Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 9. sz. Budapest, 1891. márczius 1. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj Egyes számok ára 20 kr. külön 30 kr. T A RTAI.OM : Vezércikk. Az egyházi törvénykezési javaslathoz. Kálosi József. — Parochia nélkül. Bierbruntier Gusztáv. — A közalapi törvényjavaslatról. Szekeres Mihály. — Iskolaügy. Tanítóképzésünk és a zsinat. Fabriczy János. — Tárca. A kath. autonomia múltja Magyarországon. Warga Lajos. — Könyvismertetés. Hetyey Gábor: Gyöngyvirágok. Szó'ís Sándor. — Belföld. Az egyházi adó törvényjavaslat indokolása. Tisza Lajos, Kerkapoly Károly és Mocsáry Lajos, — A felső-tiszai superintendentia. Felsötiszaparti. — Nekrolog. Visszaemlékezés Baczó Gáborra. Dr. Vida Károly. — Irodalom. — Különfélék. — Pályázat. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL; IX. ker. Pipa-utca 23. szám. Az egyházi törvénykezési javaslathoz. Egyházi bíróságunk ismert szervezeténél fogva az Ítéleteknek alapját más, mint a bizonyítékok teljesen szabad mérlegelése, nem képezheti. Vagyis a bíró a kérdés eldöntésénél nem lehet kötve az u. n. legális bizonyítékokhoz; de még a felek nézetéhez, állításaihoz vagy érveléseihez sem; ő teljesen szabad és független tőle ép ezért méltán megvárhatjuk, hogy a mennyire csak embertől telhetik, a tiszta igazságot mondja ki, azt az igazságot, a melynek lételéről meggyőződött. Ámde abból, hogy teljesen szabad meggyőződése szerint ítélhet — természetesen a bizonyítási eljárás befejezése és a perbeszédek meghallgatása után — és hogy a dolgok valódi állása szerint tartozik Ítélni, kettő következik. Először az, hogy meggyőződését, Ítéletét nem, vagy legalább nem csupán a perfelek beszédeiből, melyek sokszor tévesen, hiányosan, de mindenesetre egyoldalúkig — mindegyik a maga érdeke és szempontja szerint — tüntetik föl a tényállást, hanem inkább az aktákban vagy a szóbelileg és közvetlenül előtte produkált bizonyítékokban észlelt tényekből tartozik meríteni. Másodszor az, hogy a perbeszédekben elősorolva értékesített tények és bizonyítékok is csak annyiban fognak bírói figyelemben részesülni, a mennyiben azok a valódi tényálláson alapulnak, abban támogatást találnak. Szóval minden attól függ, melyik fél rendelkezik meggyőzőbb bizonyítékokkal? S melyik képes azt legjobban érvényesíteni ? A polgári perekben a felek dolgaiölkeresni az igazaik mellett szóló körülményeket, s azokat a bíró szeme elé állítani, kinek aztán más feladat alig jut osztályrészül, mint csupán a perbeszédek érveit lelkiismeretesen tekintetbe venni, nem pedig fölkeresni. Az így eldöntendő esetet ennélfogva egyoldalú, subjectiv, formális tényállásnak lehet mondani; mig nálunk az itélethozás anyagát az aktákban irásbelileg, vagy a bizonyítékok közvetlen és szóbeli productiója után a bíró szemei elé állított adatok kell hogy képezzék, melyeket ép ezért úgy a bíró, mint a felek szempontjából objectív, valódi (materialis) tényállásnak lehet nevezni, S ezen adatoknak mikép történő összeállításától függ az ítéletnek tartalmi eleme, s ez dönti el a kérdést: a) vétkes-e a bepanaszolt egyén vagy nem ? b) milyen cselekményben vétkes ? végre ^.mennyiben, azaz mily mértékben vétkes? Nem kell mondanunk, hogy e kérdések közül az első a vétkesség vagyis fegyelmi cselekmény lételének, a második a már megállapított fegyelmi vétség minősítésének, a harmadik a fegyelmi cselekmény összerű súlyának, vagyis inkább a reá kiszabandó büntetésnek a kérdése. Ezzel eljutottunk azon ellentmondást nem tűrő tény konstatálásához, hogy az ítéletek sorsa a peranyag előkészítésétől, vagyis a vizsgálat miként történt eszközlésétől van függővé téve. Hogy ez helyes, vagy legalább kielégítő legyen : ehhez már valóban szakértelem kívántatik, s ennek keresztülvitele csakis oly egyénekre bizható, kik a törvény értelmét felfogni és intentióit megvalósítani képesek, mert bizonyos hangszereken csak az tud játszani, ki azok mechanismusát is érti. S "álljuk be nyíltan, hogy ily egyénekkel negyéink —• ezeknek vállaira nehezedvér; egtöbbnyire a vizsgálat súlyos terhe — nem nagy számban rendelkeznek, s ha elvétve találkoznak is ilyenek, kik eme feladatot megoldani képesek lennének, erre — más oldalról