoló vagy elutasításra irányzott inditványnyal fellépni. Álljon elő az, a ki ezen változtatást csupán ((tetszetős elmélet»-nek, de a gyakorlati eljárásban «zavai% ingadozást és törvény iránti bizalmatlanságot eredményező berendezésnek)) O J állítja. Még azt inkább érteném, ha ezt pénzügyi tekintetek miatt kivihetetlennek mondanák, mert el kell ismerni, hogy ennyi és ily nagy fontosságú teendő ellátása nem várható a tiszteleti állásban levő egyházi hivatalnokoktól ; másrészt pedig egy-egy egyházmegyében nem is indokolja az ügyforgalom ilyen fizetéses állás rendszeresítését. Ezen ellenvetésre a feleletet abban adhatnék meg, hogy létesíttessék minden egyházkerületben ily közvádlói állás ; vagy ha anyagi erőnk még ezt sem engedné: az egész egyetemes ref. egyház területén előforduló ügyek ellátására választassék egy oly szakértő, ki ezen hivatali állását életpályának tekintvén, a közhivatalnoktól megvárható ügybuzgalommal és | tevékenységgel lenne képes nagy és nehéz feladatának megfelelni, s a kinek működési körét öszhangzásba lehetne hozni minden egyházmegyében és egyházkerületben fölmerülendő fegyelmi eset megvizsgálására és elbírálására hivatott testületek ügykörével, s a ki a per minden állásában inditványozási jogát gyakorolván: a jogszolgáltatás egyöntetűségét hatalmas lökéssel előmozdítaná. Ha statisztikai adatok állanának rendelkezésünkre az egyetemes egyházunk területén előforduló fegyelmi esetek mennyiségére nézve, s ha ismernok azon ügyek számát, melyek bíróságon kívül csakúgy «more patrio» intéztettek el s tűntek el a levéltárak porlepte aktái között; ha mérlegelnénk az összes perek extensiv és intensiv tartalmát: bátran elmondhatnánk, hogy egy ily állás nem ismerhetné a kényelmet s az összes egyházmegyék és egyházkerületek és a konvent bíróságaival való szüntelen érintkezés 1 az alkalmazandónak minden idejét és erejét teljesen igénybe venné, s eme teendőinek — melynek oroszlán részét a perek előkészítése körüli tanácsadás képezné — nem kis mértékben venné hasznát ez egyetemes egyház. Nem is szólok arról, ha ezen intézmény egyesittetnék a közigazgatási perek szakszerű előadói intézményével, mély utóbbinak nélkülözhetetlensége a közigazgatási bíráskodás behozatalát czélzó törvény életbeléptének első napjaiban már érezhetővé fog válni legalább is a másodfokúlag eljáró bíróságoknál, melyektől további felebbezés nem engedtetvén meg, nem tehetjük ki ezeket azon jogszolgáltatási bizonytalanságnak, melyet a szakelőadói intézmény hiánya minden emberi számítás szerint előidézni fog, azon természetes oknál fogva, mert az öt legfelsőbb fórum között semminemű összekötő kapocs e nélkül nem lévén, s megállapodott judikaturával még sok ideig nem rendelkezhetvén, az egymáshoz teljesen analóg esetek különböző és gyakran önmagukkal is ellentétes ítéletek fognak megoldást nyerni, a melyek aztán az egyházi igazságszolgáltatás tekintélyét s az ebbe vetett hitet növelni és megerősíteni nem lesznek nagyon alkalmatosak. Mintha csak a peres ügyek ellátására mondotta volna gr. Széchenvi István a ((Hitel)) czimű o j munkájából idézett következő szavait: ((agyvelő és tudomány szükséges, és lehetetlen mint előbb mondám, az elsőnek — habár legerősb is — helyreütni a másik nem létét. Parasztgazdának elég a természetes ész, de már annak, ki ország dolgaiban vesz részt, az egész egyetem rugói, lánczai és kapcsairól világos értelemmel kell birnia, és nincs oly genie, mely természetes eszével némely mai időkben szükséges theoriák és jól megemésztett tudományok híját kipótolná.)) Ugyancsak ez az értelme Ferri Henrik, a nagynevű olasz tudós azon ide illő kijelentésének is, hogy: «a functiók specialisatiójának vagv a munka felosztásnak törvénye, a melynek úgy a biologia, mint a sociologia annyi számot és világos példáit nyújtja, azt eredményezi, hogy az orgánum bizonyos speciális munkára alkalmatosabba válván, minden más munkára kevésbé lesz alkalmassá. A zoologia bizonyítja, hogy azon orgánumok, melyek a gerinczeseknél egyes functióra képesek, minő p, o. az emésztés, lélegzés, mozgás stb. a protozonoknál úgy magukban, mint a teljesített működésre nézve elegyesek. így a sociologia bizonyítja, hogy míg az ókori társadalmakban lehetett találni embert, a ki physicus, theologus, metaphysicus, politikus stb. volt, és a mai vadaknál találni egyéneket, a kik egyidejűleg harczosok, építészek, halászok stb., addig a művelt népeknél a kőmives nem gépész, a physiologus nem astronomus, a vegyész nem jogász, az orvos nem nemzetgazda, a magistratus nem földmives stb. Mindegyik különleges munkát végez, s mindig minden más munkára kevésbé lesz ügyes. Valóban csodálatos, hogy mig a mindennapi életben minden különböző munkára 17*