Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

tudósoktól közöl czikkeket, a folyó évi első füzetben, hazánkra, illetőleg ev. ref. egyházunkra vonatkozólag kétrendbeli közlemény is foglaltatik. Az egyikben ((Ausztria-Magyarország protestánsainak ujabb dogmatikai fejlődése)) czimen Dr. Böhl ismerteti a két ország protestánsainak ujabb hitirányzatát.*) Külön szakaszban foglalkozik «A magyarországi ref. egyházzal,)) «a magyarhoni ágostai vallástételt követő egyházzal)) s az ((Unitárius kérdéssel.)) A másikban Balogh Ferencz ismerteti Bod Péter latin Egyháztörténetének I. kötetét. Ez utóbbit nem annyira tartalmáért — mivel köztudomásu tényeket ad elő — mint inkább lelkes hangjáért s azon szerepért, melyet betölteni van hivatva, t. i. hogy honi ref. egyháztörténelmünk egyik monumentális termékét bemutassa az angol olvasó közönségnek: nem véltük érdektelen dolognak megismertetni e Lap t. olvasóival, a mint itt következik : «Bod Péter született 1712-ben, felsőbb kiképeztetését a nagyenyedi ref. collegiumban és Leydenben nyerte, majd magyar-igeni lelkész lett s itt halt el 1769. január hónapban. Huszonhat évre terjedő lelki— pásztorkodása alatt 56, jobbára történelmi művet irt, de azok közül csak húsznak kinyomtatását érte meg, legnagyobb, latin nyelven irott műve, a 4 könyvre osztott Magyar Egyháztörténet, kiadatlan maradt. A Habsburgház és papi kormányának mult századi nyomása alatt a prot. könyvek nyomtatása eltiltatott 1753. Bod két műve elkoboztatott s szerzőjök törvényszék elé idéztetett. Még a reménye is elveszvén annak, hogy Egyháztörténete honában világ elé bocsáttassék : Aitai Mihály, | enyedi tanár a kéziratot kiadás végett Leydenbe küldte 1756. Két fejezetet csakugyan ki is adott belőle Gerde- i sius tanár a «Miscellanea Groeningana»-ban 1762., a kézirat pedig a leydeni egyetemi könyvtár egyik polczán foglalt helyet. Százhuszonkét évig hevert ott, a mikor aztán 1884-ben megtalalta egy akkor Leydenben tanuló magyar lelkészjelölt, Szalay K. s felhívta a világ figyelmét a talált kincsre. Évekkel az előtt (1862) egy magyar kálvinista fő ur, a nagy államférfi és író, gr. Mikó Imre kiadta Budapesten Bod életrajzát, a legkisebb részletekig beható gonddal írván meg azt, mellékelte hozzá a szerény történész arczképét is. A szerző magas állása és hírneve a mivelt osztályok körében nagyon elterjedtté tette e művet, mindjárt jobban belátták Bod érdemeit, s kétségkívül Bod hírnevének e föltámasztása Szalayra is hatással lehetett. Az Egyháztörténet felfedezése a prot. sajtót örömmel töltötte el, s köz lett az óhajtás, hogy minél előbb adassék ki. Rauwenhoff, az Egyháztörténelem tanára Leydenben, a buzgó Szalayval (most már budapesti tanárral) egyértve, a ki a magyar nevektől és idézetektől hemzsegő szöveg javítását végezte, vállalkozott a nehéz feladatra. A szaz példány megrendelése, a mit a kiadók a vállalat biztositasa végett kívántak meg, csakhamar biztosítva leit az akkori miniszterelnök Tisza Kálmán vezérlete alatt, a ki mint a Dunántúli egyházkerület főgondnoka (életfogytiglan való világi elnöke) kiváló helyet foglal el a ref. egyházban. Az I. kötet baró Vaynak és Tiszának, a magyar ref. egyház két legnagyobb oszlopférfiának ajánlva megjelent 1888. Az egész mű 3 kötetre fog terjedni és levezeti az egyház történetét a szerző életének vége feléig. Rauwenhofi tanár, a tudós kiadó azóta elhalt, de a mű befejezése biztosítva van.**) *) A Böhl ismertetéséről Lapunk mai számában röviden szintén n.égemékezünk, Szerk. **) Itt a szerkesztők csillag alatt megjegyzik ; * Bod Töiténelmé-Az első kötetet szerző két könyvre osztotta fel. Az első könyv (1 —148 lap) a magyar nemzet vallási történetét 955 — 1417-ig 16 fejezetben tárgyalja. Főbb tárgyai: a ker. vallás elterjesztése Magyarországon István első ker. király és népének áldásos apostola által (997 —1038) ; a pápás keresztyénség fejlődése és hanyatlása az országban; minő készséges fogadtatásra talált a hussziták evangyéliomszerűbb igehirdetése ; a hussziták sorsa. A második könyv (148—477. lap.) előadja a reformátió történetét kezdetétől (1517.) a bécsi békéig (1606.). Olvashatjuk itt, hogy az egész nemzet mily mohón karolta fel az evangyeliomi vallást és Rudolf király a jezsuiták tanácsára hallgatva, hogyan fosztotta meg a nemzetet politikai szabadságától és az egész nemzet, protestánsok és katholikusok egyaránt, hogyan indított dicsőségteljes forradalmat Bocskai zászlója alatt s hogyan csikarta ki Rudolftól a bécsi békét, mely örök időre biztosította és megerősítette a helvét és ágostai hitvallásuak szabadságát. A reformatió kezdetét lépésről-lépésre hatadva tünteti föl. Közel 400 áttért magyar tanuló látogatta Wittenberget a Melanchton halála előtt. Egy fejezet a prot. hitet pártoló családokról és főnemesekről emlékezik meg. A nagy országnagy Perényi Péter alapította a még most is virágzó sárospataki ref. főiskolát, melynek Szalay K., a Bod kéziratának feltalálója is növendéke volt. Török Bálint hatalmas pártfogása alatt Debreczen is elfogadta a ref. hitet; itt tiszteli még ma is legnépesebb gyülekezet ref. templomban Istent. Mindkét nagy főúr börtönben halt el, mint hitök vértanúi 1548 körül. Egy másik kiváló fontosságú fejezetben az első ref. lelkészek vannak betűrendben felsorolva. Köztük van Dévay, az első magyar reformátor, előbb miként Luther, barát, később Luther barátja. Közel 3 évet töltött Faber János, bécsi püspök börtönében, de ismeretlen kezek által megmentetve (1534), a legsikeresebb reformátorrá vált. Meglátogatta Baselt (1537), hogy közzé tegye védiratát, melyet egy előbbi műve czáfolata ellen készített, talalkozott ott Grinaeussal, a Buda pestről kiűzött tanárrál; megismerkedett továbbá az ifjú Kálvin uj Institutióival s mint a calvinismus első terjesztője tért vissza Magyarországba. Kálmáncsai (meghalt 1558) vetette meg a kálvinismus alapját a leghevesebb vitatkozások közt Debreczenben és Erdélyben. Melius Péter (debreczeni lelkész 1558 —1572), a ki Béza csodálkozását is magára vonta, volt a ref. egyház nagy szervezője; ő a szerzője a legbővebb Magyar Vallástételnek s ő készítette az első kálvinista törvénykönyvet és alkotmányt. Szegedi István (meghalt 1572.) nagy tudós volt; könyve: «Speculum Pontificorum Romanorum», öt kiadást ért. Károli Gáspár (meghalt 7592.) gönczi lelkész, az egész Szentírás első fordítója, mely 1590. jelent meg. E tiszteletre méltó fordítás használtatik ma is. Károli bronzszobra ez évben *) fog felállíttatni Gönczön, a magyar biblia háromszázados ünnepélyén. Egy másik fejezet a különféle zsinatokról értekezik, ismét másik (a tizenkettedik) a Magyarországon készült vagy bevett hitvallásokról és kátékról. A Helvét Hitvallástétel Melius Péter elnöklete alatt tartott debreczeni zsinaton fogadtatott el 1567. Ez a Hitvallás a nek 3. kölete, mely a Lib. IV-et foglalja magában, a második kötetet megelőzte, mely a Lib. II[-ot fogja tartalmazni s a művet teljessé teszi, már (1889) megjelent.* *) Ez ismertetés akkor készült, mikor az ünnepély még csak tervben volt.