Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

zésre, mert magunkéitól oly mélyen, oly igazán át vagyunk hatva : ugyanazon hangulat fog a gyülekezetre is szállani, a melyben mi magunk vagyunk. És itt mily óriási gazdasága tárul fel a gondolatoknak és érzéseknek, a mint a mindennapi életet figyeljük, benyomásait magunkba felveszszük, a mint az eseményeiben változik és különösen a mint az evangeliumi élet külömböző mozzanatai más és más hangulatot keltenek lelkünkben. A természet legparányibb jelenségétől és a lélek csendes mozdulásaitól el a legfenségesebb erők nyilvánulásaig és a lélek önmagát emésztő rettenetes háborgásáig, mind-mind anyagot nyújthat s mindenik különböző hangulatot támaszthat a saját kedélyünkben ép ugy, mint a hallgatóinkéban. Nagy ima írók öntudatosan fel is hasznalják ezt. De ihlet kell ehhez ! A teremtéskor már akkor mondhatta Isten a földnek, hogy «sarjaztasson elő gyenge füveket, maghozó füveket, gyümölcsfakat» stb. mikor előbb már az O lelke átmelegítette, s tenyészetképessé tette az alaktalan tolni vabohut. Az emberi szellemnek is csak akkor parancsolhat, hogy alkosson, ha előbb a maga lelkéből ad neki. Az O ihletése nélkül csak köznapi munkások lehetünk. De hát jutalmunk nem az öt, a kettő, avagy az egy talentumtól függ, hanem a sáfárkodastól! Kenessey Béla. BELFÖLD. Törvényjavaslat az egyházi adóról. — Zsinati előmunkálat. Készitették gróf Tisza Lajos, Kerkapoly K. és Mocsáry L. bizottsági tagok. — 1. §. Az egyháztagoknak a magyar országos ref. egyházi közalapra fizetendő, s e törvényben külön szabályozott, járulékaitól eltekintve, az egyházi adó kétféle természetű : aj a helybeli egyház és hozzá kapcsolt felekezeti iskola fenntartására szolgáló; bj az egyházmegyei és kerületi központi kormányzat, továbbá a convent és a zsinat költségei fedezésére szolgáló adó. 2. §. Ezen adók kivetése és fizetése az egyes egyházközségekben fennálló törvényes gyakorlat szerint és az illető díjlevelek tekintetbe vételével, a jelen törvényben megszabott korlátok között továbbra is terményekben, szolgálmányokban, készpénzben, vagy esetleg kizárólag csak készpénzben is történhetik. 3. §. Az adók kivetése, beszedése, esetleg behajtása és beszolgáltatása a presbyterium kötelessége. 4. §. E végből minden egyház presbyteriuma, a mennyiben ez eddig meg nem történt volna 1-ször: készittet rendes vagyonkönyvet, mely magában foglalja az egyházi és iskolai épületeket, az azokhoz tartozó ingóságokkal együtt, továbbá az egyház és iskola föld- és házbirtokait, tőkepénzeit alapitványait, hasznos jogait, azoknak remélhető évi jövedelmét kitüntetve; 2-szor: összeállittatja egy külön rovatos kimutatásba az egyháznak rendszerint változás alá nem eső, és évenkint feltétlenül fedezendő szükségleteit, u. m.: a) a lelkészi, tanítói, esetleg orgonista és énekvezéri dijlevelekben megállapított fizetéseket; b) az egyházi és iskolai épületek évi rendes tatarozására és jó karban tartására, valamint tűzkár elleni biztosítására ; c) az urvacsorai kenyér és bor beszerzésére (a mennyiben az egyes hívek buzgósága által külön nem fedeztetnének) szükséges összegeket; d) az egyházközség terhére eső állami, illeték, egyenértéki és más adókat; ej a lelkészi, tanári, tanítói gyámegyletek vagy nyugdíjintézetek részére megállapított járulékokat; J) a központi, egyházmegyei és kerületi kormányzat, a konventi és zsinati költségek fedezésére a felsőbb hatóság által megállapított összegeket. 5. §. Ezen vagyonkönyvet és rovatos kimutatást a presbyterium megvizsgálás és helybenhagyás végett az egyházmegyéhez felterjeszti, az attól nyert helybenhagyás, esetleg helyesbítés után, mindeniknek egy-egy másodpéldányát készittet és azt megküldi az esperesi levéltár számára megőrzés végett. Az egyházvagyon állagában, vagy a változás alá nem eső rendes szükségletekben időnként netalán beállott változásokat, a presbyterium a vagyonkönyvben, illetőleg a rovatos kimutatásban bejegyezteti, ezekről egyúttal jelentést tesz az esperesnek, a ki ezen változásoknak az irattárban őrzött másodpéldányokba való bevezettetése felől gondoskodik. 6. §. A vagyonkönyv, illetőleg rovatos kimutatás felhasználásával, a presbyterium az év első felében kell<> időben elkészíti az egyháznak jövő évi «rendes költség előirányzatát.)) 7. §. Ezen rendes előirányzat a szükséglet rovata alatt magában foglalja : 0) A 4. §-án felsorolt rendesen változás alá nem eshető és így a gyülekezet által évenkint feltétlenül teljesítendő kiadásokat. b) Továbbá az egyházközség által bár módosítható avagy a körülmények szerint módosulható, de szintén évenkint előforduló költségeket, minők : aaj az egyházfi, harangozó, pénzszedők, gondnokok dijjai ; bb) a felsőbb iskolák suplicationalis segélyezésére, ünnepi követek dijjazására vagy dijjpótlékara, az emberbaráti intézmények, szegények gyámolitására fizetendő összegek. A fedezet rovatába?i pedig: a) a 4. §-ban felsorolt egyházi vagyon jövedelmeiből, a perselypénzekből, az egyházak szükségleteire nyújtott adományokból várható összegeket; b) a hívekre kivetett évi személyes járandóságokból, illetőleg a hívek évi egyházi adójából befolyandó értékeket. 8. §. Évi személyes járandóság avagy rendes egyházi adó fizetésére kötelezett : a) minden családfő ; bj a 16-ik életévét betöltött, ennélfogva keresetképes minden családtag; c) a vegyes házasságban élő ev. ref. vallású házastárs ; d) az özvegy nő. A b) c.) d) alatt felsoroltak azonban a családfőre kivetett évi járandóságnak csak felével rovandók meg. — Kivétetnek ezen szabály alól azon családfők és család tagok, kik egészen vagyontalanok és e mellett keresetképtelenek és így köz- vagy magánadakozásból élnek — ezek mint nem adóképesek, az egyházi adó kirovásnál figyelmen kivül hagyandók. Ezen személyes járandóság, illetőleg adó, egyházközségenkint vagyonosságra való tekintet nélkül, min-